Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Game Over 1. rész (Taekook ff.)

A helyzetet tovább bonyolított a kellemetlen jelenetek legkellemetlenebbje: egyszer egy vizsgára készülődve már csak a nyakkendővel kínlódott. Taehyung odament hozzá, és megkötötte neki. Utána megigazította ingjét, zakóját. Ahogyan finom ujjaival a ruháján dolgozott, Jungkooknak melegség költözött szívébe, ami egyből átment pánikká, amikor tekintette a fiatalabbik szempárjával találkozott. Sokáig szemeztek így egymással, miközben Taehyung arca csak egyre jobban közeledett Jungkookéhoz... De végül nem történt semmi. A fiatalabbik közeledését öleléssé formálta, sok sikert kívánt a vizsgákhoz. Ugyanakkor Jungkook sem volt hülye, tudta, mi lett volna barátja eredeti szándéka.

Az elfojtott vágyai és kérdéseivel szemben már nem tudott harcolni, így úgy döntött, hogy inkább elmenekül a helyzet elől. Hiszen ő nem lehet meleg! Végső kétségbeesettségében -amikor Tae éppen nem volt otthon- összeszedte holmiját, és egy rövid, semmitmondó búcsúüzenetet hátrahagyva lépett le és hagyta ott albérletét. Ekkor azt hitte, ez a történet ezzel lezárult, és egy másik haverja lakásában élve el fogja felejteni szőkésbarna lakótársának lágy és szerető tekintetét.

De nem így lett. Jungkook nem tudta elfelejteni Taehyung mosolyát, szemeinek nevetését, kedveskedő érintéseit. Nekiállt randizgatni, lányokkal ismerkedni, de egy sem hozta lázba, íg egy idő után feladta. „Biztos, még nem jött el az ideje" -vélte. Olyan makacs volt még mindig. Hiába kezdett egyre „furcsábbakat" álmodni, még mindig menthetetlenül állította a maga igazát.

Egyik este, amikor már egy hónapja nem látta Taehyungot, elővette laptopját. Már jó ideje nem elégült ki, és úgy döntött, egy pornóval enyhíteni fog a helyzeten. Már jó úton haladt, vére délebbi tájékra áramlott, de ekkor sokkolva realizálta, hogy nem a szép idomokkal megáldott lány hozta lázba... Ijedten állította meg a videót. Rendezte ziháló légzését, reszkető ujjai pedig akcióba lendültek, és újból keresni kezdett a keresőben, immár olyan dolgot, amit még sohasem nézett. Alig látott tíz percet belőle, korábban soha nem érzett izgalom lett rajta úrrá. Már a csókolózó két férfi látványa felpezsdítette vérét, de amikor azok immár sokkal intimebb dolgot csináltak sokkal kevesebb ruhában, akkor realizálta, még soha nem volt ilyen erős erekciója. De izgatottsága nem tartott sokáig, mihelyst realizálta magában a dolgot.

-Meleg vagyok -suttogta, mintegy önmagának bevallva a dolgot.

Ekkor már nem tagadhatott, nem háríthatott. Kimondta, bevallotta. Elbukott. Az eddig épített légvárai kilyukadtak, és ő maga egyedül maradt. Gyűlölte magát amiért „más" volt, mint a többi ember. Azt érezte, nem érdemel szeretet, mert egy mocskos, undorító alak. „Buzi" -visszhangozott fejében lelkének marcangoló önvádja.

Napokig enni sem bírt a benne zajló érzésektől, és csak érezte, egyre jobban süllyed lefelé. Kinek mondhatta volna el a benne tomboló hullámokat? Kivel oszthatta volna meg bánatát? És ekkor, amikor a legmélyebben volt, ekkor jutott eszébe az a fiú, aki soha nem okozott neki fájdalmat. Aki soha nem hagyta cserben, aki mindig meghallgatta. Bűntudat támadt lelkében, hogy szó nélkül otthagyta egykor, és hogy Taehyung minden üzenetét, hívását ignorálta. Pedig látta azt a sok üzenetet, ott voltak barátjának virtuális szavai a fejében. Különösen az az üzenet, amelyikben leírta, hogy „szeretlek". Tudta, hogy a szőkésbarna hajú mennyire érzékeny lelkű, és biztos volt benne, mennyire fájhatott neki a történtek.

Gyorsan kapta fel kabátját, és húzta lábaira cipőjét. Mobilját, kulcsát felragadva hagyta el a lakást és indult meg egykori otthona felé.

Útközben azon agyalt, mit mondjon neki. Hiszen itt már nemcsak egy szimpla bocsánatkérésről volt szó. Most már tudta, hova tegye azt a sok zavarba ejtő jelenetet. Nem tagadta immár vonzódását a fiatalabbik felé. De lelkében kétségek is támadtak ugyanakkor. Mi van, ha nem bocsát meg? Mi van, ha látni sem akar többet? És -ami a leginkább aggasztotta- mi van, ha immár nem egyedül fog ajtót nyitni neki, hanem egy fiú társaságában, aki fogja majd a kezét, és csókot lehel ajkaira?

Ennyi lelki és érzelmi kavar nyomása alatt már nem bírta, könnyek szöktek szemébe, de nem törődött, mit gondolnak róla az emberek az utcán, csak haladt előre.

Félelmek és kétségek közt lépett be az apartmantömbbe, és a megfelelő ajtóhoz igyekezett. Egy nagy levegőt vett, és megnyomta a csengő gombot, miközben csak egyetlen dolog, az utolsó reménye járt fejében: Kim Taehyung.

-------------------------------------------------

Drágáim! Kicsit megkésve, de hoztam a kövi sztorit. Az elmúlt hetekben nem volt sok inspirációm, ezért lapítottam, de remélem, elnézitek nekem. 😅😭

Hogy tetszett az új sztori? Várjátok a folytatást? Szerintetek Taehyung hogy fog viszonyulni Kookiehoz? Várom a kommenteket! addig is pusszancs!!! 💗😀😍