-Köszönöm baby - mosolyodott el végül. - Mi a kaja? -Amit szeretnél - vontam meg a vállam. - Ehetsz azokból is amiket karácsonyra készítettem de gyors összetudok dobni valamit. -A karácsonyi menüt majd veletek szeretném enni szóval csinálnál nekem rament? - pislogott rám azokkal az édes bandzsa kismacska szemeivel. -Persze szerelmem - simítottam végig az arcán majd neki láttam a ramen készítésnek. Suga mögém osont és egyik kezét a pólóm alá csúsztatva átölelt, fejét pedig óvatosan az enyémnek döntötte. Nem szólt semmit csak csendben nézte ahogy ténykedek miközben puha mancsa a hasamat simogatta megállás nélkül.
-Na és mikor hallhatom az újabb csodát amit alkottál? - törtem meg a csendet mire Yoongi aranyosan kuncogni kezdett. -Holnap reggel. -Karácsony reggelén? Huha az armyk sírni fognak a boldogságtól - jegyeztem meg vigyorogva. -Remélem nem csak az armyk... - dörmögte a nyakamba alig hallhatóan. -Mi? - fordultam hátra mire ő ártatlan fejjel nézett rám. -Nem mondtam semmit - vigyorodott el életem értelme. -Ahaaa... - néztem rá összeszűkült tekintettel de annyiban hagytam a dolgot. Majd holnap reggel úgyis megtudom. Átöntöttem Suga kedvenc táljába a rament majd öleléséből kiszakadva az asztalra tettem és leültem a szemközti székbe.
Yoongi lassan enni kezdett miközben lelkesen ecsetelte, hogy mennyire várja a holnapot, alig várja a többiek reakcióját az ajándékaikra. Mosolyogva néztem rá miközben az államat a tenyeremen támasztottam meg és akaratlanul is elkalandoztak a gondolataim... Eszembe jutott az első Karácsonyunk ahol kb fél éve lehettünk együtt de Sugat ez nem tántorította el attól, hogy megkérje a kezem... -Baby te nem is figyelsz rám - szakított vissza a valóságba párom rosszalló hangja. -Ne haragudj csak már nagyon fáradt vagyok - motyogtam két ásítás közt. Yoongi óvatosan felállt majd a mosogatóba tette az üres tányért. -Máris mehetünk aludni - puszilt az arcomra. - Köszönöm a vacsorát jagiya.
Másnap reggel furcsa zajokra ébredtem és kicsit sem lepődtem meg, hogy nem találtam Yoongit magam mellett... A közhiedelemmel ellentétben a vőlegényem nagyoooon korán kelő típus. Lomha mozdulatokkal felültem az ágyban és épp egy óriási nyújtózás közepette voltam amikor megjelent Suga az ajtóban két kávés bögrével a kezében. -Jó reggelt gyönyörűm - köszönt kedvesen majd a fejével intett, hogy kövessem. Ráérősen felvettem a kedvenc bolyhos mamuszom és Suga után mentem a stúdióban. -Jó reggelt életem - ásítottam egy óriásit majd magamhoz ragadtam az egyik kávét. -Gyere ülj le - taszigált izgatottan a szék felé majd a fejemre rakta a fülest.
-Lesz hozzá szöveg is de azzal nincs semmi dolgod azon kívül, hogy leírod a mondatok kezdőbetűit és a végén összeolvasod - mosolygott rám majd miután bólintottam egyet elindította a zenét. Már az első dallamokból tudtam, hogy ez egy szerelmes szám és nekem szól... Nevetve megráztam a fejem, még ennyi együtt töltött év után is olyan szerelmesek voltunk egymásba mint az első hetekben. Egy percre sem csillapodott köztünk a láng, sőt napról napra erősebb lett. Kétszer hallgattam meg a zenét, először csukott szemmel élveztem másodjára pedig a vőlegényem kérésének eleget téve figyeltem a kezdő betűket.
-I love you forever Y/N... - olvastam össze a végén a betűket majd könnyes szemmel Sugára néztem. A kapcsolatunk teljes titokban tartottuk, csak a családunk és a banda tagok tudtak rólunk. Tudtam, hogy ha ezt a számot most nyilvánosságra hozza akkor az azt jelenti, hogy az armyk előtt is fény derül ránk. Szótlanul nyeltem a könnyeim miközben az arcomon egy levakarhatatlan vigyor terült szét. Évek óta vártam már ezt a pillanatot... -Szeretném ha te nyomnád meg a feltöltés gombot - suttogta az idol. -Mi lenne ha egyszerre csinálnánk...? - kérdeztem sírástól elfúló hangon. Suga egy aprót bólintott, kezét az enyémre helyezte majd egy gomb nyomással megváltoztattuk az életünket...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
BarbiHjjn igaz tavalyi kérés, de remélem idén is tetszik. 💕
