Hősakadémia - Társulás

XXVII. fejezet: Simulós és surranós

     Kiürült tálak előtt leülepedve folytak apró-cseprő diskurálások, várva, hogy a jóllakottság rájuk telepedett dunyhája kissé elvékonyodjon, s a fiatalok visszakapják élénkségüket.
     - Hohó, állj csak meg Puszedli - rikkantotta Malin, mikor Shinzo épp távozni készült.
     - S mielőtt még megkérded, igen, te is veszteg maradsz Szöszikém - tette hozzá Mox az óvatosan kezét emelő Monomára pillantva.
     - Miért? - nézett vissza a Magorra a lila hajú.
     - Mondtam, be kell mutassalak mindenkinek - jött a válasz.
     - Dehát - nézett végig a társaságon értetlenkedve - az egész Dúvad osztagnak bemutattál már.
     - Van még egyvalaki, aki épp annyira fontos a Dúvadnak, mint maga a vezetőnk - húzta ki magát büszkén és öklével megpaskolta mellét, mikor hozzátette:
     - A beavatónk.
     - A ki...? - döntötte el finoman fejét a fiú.
     - A beavató egy nagyon fontos valaki egy Magor életében - ecsetelte Mox, míg Malin kisujja körmével piszkálta fogait. - Ráadásul nálunk az a ritka eset is áll fenn, hogy az egész osztagnak egyetlen valaki volt a beavatója.
     - Értem... - szólt vontatottan a fiú, majd lassan visszaereszkedett Ordas és Csele közé.
     Néhány röpke perc után Marmu gyönyörű hullámokkal teli haját átdobta egyik válláról a másikra, ahogy kíváncsian elnézett az ajtó irányába.
     - Ááá, már jön is - mosolyodott el.
     Egy rózsaszín hajú, náluk alig néhány évvel idősebb fiú állt meg a társaság mellett.
     Mintha már láttam volna őt valahol... - töprengett Shinzo.
     - Ejjej, szépségeim! - szólalt meg enyhén megrészegült hangon az újonnan érkezett. - Milyen apropóból hívtatok?
     - Szia Milky! - mondták kórusban a Dúvadak.
     Ebben a pillanatban beugrott a UA-snek, hol találkozott az illetővel.
     Ő az a ripacs tudós arról a szintről. A Magorok segédeszközgyártója. De emlékeim szerint, neki nincs képessége, csak jól működő agya. És ahogy látom, izom terén sincs benne semmi kimagasló. Mi köze lehet neki egy nyers erővel operáló osztaghoz?
     - Azért hívtunk, hogy bemutassuk neked az új edzőtársainkat - könyökölt rá combjára féloldalasan Malin.
     Majd másik szabad kezével átkarolta Shinzo vállát és magához húzta. Kicsivel arrébb Mox is ugyanezt tette, csak ő két kézzel vonta magához a B osztályos diákot.
     - Ó, nagyszerű lányok - hajolt előrébb zsebre dugott kézzel Milky.
     Vigyorogva végigmérte a két elsőst, majd egyik nyakláncát babrálva megjegyezte:
     - Szép. Nagyon szééép fogás. Aztán nem kiharapni belőlük egy darabot. Az első falat mindig az enyém - kacsintott feléjük, miközben megnyalta száját.
     Mikor a két fiú zavartan pislogott és köhintett egyet, Milky és az osztag tagjai hangos röhögésben törtek ki.
     - Nyugi, nyuuuuuuugi - túrt hajába Milky. - Csak vicc volt. Már foglalt vagyok.
     Nyelvével csettintett és mellé kacsintott egyet.
     - Hülye is lennék - tette hozzá a farkaslány még jobban magához szorítva a japánt. - Találtam egy fasza kis szimulátort, nem fogom taccsra tenni már az elején.
     - Ahogy a többiek is vigyázni fognak rájuk - tette hozzá Marót, mire a többiek is bőszen helyeseltek.
     - Ott is harapom le tőből a farkát annak a szukának, aki kárt tesz benne - vicsorgott Malin a finom vonású hermelinlányra, aki ezúttal gyöngyházszín szüfrazsett ruhában volt nadrággal.
     - Ugye nem fogod kisajátítani, Ordas? - kuncogott huncut villanással fekete-zöld szemében Mozazan. - Ne légy irigy.
     Malin erre dacosan felhúzta az orrát és hetykén odavetette a választ rá:
     - Nem mondtam ilyet. Csak azt, hogy csínján az áruval. Még egy ilyen főnyeremény, mint Puszedli, hót sicher, hogy nincs ebben a kócerájban.
     - A nevem még mindig Shinzo egyébként, ne zavarjon - dünnyögte a fiú a húsos satuban mocorogva.
     Borzas tincsei surrogó függönyként ringatóztak a Magornak, ahogy lenézett foglyára és alattomos vigyorra változtattam fenyegető vicsorát.
     - Jópofa vagy, faszikám. Szóval ne aggódj - mutatott magára -, ahogy a zsaru a stukijára, úgy egy harcos a partnerére is vigyáz. Jó kezekben leszel nálunk.
     - Nem emlékszem, hogy birtokba vételre is engedélyt adtam volna - morogta annyira a japán, amennyire szájának engedve volt.
     - Hááá? Tán nem vagyok neked elég jó, Puszedli?! - horkant fel Ordas.
     Na, most erre mit válaszoljak...
     - Ha az lenne a fő szempont, hogy ki miatt bánja meg egy életre valaki, ha kóstolgatni akarta... - nézett fel nagy nehezen - ... valószínűleg te jutnál először eszembe.
     - Hehe, na azért - mordult fel elégedetten a lány.
     - Én maximálisan elégedett vagyok - sietett leszögezni Monoma Neito.
     Azzal borzas fejét kiszabadította annyira, hogy tőle megszokott mosolyával erősítse meg állítását.
     - Jeeej - kurjantott csibészes rekedtséggel Mox.
     Ennek örömére közben elővarázsolta rókafüleit is és rebegtetni kezdte őket. Mire a japán megpöccintette az őt magához szögező térdét, majd hasonló alakot vett fel, s viszonozta a gesztust.
     - Ó - affektált kisasszonyosan Marmu -, vajon hogy állna rajta Málna nyuszifüle, vagy az én kígyófarkam?
     - Vagy a skorpiópáncélom? - tette hozzá Metsoma.
     - Egyelőre sehogy, mert én találtam, én kezdek. Enyém! - kaffogott Mox a lányokra.
     - Ezt senki se vonta kétségbe - nyugtatgatta nevetgélve a félvér Makár, csuklóján zörgő karperecekkel.
     Mikor látta, hogy Csele már a rőt bundája többi részét is elővarázsolta és azt felborzolva méregette társait, a szöszi elővette fellengzős stílusát és közbeszólt:
     - Hölgyeim, hölgyeim. Nem kell rajtam összeveszni. Jut mindenkinek. Természetesen csak Mox után.
     Azzal hunyorogva félmosolyra húzta száját, mire Mox füle rebbent egyet, majd félárbócra eresztette.
     - Okos, nagyon okos. Kész Sütibíró ennyi ésszel.
     - Ugyan... - mondta elégedettséggel hangjában az 1B-s - ... Még elpirulok. Abba ne hagyd, szívesen viselem a nagyságom terhével járó bókokat.
     - Ha csak ennyi kell neked apuskám - vigyorgott Mox -, annyi kockacukrot kapsz, amennyit akarsz. Szeretem olcsón megúszni az üzletet és ha csak lobogtatnom kell hozzá a szám és azzal simogatni a füled, hogy hízzon a májad... Rajtam ne múljon.
     - Az ölpárna is benne van a felajánlásban? - húzta fel szemöldökét a fiú. - Nem akárkit akarsz épp szerződtetni ám.
     A Magor erre engedett a szorításán, s amint szabaddá vált Monoma feje, elkapta két lapát kezével, arcát összepréselte, aztán közel húzta magához.
     - Csak el ne csapja a sok édesség a hasad - sustorgott Mox és farkával megcsiklandozta a japán nyakát.
     - Eh, kérlek - szusszantott a japán. - Nem holmi amatőr vagyok.
     Egy pillanatra felszaladt Csele szemöldöke rozsdabarna frufruja mögé a meghökkenéstől, végül átváltott egy pimasz grimaszra.
     - Meglátjuk azt - felelte a lány.
     - De meg ám - somolygott bajsza alatt a fiú.

     Ezalatt a frissen kiszabadult Shinzo szemforgatva hallgatta a beszélgetést a Dúvad és évfolyamtársa között.
     Mekkora pojáca...
     - És hogy gondoltad? - fordult Malin felé, ezzel is elterelve figyelmét a számára zavaró egyezkedésről.
     - Hát szombatonként - válaszolta a Magor.
     - És mikortól? - kortyolt bele vizébe.
     - Amikor felkel a Nap - mondta magától értetődő hangon.
     - Öh... - állt meg a pohár a szája előtt.
     És a UA-s szeme italáról komótosan a lány irányába úszott. Röpke hatásszünet után megszólalt:
     - Azt én kissé korainak tartom.
     - Mert? Felkelsz, eszel és mire ideérsz, meg is emészted a reggelit, szóval nem fogod a gyakorlóban megsétáltatni a kis Vukot. Sőt, ezzel a bemelegítést is letudod.
     - Elő is kéne ám készülnöm, van reggeli rutinom - vetette oda unott hangon.
     - Jaj, persze - prüszkölt aprót, jót mulatva Ordas. - Csak nem a reggeli cicamosdásról hadoválsz Puszedli? Hallottam, hogy ti japánok minden nap áztatjátok magatokat, mint a vízilovak. De nem kell ezen görcsölnöd, itt úgyis gyorsan olyan szagod lesz, mint az egyhetes gatyának, szóval ráérsz itt, edzés után áztatni magad.
     Majd vidoran megveregette a fiú vállát, mint aki előállt a világ legnagyobb megoldásával.
     - Na jó - mondta Malin, majd feltápászkodott. - Akkor hétfőn a kóterban, szombaton meg belecsapunk a lecsóba. Készíts magad, Puszedli.
     Adott egy biztatónak szánt ökölpacsit a vállába, amitől Shinzo úgy kilengett, akár egy metronóm. A többiek is felkászálódtak és a fiú még mindig sajgó vállát dörzsölte, mikor búcsút mondtak nekik. Utolsónak Mox köszönt el, aki láthatóan élvezte az olykor pökhendi elsős társaságát, majd mikor ketten baktattak kifelé a JURTA I-ből, Shinzo előre nézve megjegyezte Monomának:
     - Játszottad az eszed, de azért rojtosra morzsoltad az ülőpárnád. Tartottál tőle, hogy átlát a fellengzős dumádon, vagy hogy nem jön be nekik az egyszemélyes műsorod?
     - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - mondta lazán diáktársa. - Én mindig a legjobb formám hozom, mert rendkívüli személyiség vagyok.
     - Pfff, ha te mondod... - motyogta orra elé, míg lassan kiléptek a főbejáraton.

     Hétfő este. Bakugo váratlanul kinyitotta szemeit és úgy ült fel ágyában, mintha rugóra huppant volna. Egy pár másodpercig némán zsörtölődött miért is kelt fel, majd rögtön bevillant neki egy jelenet iménti álmából, ahol a neki háttal álló Moonához beszélt, hogy küzdjön meg vele, ő meg egyre csak levegőnek nézte a fiút és csak alattomos vigyora árulkodott arról, hogy ő bizony hall minden egyes szót. Kristály tisztán. Ettől annyira dühbe gurult, hogy szó szerint felrobbant és mikor a testét mardosó, égő nitro sistergő lángjai közt megütötte fülét a Magor kárörvendő kacagása, a felcsapó indulat kitaszította álmából.
     - Nagyképű rohadék... - morzsolta fogait. - ... Majd én megmutatom neked.
     Mivel érezte magán, hogy képtelen azonnal visszaaludni, nyakát masszírozva kilépett szobája erkélyére.
     Kell némi friss levegő.
     Mélyeket lélegzett, amiket aztán hangosan fújt ki és közben a csillagos eget bámulta. Aztán szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Azonnal odakapta tekintetét és közben visszább húzódott, hogy kevésbé legyen látványosan kihajolva a korlátról.
     Betörtek a birtokra?
     Szerencséjére a természet is segítségére volt, mert a telihold remek rálátást biztosított neki. Így szinte rögtön felismerte a hangtalanul osonó alakot, s egyből visszatért minden mérge.
     - Moona? Mi a fenét keres idekinn?! - majd rosszmájú mosolyra felfelé görbítette száját. - Cöh. Nem azt mondták, hogy szabálykövetők és hogy náluk az adott szó szent? Márpedig... Nem rémlik, hogy a házirend engedne magányos éjszakai sétákat a hálókörleten kívülre. A takarodó az takarodó.
     Nyirkos tenyerét a hűs vason morzsolgatta. Egy darabig töprengve figyelte a sebesen távolodó Savage-et, majd gyors döntésre jutott.
    Kiderítem miben sántikál. Ha kiderül, hogy ez az öntörvényű egy követ fúj olyan arcokkal, akikkel nem kéne... - szemei összeszűkültek - ... Arról mihamarabb értesíteni kell a tanárokat és a hősöket is.