Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Találkozás 2. rész (Taekook ff.)

Nagyjából egy órát játszhattam, mindenféle darabot. Vidámat, szomorút, pörgőset, nyugisat. Ilyenkor mindig megnyugszok, teljesnek érzem magamat, nyitottnak a világ felé. Miután az utolsó lapot is eltettem, látom, hogy szerelmem a babzsákban teljesen el van süllyedve, és csak engem figyel szüntelen.

-Ezt az utolsót te írtad, ugye?

-Igen, miből gondolod?

-Tökre olyan te voltál.

-Az milyen? -mosolyodok el.

-Hát... olyan Taehyungos, most nem tudok ezen mit magyarázni.

Elnevetem magamat, közben.

-De eszméletlenül játszottál kicsim. Ezt nagyon hiányoltam az elmúlt négy évből. Csak tudnám, hogy hogy tudsz ilyen gyönyörűen játszani.

-Hát úgy, hogy halálosan szerelmes vagyok -térdelek le a babzsákra és mászok fölé.

-Nocsak, és ki a szerencsés alany? -néz rám incselkedőn.

-Hát, egy férfi, akire nagyon büszke vagyok, és aki most itt fekszik alattam -azzal ajkaira hajolok, és egy végtelennek tűnő csókcsatába invitálom, amely egyre hevesebbé, szenvedélyesebbé válik. Nem érdekel, hogy ő akar dominálni, nyelvemet áttolom szájüregébe, amitől élvezettel teli hangon nyög. Egyik kezemen még támaszkodok, miközben a másikkal elkezdem felsőtestét simogatni, amit halk sóhajtásokkal díjaz. Basszus, nagyon kívánom őt, és már annyira régen láttam ruha nélkül. Ebből kiindulva egy rántással felhúzom pólóját, és elém tárul az, amiért oly sok ideje csorgatom a nyálamat. Messzire hajítom pólóját, és kezemet végig simítom kockáin, majd mellkasa következne, amikor...

-Kook, ez micsoda? -mutatok a mellkasa jobb oldalán lévő szem nagyságú, bíborszínű bőrfelületre.

-Hát... Már el akartam mondani, csak... -kicsit zavartnak tűnik, amitől egyre kíváncsibb lettem. -Az egyik akciónk során egy bomba robbant a közelünkben, és repeszek voltak benne. Az egyik áthasította a ruhámat, és itt talált el. Elég csúnya sebet hagyott, és sikerült megműttetni időben, de ez a folt örökre itt fog maradni -mondta a végét már szomorkásan. -Tudom, hogy nagyon csúnya, de...

-Ne beszélj hülyeségeket! -simítok arcára. -Nekem te gyönyörű vagy, még így is. Az a legfontosabb, hogy minden rendben. Egyáltalán nem változtat semmin, és továbbra is izgatott fogok lenni, valahányszor meglátlak póló nélkül. Sőt, ezzel csak még vagányabb vagy -mosolygok a végére.

-Köszönöm, szerelmem, hogy elfogadsz -néz rám hálásan, majd egy puszit ad ajkaimra.

-Ezt ne köszönd meg! Ez a minimum.

-Azt hiszem, illene megmutatnom a VIP-jegyemet -villantja elő nyuszis mosolyát. Veszem a célzást, és heves csókolózás közepette indulunk fel a hálószobánkba.

Hevesen rendezzük légzésünket, miközben egymás mellett fekszünk.

-Ez eszhmélethlen volt, Thae.

-Thöbb, volt, minth eszméletlen, édes -zihálom, majd miután megnyugodtam, közelebb kúsztam hozzá. Átkarolom derekánál, fejemet nyakába fúrom, miközben lábaimmal összekulcsolom az övét.

Borzasztóan gyönyörű szeretkezés volt. Kook nagyon finoman bánt velem, egész végig romantikus volt, és minden olyan tökéletesen csinált. Hogy nem felejthette el a tudományát négy év alatt? És ekkor megint elkezdett a rosszindulatú hang suttogni bennem, és eltöltötte a lelkemet féltékenységgel és szomorúsággal.

-Kicsim, mi ez a hirtelen szomorúság? -kezdi el simogatni a hajamat.

-Áh, semmi.

-Na, ki vele. Nekem nem tudsz hazudni.

-Aigo, csak hülyeség.

-Minden, ami a fejedben van, számít nekem. Naa, mondd el -néz rám azzal az aranyos tekintettel, amivel bármire meg tud venni.

-Ahj, csak folyton dolgozik bennem a féltékenység. Négy évig voltál távol. És biztos, hogy az alakulatban voltak nálam sokkal vonzóbb fiúk, akik ráadásul ott is voltak neked, nem úgy, mint én.

Nem tehetek róla, az őszinteséget jobban szeretem, még ha úgy is kell kirángatni.

-Szóval innen fúj a szél! Tudod, igen, voltak fiúk, akik baromi jól néztek ki. De egyikük sem volt olyan, mint te. Biztos lett volna lehetőségem megélni a vágyamat ott is, de én veled akartam. Csak veled. Rettenetesen hiányoztak a csókjaid, de soha nem lettem volna képes csak az érzésért mással tenni. Nekem te vagy a szerelmem, a párom, a mindenem, és négy év távollét után sem tompultak az érzéseim irántad, kicsi Alien.

Nagyon jól estek szavai. Miközben kicsit bekönnyeztem, szívemben oszlani kezdtek a fekete felhők, és azt hiszem, soha többé nem fogom megkérdőjelezni Jungkook hűségét.

-Szeretlek -csókoltam meg. -Te nem éreztél hasonlóképp, mint én?

-Dehogynem. Az elején megölt a féltékenység. Sőt, amikor a repülőn ültem, nagyon tartottam még akkor is. De, amikor megláttalak, és zokogva ugrottál a nyakamba, minden kételyem eloszlott.

Percekig csak csendben feküdtünk összebújva. Majd Jungkook felém kerekedett, egy ideig szemezett velem, majd csókot lehelt ajkaimra, miközben finoman elkezdte testemet cirógatni, amitől megborzongtam, a jó értelemben.

-Azt hiszem, most egy életre tisztáztuk egymás hűségét, baba. Ezek után mit szólsz még egy menethez? Borzasztóan kívánlak még mindig -néz rám csillogó szemekkel.

-Benne vagyok -biztosan most úgy vigyorgok, mint egy idióta.

Aznap a sokadik menet után nyugodtan aludtunk el, mert tudtuk, hogy a szerelmünk kitartott, a hűségünk nem bukott el, és bizakodva néztünk a jövőbe, amit egymás nélkül nem tudtunk volna elképzelni.

-----------------------------------------------

Remélem tetszett a befejezés, és továbbra is ilyen lelkesek lesztek.

Rengeteg ötletem van történetek terén, de továbbra is várom a kívánságaitokat. Legyen az egy hangulat, érzés, vagy akármi, írjátok meg nekem. Bármit szívesen fogadok, és az eddigieket is sikerült eddig teljesíteni.

Mindezek mellett szeretnék boldog(abb), Taekookban gazdag Újévet kívánni nektek is!