csalFA TEkintet

17.

- Öhm, bocsi?- néztem rá a britre vigyorogva, aki csak hihetetlenkedve nézett ismét rám.

- Soha többé nem ülök vagy állok veled szemben.- jelentette ki határozottan a dolgot a brit, miközben egy szalvétát vett magához, majd a pólóját kezdte el felszárítani.

- Kivéve majd az esküvőn a templomban.- vigyorgott saját magán az ausztrál, mire én a megmaradt teámat az ölébe öntöttem, a brit pedig a saját tejét öntötte ugyan oda- Hát mi ez, ha nem összhang?- nevetett fel a pilóta, majd sziszegni kezdett- Ez kezd hideg lenni.

- Daniel ne hozzam a nagy csomag pelenkát?- mosolyogtam rá, mire ő csak morcosan nézett rám, majd felállt, és felment nadrágot cserélni, vagyis remélem, hogy azért ment fel- Szóval szerinted jó ötlet lenne?- fordultam vissza az asztalhoz, és Andreanak szenteltem minden figyelmemet, míg Lando próbálta elmagyarázni a mérges pincérnek, hogy mi is történt az ausztrál helyén, ami úgy néz ki, mint Hirosima 1945-ben.

- Szerintem jó ötlet lenne. Kell vlami friss a nézőknek, ezek már unalmasak.- mutatott az éppen nagyon sztoriban lévő britre.

- Hé!- fordult felénk mutogatásban megállva a brit, s dühösen nézett saját sajtósára és rám.

- Elnézést uram,- szóltam a pincérnek, aki mostmár minden figyelmét nekem szentelte, és nem volt túl boldog- nagyon sajnálom, a rendetlenséget, de sajnos megütöttem a lábammal az asztalt, amikor éppen meséltem valamit, és közben nagyon beleéltem magam. Remélem nem nagy probléma,- mosolyogtam rá, mire csak megilletődve nézett rám- mert ha az lenne, a csapat biztos, hogy tud

- Nem, nem, semmi baj kisasszony, azonnal feltakarítun, így megkérem önöket, hogy üljenek át a másik asztalhoz.

- Befejeztük a reggelit, köszönjük szépen, és mégegyszer nagyon sajnálom a redetlenséget.- álltam fel mosolyogva, mire csak mosolyogva bólintott egyet a pincér, majd ott is hagyott bennünket.

- Éppen próbáltam valami hihető sztorit kitalálni, erre te ránézel, és annyira zavarba jön, hogy képes és elájul?- sétál közöttünk a brit felháborodva, én pedig csak nevetni kezdek rajta.

- Nem akart összeesni, és téged ki tett volna, így viszont szinte még meg is köszönte, hogy olyan kupit hagytunk ott.

- Ez igazságtalan.- fonta össze karjait mellkasa előtt durcásan.

- Köszönöm az ötletet Andrea, lehet komolyan dobni fog az ötleted a csapat oldalán. Megyek is lerendezem a dolgoat a srácokkal,- indultam meg a kijárat felé, de mielőtt még kiérnék a hotelből visszaforduok a két ottmaradt felé- szólnátok Danielnek, hogy a pályán leszek?

- Persze.- mosolyog rám Andrea, majd integet is, majd a brit is int egyet mosolyogva, én pedig elhagyom a hotelt, és a pálya felé veszem az irányt, tabletemmel a kezemben, és a mai programunkat kezdtem el iktatni. Igazán biztonságosan közlekedek, mit ne modjak...

Háromnegyed órát töltöttem a pályán az ausztrál dolgait rendezgetve a média oldalaitól kezdve, a szponzori szerződésein át, amiket majd újra kell kötni. Elrendeztem a dossziékat, visszaraktam a papírokat, amikkel nem lesz semmi dolgunk, majd összeszedtem minden olyan dolgot, amit a következő pár napban meg kell csinálnunk a nyáriszünet előtt.

- Itt is vagyok, mikor kezdünk?- dobta le magát mellém a pilóta, mire csak elé tettem egy adag kártyát, amit alá kell neki írni.

- Te ezzel kezdesz, én addig időpontokat egyeztetek.

- Még nem döntöttem el, hogy jelenleg melyikünk munkája lesz az unalmasabb.- sóhajtott a férfi, majd maga elé húzta a kártyákat.

- Dobj inkább be valami sorozatot.- intettem a laptopom felé, miközben a papírjait olvastam át- Ezek majd mennek az ügyvédednek, hogy nézze át, mert nekem nem minden részlet tetszik feltétlenül.- mutattam az egyik álltalam összerakott kupacra, ő pedig csak bólintott, miközben valamilyen sorozatot keresett Netflixen, majd amikor nem talált semmit, akkor átlépett HBO GO-ra. És még hogy a nők a válogatósak...