Hősakadémia - Társulás

XXXI. fejezet: Jelenés

– Szerinted rá fog bólintani, Uraraka? – kérdezte Ashido Mina mellette feszengő osztálytársát, akivel épp az Edzőtermek szintjén ácsorogtak a Kínok terme előtt.
– Nem tudom – válaszolta a lány, miközben idegességében morzsolgatni kezdte egy barna hajtincsét –, de ha nem próbálom meg, biztos nem jutok előrébb.
– Ahogy érzed – mondta a tetőtől talpig rózsaszín lány, majd vigyorogva felmutatta két keresztbe tett ujját –, szorítok neked, és itt leszek, hogy támogassalak.
– Köszönöm – mosolygott kissé lámpalázasan Uraraka. – Remélem elég lesz, hogy szerencsém legyen, s Moona megfontolja, hogy vállalja az edzésem.

Alig tíz perc elmúltával nyílt is a terebélyes, levél formájú ajtó, amin Moona lépett ki az ikrekkel, Malíbbal és Malosával.
– Moona, egy szóra, kérlek! – szólította meg a Magort, aki elsőre csak egy kósza biccentésre méltatta őket.
– Na – mordult a lány. – Míg teszek egy kört a Leplek termébe, elmondhatod.
Azzal fogta magát és már indult is a másik irányba, hosszú és sebes léptekkel, szóval a két japánnak szednie kellett a lábát, ha tartani akarták az iramot, amit diktált.
Uraraka felzárkózott a nagy elánnal haladó Savage mellé, majd úgy döntött, hagyja a tiszteletköröket. Szóval nagy levegőt vett és nekiszegezte, miért is várt rá annyi ideig.
– Azt akarom, hogy edz velem, taníts!
– Ó, valóban? – reszelte Moona, némi kárörömmel megfűszerezve kérdését.
– Igen – bólintott határozottan Ochako. – Tudni akarom mit kell tennem ahhoz, hogy megváltozzon a korábbi véleményed!

Moona úgy öt percig nem reagált, csak szelte tovább a folyosót, meg sem állt egészen a felvonókig, aztán ahogy megtorpant, válla fölött a japánra villantotta szemét. Ochako állta azt, és Minával az oldalán követték a fülkébe a három Magort. Míg csukódott az ajtó és leértek, csak a zene töltötte fel a csend űrjét, de olyan robajjal, hogy Uravity és Pinky szíve versenyt futottak egymáséval, annyira kíméletlenül hasított a hardcore techno a némaságba. 

One for the night, two for the day
Let's let them know that we don't play

Are you ready? (I'm ready)
Are you ready? (I'm ready)
Are you ready? (I'm ready, I'm ready, let's go)

Party people in the place
I'm here to stay (fact)
My DJ (is) goin' all the way
Goin' all the way
One for the night, two for the day
Let's let them know that we don't play

We don't play
We don't play*

Kiléptek a földszintre és elindultak a mondott helyiség irányába, amikor is Moona nagyjából három méter után megszólalt.
– Győzd le a tanítványom.
A lányom úrrá lett a lelkesedés egy pillanatra, ám óvatosságra intette őt a Magor készségessége.
Ki lehet az? Közülük vagy közülünk való? És mit vár tőlem? Ugorjak fejest az ismeretlenbe és vágjam rá az igent vagy körültekintést kíván meg tőlem, hogy kérdezzek rá kivel és hogyan kell megküzdenem?
Nyelt egyet, de tudta, nem húzhatja sokáig a dolgot, elhatározásra kell jutnia.
– Mik a szabályok? – tette fel az elsős a legbiztonságosabbnak ítélt kérdést.
– Majd, ha ő is jelen lesz, megtudod – recsegte Moona.
– Értettem – bólintott kimérten a lány.

Ekkor megérkeztek a Leplek terméhez, ahol egy rég látott illető közelített feléjük egy gyermek társaságában.
– Üdv, Machaaj! – köszönt rá Moona.
– Sziasztok! – köszönt rájuk a tarka hajú fiú selymesen lágy barritonú hangján, majd színpompás íriszét a két kislányra úsztatta. – Át kell vennem az ikreket, Moona?
Ő a képességnélküli suttogó – ugrott be Minának, majd futva összenéztek Urarakával, s látta rajta, hogy neki is derengett még az első napról a fiú. – Nehéz is volna elfelejteni, kész meditáció őt hallgatni. Kár, hogy csak távolról láttuk egyszer-kétszer.
– Igen – jött a tömör válasz Moonától. – Tökéletes időzítés, Meával együtt tudod intézni őket.
Erre a Machaaj mellett álló, tíz év körüli, betegesnek látszó kislány – akinek apró, szürke szemei meg fenekéig érő szürke haja volt, amiről nem lehetett megállapítani, hogy ezüstös-e vagy ősz – kissé összerezzent.
– Csak nem edzésről van szó? – fordult a UA-sek felé Machaaj.
– Annak lehetőségéről – válaszolta kissé megszeppenve Ochako.
– Sok sikert! – hunyorgott a fiú, mire a lányok picit elpirultak.
– Menjetek Machaajjal és Meával – adta tömör utasításba Moona az ikreknek, mire azok bólintottak és csatlakoztak az említettekhez, Moona pedig megfordult és mikor elindult, még odavetette Urarakának:
– Bokszold le Petárda Praclival, mikor legyen lerendezve!
Azzal faképnél hagyta őket, mire a két lánynak a váratlan információtól földbe gyökerezett a lába.
– Ba-Bakugo a tanítvány?! – hüledezett Ashido Mina.
– Ú-úgy néz ki, igen – pislogott nagyokat Uraraka.
Aztán egy  hirtelen ötlettől vezérelve, Machaajhoz fordult.
– Nem gond, ha veletek tartunk?
– Dehogyis – szólt szelíden a fiú. – csak nyugodtan.
A lányok meegköszönték, s a többiek nyomában elindultak befelé a Mara birodalmaként számon tartott szekcióba.