Hősakadémia - Társulás

III. fejezet: Intelmek és Fejtágítók

Magor Mana szavai pillanatnyi meghökkenést váltottak ki néhány emberből ugyan, de nem rettentek meg az események ilyen mértékű, gyors egymásutániságától. A törzsfő maga elé emelte karkötőt hordozó kezét, s mutató- és középső ujjával közrefogta a rajta lévő villogó félgömböt, negyvenöt fokban elforgatta és belebeszélt.
– Magház! Magház! Van ott valaki? - kérdezte olyan hangon, mint amikor egyik barátjához átugrik az ember, s az ajtót nyitó szüleitől kérdi meg, itthon van-e.
Nem érkezett azonnali válasz. Mikor épp készült volna megismételni az iménti mondatot, finoman kerregő-sercegő hang szólalt meg a csuklópántra erősített eszközből.
– Mana, Mana! - hangzott fel egy fiatal lány izgatott hangja. - Milky és a többiek most nincsenek épp itt. Még a játékteremben vannak, mert a gépek épp az ellenőrző programokat futtatják. És mivel addig nem tudnak továbbhaladni, míg az le nem zárul, így lett néhány üres órájuk, amit most rendesen ki is használnak. Tudod, hogy három hónapja ezen dolgoznak, kezdett felgyűlni már bennük a feszültség.
– Semmi gond - válaszolt Mana. - Csak arra akartam megkérni őket, hogy vegyék fel a kapcsolatot Moonával és küldjék oda, ahol a Végzet Virágai jelenleg is tartózkodnak. Fel van rá készülve, hogy hívhatjuk, mert tegnap este megemlítettük neki.
– Akkor, ha vártok egy kicsit, kikeresem a névsorból, hogy melyik Tárcsázót vitte magával. És, ha nyittok egy kaput, odaadhatom a hozzá tartozó Kapcsot hogy értesíthessétek.
– Nagyon kedves tőled, köszönjük - hálálkodott a vezető.
Ezt nagyjából két-három percnyi motoszkálás és a billentyűk kopogásával kísért motyogás követte. Végül az ismeretlen, vékonyka hang lelkesen felkiáltott.
– Meg is van! Nyithatjátok a kaput!
Manana leguggolt, s a korábban az asztalra elhelyezett kapunyitó kivetítőt visszarakta a földre, babarált rajta valamit és bekapcsolta. Egy - az előbbinél jóval kisebb - mindössze egy méter átmérőjű átjáró nyílt. Amiből egy ázott fejű, törékeny testalkatú, nagyjából tizenhárom éves lány pattant ki, aki egy bugyit leszámítva meztelen volt.
– Szerencsétek - kezdte csevegő hangon -, hogy zuhany előtt az állomáson hagytam a mobilom és mikor végeztem, visszamentem érte. Különben még legalább egy óráig nem válaszoltak volna a beérkező hívásotokra.
– Igen, nagy mázli, hogy ott voltál Mixi - vágta rá Manana, aki közben jókat derült a felnőttek azon részén, akik zavartan pironkodni és fészkelődni kezdtek a számukra nem megszokott kinézettel betoppanó kézbesítő láttán. - Kösz csajszi!

Azzal megborzolta kicsit a nedves tincseket a feje tetején, amiknek medvebarna színe közé egy-egy fekete és fehér csík vegyült szorosan egymás mellett, a jobb oldalon.
– S miért keresitek őt? - kérdezte, miközben átadta az emlegetett Kapcsot.
Az eszköz leginkább egy kihegyezett végű bírói kalapácsra hasonlított, s a fej gerince mentén gombok helyezkedtek el. A fej és a nyél találkozási pontjához közel, a már korábban is látott M betű volt belevésve.
– Dűlőre kell jutnia egy-két dologban és lepacsiznia a leendő házigazdáinkkal, barátainkkal és egyesek esetében, tanáraikkal - válaszolta meg kérdését Manana.

A kislány arca azonnal felragyogott, olyan kifejezést öltve, mintha épp azt tudta volna meg, hogy családi kirándulásra indulnak Loo Loo Földre*.
– Az ma van?! - kiáltott fel és utolérte a felismerés, hogy nem csak ők négyen tartózkodnak a helységben.
Oldalra fordítva fejét végignézett a velük szemben helyet foglalókon, s ha lehetséges, izgalma még tovább fokozódott.
– Váááó! - ámuldozott. - Ez a sok ember itt mind tanár? És az ő óráikra fogunk bejárni?! Lesz egyenruha, meg minden?!
– De te, még csak két év múlva leszel elég idős hozzá, Mixi - jegyezte meg Manna.
– Viszont, a lelkesedésed már most a UA szellemét adja vissza - vetette közbe kedvesen Nezu.
Mixi szemei az igazgatóra szegeződtek szavait hallva, s egy pillanatig megbabonázva nézte őt, de úgy, hogy még a lélegzete is elakadt. Aztán, mint derült égből a villám, sikkantott egyet és odarobogott az asztalhoz Nezu elé, s áthajolva a bútoron, közel került hozzá.
– De cuki! - kiáltott fel a lány, a jelzőt rendesen elnyújtva izgalmában. - Te is tanár vagy? Mit fogsz tanítani nekünk? Járhatok majd én is abba az osztályba, lehetek a diákod?! Többiek mit fognak tanítani? - zúdította túlbuzgó kíváncsiságát a nagyra nőtt rágcsálóra, miközben a rögtön mellette ülő All Might és Frankó Farmer téglavörös képpel igyekeztek nem odanézni.
– Sajnálatos módon - kezdett bele a UA feje -, én az igazgató vagyok és nem tartok tanórákat. A jelenlévőknek is csupán a fele, aki itt dolgozik, a többiek hősügynökségek alkalmazottjai, azon belül egyikük a rendőrségen dolgozik. De, ha gondolod, a jövőben tárt karokkal fogadunk a felvételi vizsgáinkon.
– Tényleg? Ez, állati! - mondta már majdnem visítva a kis bakfis és vad toporzékolásba kezdett. - Ilyen menő arcoktól tudhatunk meg még több új dolgot! - majd megpördülve tengelye körül, miközben lábait szedve visszatért az átjáróhoz, hozzátette:
– Szorítok, hogy Moona is benne legyen. Habár, elég szépen halad az ikrekkel, szóval jókedvében talán könnyebb lesz megpuhítani.
– Úgy legyen, csajszikám! - azzal Manana még egyszer megborzolta a keszekusza sörényt.
– Viszlát! Nagyon örültem a találkozásnak! - fordult vissza integetve Mixi.
– Részemről a szerencse, kishölgy - búcsúzott vidám arccal Nezu.
Azzal a pőre kislány amilyen hirtelen jött, úgy is távozott.