Hősakadémia - Társulás

XXIX. fejezet: Megragadott pillanatok

Megszólalt az óra végét jelző csengő. Arra a napra az utolsó, szóval a diákok az öltözők felé vették az irányt, miután letelt az ebédszünet.
– Mondd, Denki - szólt oda Meeros, mikor a folyosón összefutottak és a fiú ráköszönt a lányra. - Volna kedved holnap kimozdulni kicsit? Maerrel vennénk pár új mangát.
Először meglepetten pislogott párat, de hamar magához is tért.
– Hogyne, persze! - vágta rá a szöszi.
A Magor megeresztett egy mosolyt és meg sem állva battyogott is tovább. Aztán Kaminari észbe kapott, s mielőtt eltávolodtak volna, még gyorsan rákérdezett:
– Mineta is jöhet?
– Persze - bólintott vidoran, pattogó copfokkal. Azzal búcsút intettek és ki-ki ment a dolgára.
Hmmm. Kettesben jobb lett volna. De mivel Meeros nem lesz egyedül, akkor már Mineta se érezze magát kirekesztve. Főleg, hogy...
Itt olyan arcot vágott, mint aki citromot nyalt, ahogy maga elé képzelte a jelenetet.
...Főleg, hogy hetekig sápitozna nekem és a többieknek is, amiért nem hívtam el.
Így se lőtt nagyon mellé. Annyi, hogy kisnövésű cimborája egy egér cincogása és egy bőregér éles vinnyogása közé helyezhető hangsávon nyekergett izgalmában egészen másnap délutánig.
– Aaj, Kaminari, úgy izgulok! - zihált Minoru. - Négyes randira megyünk két helyes lánnyal!
– Ne örülj így előre - nézett le az elsős barátjára. - Ők ezt biztos nem annak élik meg.
– Attól még alakulhat úgy - tágult ki Mineta pupillája -, csak ügyesnek kell lenni. Ne legyél már ekkora nyúlbéla Kaminari, itt a remek lehetőség.
– Hümm - sóhajtott egyet kicsit idegesen Kaminari. - Jól van, jól van, csak csihadj már le. Ha nem fogod vissza magad, a végén még elveszed a lányok kedvét a további közös programoktól.
– Semmi ok az aggodalomra, rám számíthatsz - mondta veszettül eltökélt képpel Mineta.
Nem sokkal később fel is bukkantak a lányok, azonban egy harmadik fél is ott lépdelt mellettük. Mimi volt az, aki sportcipőben, farmer shortban és buggyos, fél vállát megvillantó haloványzöld felsőben volt. Meeros ezúttal kantáros, rövidszárú, bordó festőnadrágban és mohazöld passzentos női pólóban volt, fonatjait meg két csigába tekerte, s a füle mögé tűzte fel őket. Maerensis mellette a tökéletes mása volt neki, mert egy az egyben ugyanaz a szett volt rajta - hat karja miatt természetesen hatujjú szabásával a pólónak -, kiegészítve egy Capsule Corp. feliratú vörös-fehér baseball sapkával.
– Sziasztok! - köszönt a két fiú.
– Sziasztok! - válaszolták a lányok.
– Te is velünk tartasz, Mimi? - kíváncsiskodott Kaminari.
– Á, nem-nem - intett felé finoman a megszólított. - Csak elkísértem őket. Ide beszéltem meg Tenyával, hogy találkozunk. Ma megyünk be a városba, hogy megmutasson pár érdekes helyet.
– Ó, értem - hümmögött Denki -, akkor jó.
Ekkor feltűnt a láthatáron az emlegetett szamár, s elég gyors iramban közeledett.
– Ááá, már jön is - derült fel a kigyúrt lány tündérarca.
– Jó napot kívánok mindenkinek! - fékezett le Iida előttük.
– Neked is - válaszolták a többiek.
– Akkor, indulhatunk? - kérdezte Maerensis - Innen hallom, ahogy sírnak a kötetek a kirakatban, hogy vegyük meg őket.
– Hihi, persze - kuncogott Meeros, aztán Mimiék felé intett egyet. - Akkor... Jó tanulmányi kirándulás!
– Nektek meg eredményes beszerző körutat - csicsergett csillanó indazöld szemekkel Mimi.
És a négyesfogat búcsút intve a párostól, elindult a belváros felé tartó buszmegálló irányába.
– Nem szerettél volna velük tartani? Persze, nem azért... Lehet tőlük teljesen független életed - szabadkozott a UA-s. - Nem akartam udvariatlan lenni.
– Dehogy voltál - dobta hátra dús fürtjeit a Magor -, csak tudom, hogy ha nincsenek ott a fiúk, valószínűleg annyira beennék magukat a könyvespolcok közé, hogy úgy szédülnének ki onnan az éhségtől, vagy a kiszáradástól.
Mimi Tenyára hunyorgott.
– Engem meg ennyire nem köt le.
– Nem rajongsz az olvasásért? - kérdezte, ahogy elérték a város külső területének határát. - Pedig fontos a tanulmányaink szempontjából.
– Alkalomadtán, de én jobb szeretem, ha egy történet nem a fejemben, hanem húsvér valójában elevenedik meg. Ezért én jobb szeretem a színházat, mozit, vagy a cirkuszt. Legfőképpen a cirkuszt. Felszínesnek találod? - kérdezte kísérőjét.
– Egyáltalán nem - jelentette ki, míg határozottan menetelt a lány balján.
– Csak mert te mindig olyan elszántan mélyülsz el a tanulásban is - döntötte meg fejét Mimi. - Én meg olyan nehezen tanulok könyvekből. Sokkal több ragad meg bennem, ha hallom a tanár szájából, ezért is kérdezek rengeteget órákon, vagy mikor ellátogatok egy érdekes helyre. Mindig is csodáltam a céltudatos embereket, akik puszta akaraterővel legyűrik az ilyen nehézségeket.
Megint elhamarkodottan tettem kijelentéseket. - futott át a japán fején.
Ettől Tenyának lelkiismeret-furdalása lett.
A lustaság árnyékát vetettem rá, csak mert nem szeret olvasni, miközben ő rám bízta magát...
Eltökélte, hogy itt helyben kiköszörüli a csorbát.
– De te is igyekszel, hisz tudod, hogy neked a jó eredményekhez mire van szükséged - jelentette ki bátorítóan. - És ez igenis a céltudatossság jele. Egy ilyen személy pedig soha, semmilyen körülmények között sem nevezhető felszínesnek.
– Hihi, köszönöm - kuncogott Mimi.
Kisvártatva elértek egy park határához, ahol a Magor tűnődve nézett befele a fák közé.
– Elég kihaltnak tűnik - szólalt meg mélázva.
– Errefelé leginkább ez jellemző - magyarázta Iida. - Kicsi a lakóövezet és nem sokaknak esik útba, mert van beljebb egy játszótér és a családosok inkább oda járnak.
– Akkor mit szólnál, ha felvernénk kicsit az út porát? - rándult meg Mimi szája széle hamiskásan.
– Mire gondolsz?
– Fussunk versenyt. Cél a park túlvége és a kavicsos ösvény a pálya.
– Nem is tudom - húzta össze szemöldökét szemüvegkerete fölött a fiú. - Mi lesz, ha megzavarjuk a civilek nyugalmát, vagy balesetet okozunk?
– Egy hősben mindig van kellő körültekintés a környezete felé, nem igaz? - hunyorgott a Magor a japánra.
– Öhm... de? - válaszolt óvatosan amaz.
– Mi lenne, ha ezt gyakorolnánk, itt most, nyugodt körülmények között?
– Végülis... - tétovázott Tenya.
– Olyan hős akarsz lenni, akire bátran támaszkodhatnak és megállja a helyét, nem? - unszolta őt tovább Mimi. - Akkor neked nem okoz gondot egy ilyen helyzetben odafigyelni másokra.
– Igazad van - húzta ki magát az elsős. – Egy ilyen szituációtól valóban nem rettenhetek meg. De...
Végigmérte a lány csinos öltözetét, majd ismét némi visszakozással hangjában megkérdezte:
– Neked nem lesz kényelmetlen egy ilyen ruházatban futni? Mi lesz, ha átizzadod?
A Magor derűs arccal oldalra döntötte fejét és úgy nézett idegenvezetőjére:
– Szerinted ennyitől akár csak egy csepp is fel fog csillani a homlokomon? Hmmm. Akkor tényleg komolyan kell majd vennem, ha ennyire jó vagy.
– Én nem... Én nem erre gondoltam.
A lány erre jóízűen felnevetett.
– Tudom - kacsintott rá Mimi. - Ezt tartom benned az egyik legjobb tulajdonságodnak, hogy olyan komolyan veszel mindent, szinte tüzet lobbant a szemeidben.
– Őőő, köszönöm - szeppent meg Ingenium -, csak önmagam próbálom adni és abból is a legjobbat.
– Helyes, nagyon helyes. Csak úgy hozhatod ki magadból a legjobbat.
Olyan kedves és élettel teli - gondolta Tenya -, mégis keményen dolgozik ő is azon, hogy jobb legyen... S közben a mosolya mindig meleg és bátorító. Mint mikor egy igazi hősre nézel. Én vállaltam, hogy megtanítom neki hogy mennek a dolgok, erre ő az, aki leckékkel lát el. Mégis... Jó volna még többet megtudni róla... És... És hogy milyen együttdolgozni vele a jövőben is.
Leplezvén gondolatait, megköszörülte torkát és tömören válaszolt:
– Legyen. Elfogadom a kihívást.
– Hihi, akkor bemelegítés és álljunk fel a rajtvonalhoz - csapta össze tenyerét Mimi.
Azzal fogta magát és cipője orrával keresztbeszántotta a murvás kis útszakaszt, majd nekilátott nyújtani. Iida követte a példáját, majd egy perc múlva felálltak egymás mellé.
– Felkészülni... - kezdett bele lelkesen a vezénylésbe a lány - ... Vigyázz... Rajt!!!
Tenya nem nézett se jobbra, se balra, csak kavicsokat felverve nekilódult. Érezte vádlijában kigyulladt meghajtóit és a belőlük áradó, bőrét egyelőre még csak csiklandozó hőt. Kezeivel mint két lapáttal, úgy hajtotta magát előre velük és a menetszél zúgásában megütötte fülét még egy hang. Ez pedig a Magor izgatott zihálása volt, amiben elvegyült a játék öröme keltette izgatottság is.
Mennyivel másabb ezt hallani... - suhant át rajta a gondolat.
Majd elszánt arcán neki is megjelent egy kicsike mosoly. Rá is ráragadt a lány jókedve. Hamar el is értek a célig, majd rövid fékezés után megálltak.
– Hú, ez jó volt! - szökkent párat örömében Mimi.
– Jól mondod - vágta rá kissé katonásan Tenya - A keringésünket nem árt felrázni néha. Jót tesz, mind a testnek, mind a léleknek, ezáltal az eredményeinknek is.
És régóta először a játék kedvéért futok, nem pedig az edzésterv miatt.
– Akkor, legyen a napi rutin része - szólt vissza átszellemült arccal a Magor.
– Megtisztelnél vele - bólintott a UA-s, majd hozzátette:
– És nem csak ez. Meg akarom köszönni, hogy mennyi új dolgot mutattál nekem. Továbbá... Még többet akarok tanulni. Tudom tolakodó, és nincs jogom ennyit kérni...
– Mit ér a tudás, ha megtartjuk magunknak? - kérdezett vissza a lány. – És ez volt törzsünk fő ajándéka is, amit a tárt kapukért cserébe felajánlottunk. A tudásszomjat oltani számunkra megtiszteltetés.
– És neked is az? - óvatoskodott az elsős.
– Nálunk nem szokás a kényszer hatalmával élni - kacsintott a lány. - Szóval önként és őszintén vállaltam, hogy válaszolok a kérdésekre.
– És ha én belőled szeretnék még többet megismerni? - bökte ki váratlanul Iida.
Te jó ég, mégis mit gondoltam?! Ilyen tolakodónak lenni, ilyen udvariatlannak...
Tenya kezdett pánikba esni, s már szabadkozva lengetni kezdte karjait, mire Mimi közelebb lépett hozzá és nyakára fektette tenyerét.
– Akkor csak kérdezz - mosolygott rá.
Aztán feljebb nyúlt, félrefésült egy tincset és megigazította a másik szemüvegét.
– Ezzel meg csak óvatosan, még a végén leesik és eltörik a szép szemüveged - majd huncut kuncogással elvigyorodott. - Ami rettentő nagy kár lenne, mert az az egyik kedvenc részem rajtad.
A fiú először meghökkent, majd finoman vörösödő füllel köhintett egyet.
– Re-rendben. Odafigyelek. Hiszen... Fontos, hogy figyeljünk a társunk igényeire is... A jól működő partnerség érdekében.
– Úgy bizony - helyeselt Mimi, majd megigazította Ingenium gallérját. - Akkor, mi legyen a következő állomásunk?
– Hmmm. Javasolnám a városi könyvtárat. Bár nem szeretsz olvasni, de több interaktív program is található ott.
– Úúú, izgalmasan hangzik - lelkesedett Mimi, majd haját igazgatva a járda irányába fordult. - Mutasd akkor az utat nekünk.
Iida arca visszaváltott eltökélt módba, s a Nap simogató sugarai által beragyogott utat végigbeszélgetve érkeztek meg a kijelölt helyszínre.