Hősakadémia - Társulás

XXI. fejezet: Kóstoló

Beállt egy röpke némaság, majd sutyorgás, amíg egyedül a hangszóróból kiömlő bulis zene töltötte ki a négy fal közötti teret:

I met this little girlie, her hair was kinda curly
Went to her house and bust her out, I had to leave real early
These girls are really sleazy, all they just say is please me
Or spend some time and rock a rhyme, I said "It's not that easy"

It's Tricky to rock a rhyme, to rock a rhyme that's right on time
It's Tricky... (How is it D?) It's Tricky (Tricky) Tricky (Trrrrrricky)
It's Tricky to rock a rhyme, to rock a rhyme that's right on time
It's Tricky... Tricky (Tricky) Tricky*

Urarakának kitágult az orrlyuka, olyan izgalom fogta el, amiért Moona ilyen készséges attitűdöt mutatott.
Mi legyen az első kérdés vajon?
Agya fogaskerekei lázasan forogtak, majd beugrott neki és ugráló gyomorral kibökte:
– Hány évesen volt az első bevetésetek?
– Tizennégy - bökött Málnára hüvelykujjával Moona, majd csuklóját forgatva Mimire irányította -, tizenöt - aztán sodródott tovább Mia felé -, tizenöt - végül magára bökött vele hanyagul -, tizenhárom.
– Hűűű! - kerekedett ki Kirishima szeme. - Ilyen fiatalon?! Elképesztő arcok vagytok!
– Mit kellett csinálnotok? - kérdezte Asui Tsuyu.
– Mentőakció levezénylése. Minden esetben - válaszolt büszkén Mimi. - És egytől egyig eredményesen zárultak. Az enyém után lettek az ikrek, azaz Malíb és Malosa, a családunk részei.
Itt a fél osztályon végigsöpört a hidegrázás, ahogy eszükbe jutott a két lány horrorisztikus kis előadása a Csapdák Termében.
– Az enyémnél meg Mizse és a babája - tette hozzá Málna. - Miáénál meg három másik testvérünk.
– Én a QQ osztaggal bővítettem ki a törzsi létszámot - vetette oda mint egy mellékesen Moona.
– A-a-a.... A QQ osztag...? - hebegte Mineta.
– A tíztagú csoport? - kérdezett rá Momo.
– Azok - felelte a vigyorgó veszedelem.
Aztán egy ijesztő mértékű tónusváltással folytatta tovább:
– De ez, szánalmasan kevés... Vagy tízszer annyian voltak abban a pokol bugyrában és legalább ennyien a szemem láttára haltak meg.
Szeme kitágult és nézése merev lett, mintha csak üveggé vált volna, s olyan aura kezdett belőle áradni, mintha csak újra akarná alkotni a színfalakat a hitelesség és a közönség kedvéért.
– Nem érdemelték meg, hogy ott haljanak meg, ahol kiélték rajtuk az elfajzott játékaikat.
– Kísérleteztek rajtuk? - kérdezte sajnálkozva Uraraka.
– Úgy is mondhatjuk - felelte sötéten a tábornok, majd a lány szeme közé nézett. - Elvégre az egy olyan bordély volt, ahol a nem szokványos igények találtak szolgáltatóra.
Ochako és a többiek arcán szépen lassan terült szét a rettenet, majd felidézték az osztag bemutatkozását Mozazan, azaz a póklány ellen vívott harcon. Máris értelmet nyert a fásultság a nők szemében. És a szívük összeszorult, mikor belegondoltak, hogy az alig több mint két éve kiszabadított csapatban korukbeliek is voltak.
– Egy életre szóló sebet szerezhettek ezzel... - mondta a megrettent Mina.
– Igen – bólintott a tábornok -, őrzik is emlékeztetőül arra, hogy honnan jöttek mit éltek túl és ez, erőt ad neki.
Moona látva a kérdő kifejezéseket a köré gyűlt japánokon, arcán némileg enyhült a sötétség, ahogy egy finom "Cöh" után vicsora vigyorrá lágyult, mialatt a dal is megváltozott.

Silent cries every night
This pain don't ever leave her life
Daddy's home, so she tries to hide
She calls for Mom, but never a reply

She cries, cries, cries, she's all alone
Daddy, why, why, why? Leave me alone
She calls for help, she calls for help, but no one seems to care
She calls for help, but no one seems to care*

Megnyújtotta nyakán a bőrt és hanyag mozdulattal rábökve hozzátette:
– A tetkó a nyakukon - mondta csevegő hangon. - Azért egyforma, mert az egy billog volt, mi jelezte kinek a tulajdonai. Arra az esetre kellett, ha megszöknének. Vagy más által, a szektorban való illetéktelen használatuk elleni védelem volt. Az mára a motivációs plakátjuk és az összetartozásuk jelképévé is vált.
– És hogyan hajtottátok végre az akciót? - kérdezte Todoroki.
– Harmadmagammal beépültünk, a többiek meg vendégként szivárogtak be. Aztán mikor megkaptuk a nagytermet, megadtuk a jelet, nyílt a kapu és elmenekültünk. Így csak a teremőrökkel és három vendéggel kellett megküzdenünk. Sajnos nem mind kapta azt, amit megérdemelt...
Sejtelmesen félbehagyta a mondatot, majd egy kis hatásszünet után, ijesztően elégedett mosollyal befejezte:
– Azért az egyikükön csinos kis emléket hagytam. Részben tőlem, részben pedig Marine nagyapjától, aki felbérelt minket... Nos, részemről ennyi. Jó kis mese volt?
Ezen annyira meglepődtek, hogy köpni-nyelni se tudtak. Végül Deku törte meg a csendet.
– Elképesztő, hogy ilyen fiatalon, ennyire nehéz küldetést bíznak rátok.
– Nem feltétlenül - szólalt meg Mimi -, általában könnyebbel indulunk. Ezekben kifejezetten kértük, hogy részt vehessünk és ez legyen az első.
– Ó, é-értem. Te is hasonló... öhm... helyre kerültél?
– Nem. Az ikreket egy zsoldoskereskedőtől hoztuk el - közölte hátradobva hosszú haját. - Murex adta ki magát a vevőnek, aki új vérebeket szeretne maga mellé. A finom vonásai és a nyalókamániája ellenére is, remekül tud sötét, alvilági figurákat eljátszani. Én pedig, a macáját alakítottam.
Az egészet olyan természetességgel mondta, mintha csak kémesdihez bújtak volna jelmezbe és ez sokadjára is megdöbbentette az 1A-sokból összeverődött hallgatóságot.
– Csak aztán sajnos a miénk félsikerrel zárult. Mikor behozták a lányokat, mind az arcunk, mind a gondolataink, a szerepünkhöz hűen, rendezettek voltak. Azonban elszorult a szívem, mikor megláttam őket, s ebbe buktunk bele. Volt ugyanis egy embere, akiről tévesen azt hittük, gondolatolvasó. De nem az volt. Az ő képessége afféle mélyérzelmi letapogatás, ami azon részbe képes betekintést nyerni, amit a világ legjobb színésze se tud átírni.
Mimi aprót sóhajtott, amit a szomorú emlék mégis mázsás súlyúvá tett.
– Te mindent megtettél - jelentette ki váratlanul Tenya.
Hangjában a kétség legapróbb szikrája se érződött, a többiek meg helyeslően rázták hozzá a fejüket.
– Zöldfülű kezdőként helytálltál egy ilyen veszélyes küldetésben és megmentettétek a két kislányt - folytatta a fiú szenvedélyes stílusában.
– Csak sajnos nem szereztük meg azt, amiért odamentünk: a vevők listáját. - harapta be picit száját Mimi. - Ha Malíb és Malosa nem fegyverzi le a két testőrt, lehet még őket se tudtuk volna elhozni.
– Azért segítettek, mert látták rajtatok, hogy ti nem tárgyként tekintettetek rájuk - mutatott rá Tenya. - Reményt ébresztettetek bennük, ők meg kinyújtották a kezüket felétek. Ti voltatok a hőseik.
– Milyen megható - reszelte Moona a fiúra függesztve tekintetét.
– Támogatnunk kell azokat, akik ilyen nemes hivatást választanak - váltott határozottabb hangra Ingenium, ami mellé még ki is húzta magát -, és buzdítanunk, hogy lelkesedésük töretlen legyen.
– De nem azzal, hogy elbagatellizáljuk a bűntudatukat.
Moona sora fagyosan csengett.
– Én nem is... - kezdte volna a fiú, de a lány folytatta:
– A szégyen olyan, mint a gyász. Meg kell élni, elfogadni és nem szépítgető frázisokkal nyakon önteni, különben idővel felzabál téged.
Iidában ennek hallatára felidéződtek a Stainnel történtek, mikor is forrófejűsége és haragja majdnem a vesztét okozta, mert egyiket se volt képes lehűteni, míg meg nem történt a baj. Ő se hallgatott addig a szép szóra, hangjuk nem jutott el füléig...
– Szörnyen sajnálom! - csattant fel váratlanul Mimihez fordulva, karjaival gesztikulálva. - Bocsáss meg, hogy tolakodó és atyáskodó voltam, és nem mértem fel kellő tisztelettel a te álláspontodat ennek kapcsán. Belegázoltam az érzéseid...
Erre Mimi meleg mosollyal felkuncogott.
– Nem sértettél meg semmivel - nyugtatgatta a lány. - Lelkiismeretes vagy, és csak jót akartál azzal, hogy lelket öntesz belém. Nincs ezzel semmi baj.
Majd oldalra döntötte fejét és csevegő hangon hozzátette:
– Nem csalt az ösztönöm, mikor téged kértelek fel idegenvezetőnek. Mindig is imponált nekem, ha valaki majd kicsattan a lelkesedéstől és akkurátusan, mindig mindenből a legtöbbet hozza ki. Mert mellettük biztos lehetek abban, hogy semmiről se maradok le. Tudjátok... Én eléggé szeleburdi tudok lenni, s olyankor sok minden csak úgy elmegy az orrom előtt...
A társaság ezt elnézően megmosolyogta, majd a lány kifújta a levegőt és ismét teljes fényerővel mosolyogva megjegyezte:
– Ez volt az én első alkalmam. Mia a sajátját néhány nap múlva, majd maga meséli el, hisz úgy az igazi.
A rejtélyes lány arca bár nem látszott, de hunyorgó szemei mosolyt sejtettek, ahogy lassan egy aprót bólintott.
– Akkor, már csak én maradtam. Bár ti már Mizsével találkoztatok - mondta bezsongva Málna -, mesélte nekem, mikor mondtam, hogy elsős leszek. Tehát a hátterét is ismeritek.
Bólogattak.
– Tényleg, ő hogy van? - kíváncsiskodott Hagakure Toru. - Minden rendben a babával?
– Igen. Már alig várom, hogy kibújjon és megfogjam - toporgott szaporán lábaival a nyuszilány. - Imádom az újszülöttszagot! Majd ti is láthatjátok, ha eljöttök gyakorolni a JURTA I-be.
– Tényleg? Szabad? - csillogott Pinky tányérnyira nőtt szeme.
A Magorok bátorítóan megrázták a fejüket.
– Cöh. Ti mehettek oda babázni, ha erre akartok időt pazarolni - flegmázott foghegyről Bakugo, aki egy távolabbi pontról hallgatta a beszámolót.
– Ó, majd meglátjuk, hogy amit te ott fogsz produkálni, az mi lesz - villantotta felé rosszmájú mosolyát Savage.
A robbanékony szöszinek erre megfeszültek az arcizmai.
– Biztos lehetsz benne, hogy nem az - vakkantotta vissza a lánynak.
– Csak aztán, a hangzatos szavaidnak végül nehogy nagyobb legyen a füstje, mint a lángja - szúrt oda Moona.
Katsuki felpattant, odatrappolt és az ücsörgők előtti asztalkának az élébe taposva felcsattant:
– Ne merj alábecsülni!
– Ehh... - eresztett meg a Tábornok egy szórakozott kis hangot, majd rezzenéstelen és gúnyos ábrázattal a fiú szemébe nézett. És mintha csak erre várt volna, a lejátszó belekezdett:

'Cause baby, now we got bad blood
You know it used to be mad love
So take a look what you've done
'Cause baby, now we got bad blood (hey!)

Now we got problems
And I don't think we can solve 'em
You made a really deep cut
And baby, now we got bad blood (hey!)

Did you have to do this?
I was thinking that you could be trusted
Did you have to ruin
What was shining? Now it's all rusted
Did you have to hit me
Where I'm weak? Baby, I couldn't breathe
And rub it in so deep
Salt in the wound like you're laughing right at me

– Amiatt nem kell izgulni. Mi sose teszünk ilyet, ellentétben az ellenfeleinkkel, akik ezt a hibát rendszeresen elkövetik. De a termek egyikében majd rácáfolhatsz erre.
Erre Bakugo is vigyorra húzta száját, és szikrázó öklét a lány felé emelve szűrte fogai közt válaszát:
– Úgy is lesz, majd meglátod.

* dalszövegrészlet 1.: Run-D.M.C. – It's tricky (1986)

* dalszövegrészlet 2.: Kállay-Saunders András – Running (2014)

* dalszövegrészlet 3.: Taylor Swift ft. Kendrick Lamart – Bad Blood (2014)