Hősakadémia - Társulás

XIX. fejezet: Becsengettek

– Foglaljatok helyet - indítványozta Radírfej a lányoknak, akik abban a sorrendben, ahogy beléptek, el is foglalták az üres padokat.
Málna leült Kyouka mögé, így Sero elé került. Mimi lecsüccsent Mina és Tsuyu közé, a rejtélyes Mia pedig Denki és Kirishima között kötött ki. Ami annyit jelentett, hogy Moonának jutott az utolsó placc, ami Deku orra előtt és Bakugo háta mögött volt található. Komótos léptekkel elindult annak irányába és változatlan arckifejezéssel haladt el a borzas szöszi mellett, aki sandán, hűvösen méregette a lányt. Széke nyögve nyikorgott egyet, majd még egyet és halkan, de jól hallhatóan Moona felől érkezett egy kósza "Cöh." megjegyzés.
Katsukinak egyből pattant egy ideg a halántékán, majd orrát ráncolva, de rendületlenül meredt előre, mintha el se jutott volna füléig a megnyilvánulás. Belül azonban már húzta fel azt a bizonyos ideget magában:
Mi van? Nem tetszik a képem, he?! - dohogott magában a fiú. - Várj csak, letörlöm én azt az önelégült vigyort a képedről!
Tettrekész, gonosz vigyorra húzta szája egyik felét, majd letudva az elhatározást, kifújta a levegőt. Aztán a szokásos rendben megkezdődött az óra. Kicsengetés után alig több mint egy perccel egy ismerős dugta be a fejét.
– Na, milyen volt az első óra? - jópofáskodott Meeros fonatait ingaként lóbálva, míg megtorpant a küszöbön.
– Nagyon jó! - vágta rá két kézzel padján tapicskolva Málna.
Mimi és Mia egyetértően bólogattak, míg Moona legyintve megingatta kezét - úgy, mintha a csuklójáról készülne leesni -, ezzel egy "megjárja" üzenetet sugallva.
– Te melyik osztályba kerültél? - kíváncsiskodott Ashido Mina.
Mire Kaminari, aki ugyanezt akarta kérdezni, becsukta félig már kinyitott száját.
– Én az 1B-be Malinnal, Moxszal és Mayúval. - válaszolt csevegőn Meeros.
– Deku egyik hasonmásával? - kérdezett vissza Uraraka.
– Aham - bólogatott serényen a lány, majd vidoran hozzátette:
– Vicces élmény volt neki, mivel idejét se tudja már, mikor volt rajta ennyi ruha. A lányok meg máris rajongókra akadtak. Odáig voltak Malin farkas- és Mox rókafüleiért.

Uraraka és még párak lelki szemei előtt felsejlett a huligán benyomását keltő lány. És igyekeztek elképzelni, ahogy felborzolt lilás hajjal, mégis jámboran tűri, hogy körberajongják, akár egy bolyhos kiskutyát.
– Tényleg, majd' elfelejtettem - szólalt fel ismét Meeros, ahogy beljebb tessékelte magát az 1A termébe. - Visszakérném a mangám Moona.
Ahogy közelebb ért hozzá, a tábornok karja már könyékig el is tűnt táskájában. Fényes borítású lapok surranása közepette emelt ki egy könyvecskét és nyújtotta társa felé. Mivel gerincénél csípte három ujja közé, a többiek számára láthatóvá vált borítója, amit érdeklődve szemléltek meg.
Aztán csattanás hallatszott, ahogy Mineta leesett állal meredt a kötetre.
– E-ez... Ez... - nyöszörögte a fiú.
– A Netokano második kötete, Satou Kuukitól - fejezte be csevegő hangon Meeros.
Mielőtt azonban az udvarias értetlenkedők valamelyike is rákérdezhetett volna, mitől annyira különleges ez az információ, alacsony növésű társuk meg is adta rá a választ:
– De hiszen az a hősidők előtti korból való és ráadásul az egyik legjobb eromangaka munkája!
– Ero? - pislogott Jiro.
Majd ahogy feltűnt a képen látható szereplő alulöltözöttsége és párosította mellé a műfaj mibenlétét, rákvörös lett.
– Úgy bizony! - helyeselt a Magor, ahogy magához vette és vetett egy pillantást a markában tartott példányra. - Az óriási mangagyűjteményemből a bődületes és sokszínű eromanga készletemre vagyok a legbüszkébb. A világ egyik legnagyobbja az enyém, s még aláírt darabok is vannak köztük.
Meeros láthatóan nem jött zavarba, ami viszont a japánokét - hogy a lányokét vagy a fiúkét azt nem lehetett megállapítani - még tovább fokozta. Ahogy ellépett Moonától, a lapokat lengén legyezve Denkihez lépett, de még Minetához intézett egy utolsó mondatot:
– Olyan király, hogy más is ismeri a minőség eme bástyáját a szekcióból. Legközelebb ki ne hagyd, hisz olyan jól szórakoztunk, ugye? - itt már Kaminarira nézett.
– Naná! - bólogatott a szőkeség. - Király, hogy megvan a RajaX legújabb száma, elég borsos ára van a kiadványainak.
– Hihihi. Egy eltökélt gyűjtő szótárában a drága szó nem szerepel, csak az, hogy "hosszútávú célkitűzés a megszerzésre". - grimaszolt Meeros.
Majd fogta magát, finoman a fiú vállába bokszolt és megjegyezte:
– Két hét múlva, vasárnap egy újabb otakockulás? Akkor akár ezekbe is belekukkanthatunk. Bár úgyis bőség zavara lesz.
– De még mennyire!
– Király. Akkor ezt megbeszéltük. Nekem viszont mennem kell. Csak köszönni akartam és a kicsikémet visszaszerezni. Ebédnél talán látjuk egymást. Koccanunk? - kérdezte fonatjait lóbálva.
Mikor Denki bólintott, ellépett tőle és elköszönve mindenkitől, kiment a teremből. A négy újdonsült tanuló meglepően átlagosan viselkedett a hétköznapi tanórák alatt. Sőt, túlontúl is jólneveltek voltak korábbi szabados viselkedésükhöz képest. Annyi, hogy míg Mimi egy mosolygós marionettként viselkedett, Mia még rajta is túltett, mert az előbbinél is kevesebbet mozgott, akár egy szobor. S ha nem kapják el egy-egy kósza pillanatra, le merték volna fogadni, hogy valamiféle telekinetikus képesség használatával bírja mozgásra még a jegyzetelésre használt tollát is. Moonán is az unott érdektelenséget leszámítva, semmi sem látszott, és aki vitt mindent, az Málna.
Ő ellenben úgy tűnt, mintha mindenki más helyett fészkelődött volna. Bár nem csapott zajt, némi surrogás és susogást leszámítva - ami nem volt hangosabb a füzeteken sikló tollaknál -, de minden porcikája szinte táncot járt, ahogy pattogott a térde, topogott a lába, finoman táncoltatta fejét és ruganyosan rötyögött vállával, mintha csak szólna a zene.
Már attól elfáradok, ahogy nézem - jojózott Sero Hanta szeme, ahogy önkéntelenül is, de tanúja volt hol teljesen, hol csupán perifériás látóterében mindennek.