Az álmomból való ébredés oka, a mellettem fekvő barátom, Eric volt, aki rám mosolyogva simogatta a hajam, miközben én aludtam.
- Jó reggelt kincsem! – nyomott egy puszit az ajkaimra.
- Szia Eric! – néztem rá fáradtan.
- Mi az, kislány, ennyire elfáradtál este? – nevetett huncutul.
- Ajj. – nyögtem fel visszaborulva párnáim közé.
- Na, Ali. Nem akarod átaludni az egész napot, vagy igen? – bújt oda hozzám.
- Csak egy kis időt adj, kérlek! – húztam oda magamhoz csukott szemmel. Arcomat elhalmozta puszikkal, mire ránéztem, majd hosszúkás hajába túrtam.
- Olyan puha. – motyogtam, majd megcsókolt.
- Csináltam reggelit. – suttogta a fülembe, majd felállt.
- Mi az, hogy itt hagysz? – játszottam meg magam – Na jól van Eric, ezt megbánod! – ültem fel, majd nyújtóztam egyet. Magam köré tekertem a vékony fehér takarót, mivel nem akartam meztelenül szaladgálni a lakásban.
Kisétáltam a szobámból, és egyenesen a barátomat követve elindultam a konyhába.
Levettem a polcról egy poharat, majd megtöltöttem egy kis vízzel. Elővettem pár szem bogyót, amit minden reggel be szoktam venni.
- Nem kell rád, az a lepedő! – hallottam meg a barátom hangját, aki a falnak dőlve méregetett.
- Lassíts nagyfiú! – nevettem.
- Milyen gyógyszert szedsz? – jött oda hozzám.
- Ezek csak vitaminok. – mondtam, majd lenyeltem őket.
- Helyes. – borzolta össze az így is kócos hajam.
- Hé! – tettem le a poharat. Épp készült otthagyni, de megfogtam kezét.
- Még nem is láttad a nagyszerű reggelit, amit csináltam neked? – röhögött, majd az asztalhoz vezetett. Oda nézem, és két mélytányérral teli müzlit találtam a bútoron.
- Minek mész te orvosnak, ha szuper szakács is lehetnél? – nevettem.
- Na csitt, és együnk. – kuncogott, majd helyet foglaltunk. Vele szembe ültem le, és úgy kanalazgattam a müzlidarabokat a tejjel. Észrevettem, hogy Eric nem teszi ezt.
- Mi az, nem vagy éhes? – kérdeztem.
- Dehogynem, csak lefoglal a látványod. – mosolygott – Csodaszép vagy.
- Oh, nagyon az lehetek! – forgattam a szemeim. El sem tudtam képzelni, hogy nézhettem ki a reggeli arcommal, kócos hajjal és egy lepedővel magam körül. Eric nevetve megrázta a fejét, majd enni kezdett.
- Átmehetnénk ezután Joshhoz, tegnap nem volt jó passzban. – mondta.
- Igen, az jó lenne. Remélem, ma már jobban van. – húztam el a szám, majd csendben folytattuk az étkezést. A végén megittam a tejet a tányérból, majd a csapba rakva az edényt, elindultam öltözködni, hisz nem lett volna jó ötlet így átmenni a szomszédba. Magamra kaptam egy egyszerű felsőt és egy farmernadrágot, majd Ericet megvárva átkopogtunk a szomszédhoz. Aggodalmasan egymásra néztünk, majd kinyitotta az ajtót. Josh állt ott, mint valami élő-halott, szemei alatt fekete karikákkal.
- Sziasztok. – köszönt kissé elmosolyodva.
- Szia! – köszöntünk egyszerre. – Hogy vagy? – kérdeztem. Egy ideg nem válaszolt, csak felsóhajtott egyet.
- Gyertek be! – tárta ki az ajtót, majd beléptünk rajta. Kezdtem félni, mivel nem válaszolt azonnal. – Üljetek le, ahova akartok. – mutatott a kanapéra és a székekre. Barátommal a kanapét választottuk, majd figyelmesen néztük a búslakodó fiút. – Ma hajnalban Ropi meghalt. – mondta ki egyből, s nagyon elszomorodtam. Ropi, Josh nagymamájának a cicája volt, és már nagyon öreg. Egyre többször lett betegebb, ennek ellenére mindenkinek a szívéhez nőtt a kis kandúr.
- Nagyon sajnáljuk Josh. – szólalt meg Eric, és én is bólintottam egyet.
- Itt maradhatunk veled, ha szeretnéd, elütjük az időt... Esetleg később rendelhetünk pizzát, mit szólsz? – mosolyogtam rá, mire ő is viszonozta.
- Köszönöm skacok. – mondta kissé boldogabban.
*pár héttel később, délután-este környéke*
- Istenem, de örülök, hogy végre megérkeztek a meghívók! – sétált vissza Lana egy dobozzal a szobába. Megígértem neki, hogy segítek neki az esküvő szervezésében, pláne, hogy Benny pár napja nincsen itthon. Tegnap én és Eleanor segíttünk Lananak kiválasztani a ruháját, ami nagyon szép, és tökéletesen illik rá. Már alig várom, hogy láthassam őket egybekelni.
- Nagyon jó választás volt a lila szín hozzá! – mosolyogtam.
- És még csak veszekednünk sem kellett rajta Bennyvel! – kuncogott.
- Pedig gondolom tudod, milyen makacs tud lenni. – döntöttem oldalra a fejem nevetve.
- Figyelj, a bátyáddal elég sok dolgunk lesz még az esküvővel kapcsolatban, tehát megkérhetlek arra, hogy átadnád a meghívókat Ericéknek? – kért meg.
- Persze, szívesen! – vettem el tőle a lila lapokat, majd hirtelen egy ajtócsapásra kaptuk fel a fejünket.
- Hát itt vannak a lányaim! – jelent meg Benny, az emlegetett szamár.
- Szia, bátyus! – öleltem meg. – Én lassan megyek, megígértem Amyéknek, hogy futok velük ma a stadionban! – mondtam.
- Akkor, gondolom, majd találkozunk! – mosolygott a bátyám.
- Mindenképp! Sziasztok! – köszöntem el, majd elhagytam a házukat.
A stadionhoz siettem, a megbeszélt helyre, ami nem volt túlságosan messze. Mire odaértem, Bridget és Amy már épp melegítettek befele.
- Megérkezett a futóbajnok! – sóhajtott fel Bri.
- Az biztos, mert lefutlak titeket! – röhögtem.
- Azt megnézem! – csatlakozott a beszélgetésbe Amy.
Letettem a cuccaimat, majd hozzáláttam a bemelegítéshez. Nyújtottam egy párat, majd nem húztam az időt, megszólaltam.
- Na gyerek, nyuszikáim! – mondtam, majd egy nagy lendületet véve elindultam. Nem futottam teljes erőmből, hisz nem akartam percek múlva kifulladni, ezért beosztottam az energiám. A versengést átvette a kellemes kocogás.
Még épp nem sikerült lefutnunk egy teljes kört, mikor hirtelen rám tört a rosszullét. Fogalmam sincs, mi váltotta ki ezt belőlem, hisz nem hajszoltam magam túl.
Lelassítottam a rám törő hányinger miatt, majd teljesen megálltam.
- Mi a baj Ali? – fordult meg Bridget.
- Jól vagy? – szaladtak oda hozzám.
- Lányok, nagyon rosszul vagyok! – görnyedtem össze.
- Sápadt vagy, inkább hagyjuk a futást, és hazaviszünk! – javasolta Bri, mire erőtlenül bólintottam egyet. Beléjük karolva, hogy ne essek össze sétáltunk el a cuccainkért, majd a kocsihoz. Mikor már beültem a járműbe, sokkal jobban voltam.
- Igyál egy kis vizet. – tartotta elém a palackot Amy, míg Bridget vezetett. Ittam pár kortyot, majd az út tovább csendesen telt.
A ház előtt kitettek, majd felkísértek a lakásomhoz. Pont abban a pillanatban jött ki Josh is az övéből.
- Sziasztok, lányok! – integetett mosolyogva. Sokkal jobban van már az elmúlt napokban, és ezt nagyon jó volt látni. – Épp hívni akartalak titeket, hogy nem-e akartok átjönni egy kicsit dumálni, meg ilyenek. – vakarta a tarkóját.
- De, szívesen! – válaszolt Bridget elpirulva, amit kissé furcsának találtam, de nagyon aranyos volt.
- Én is mindjárt megyek, csak még valamit el kell intézzek itthon. Majd kopogok, okés? – mondtam, majd bólintottak egyet, és az ajtómhoz fordultam.
Tudtam, hogy nyitva lesz, hisz Eric nálam maradt éjszakára. Meglepetést szerveztünk Joshnak, amiről csak mi ketten tudtunk.
- Szia, édesem! – köszöntött, mikor meglátott, majd odajött hozzám egy rövid csókra. – Mehet akkor? – tartotta kezében a kiscicát. Ez lett volna a meglepetés. Joshak vettünk egy macskát, hisz nem akartunk, hogy ezentúl magányos legyen a házban.
- Naná! – mosolyogtam rá, majd elvettem tőle a kis apróságot, és a kezemben simogattam, amit dorombolással díjazott. – Esküszöm, ha nem Joshnak vinnénk, megtartanám! – csodáltam a kölyökmacskát.
Eric előlépett egy kis dobozzal és egy kis pléddel, amibe beleraktuk a cicust. Nem fedtük le a dobozt, csak így vittük át a szomszédba. Az ajtó nyitva volt, így kopogni sem kellett.
- Hoztam egy vendéget is Josh! – mondtam, miután beléptünk az ajtón, és a nappaliba mentünk
- Honnan halásztad elő ilyen hamar Ericet? – röhögött.
- Az most nem fontos. Most viszont szeretnénk valamit átadni neked, aminek nagyon reméljük, örülni fogsz! – mondtam, majd ránéztem Ericre vigyorogva. Letettem a dobozkát, mire a kiscica kimászott a helyéről.
- Istenem! – kiáltottak fel a lányok. – De édes!
A cica kíváncsian szagolgatta az új helyet, ahova elhoztuk.
- Ó, ez nagyon kedves tőletek, köszönöm szépen! – vette a kezébe az új gazdája. – Ahogy látom, ez egy kis kandúr! – nevetett, tele boldogsággal a szemében. – Tényleg nagyon köszönöm nektek! – nézett ránk.
- Igazán nincs mit! – mondtam, majd Eric megfogta a kezem.
- Nekünk is hozhatnátok legközelebb! – szólalt meg Bridget, mire felnevettünk
- Az biztos, hogy Eric lesz a neve! – simogatta a cicát Josh.
- Nagyon megtisztelsz, haver! – ült le mellé a földre.
- Tudod, hogy szeretlek haver!
- Melegek. – nevettek Amyék.
- Alice, vigyázz, mert a kandúrod más felé hajlik! – röhögött Amy.
- Hé, ha tényleg meleg lennék, akkor is jól esne, ha támogatnál! – fordult hozzá Josh.
- Ki mondta, hogy nem támogatnálak? – tartotta fel két kezét a lány.
Leültem hozzájuk a földre, és csak akkor tettem fel magamban a kérdést, hogy miért nem a kanapén ültünk, de így viccesebb volt, így nem szóltam.
- Uu, felelsz vagy merszezzünk már! – játszotta az izgatott kislányt Amy.
- Oké, de ahhoz meg kell innom egy üveg sört! – állt fel Josh.
- Segítek, hogy kettő üvegünk is legyen! – ment utána Eric is.
- Alkoholisták! – kiabáltam utánuk.
- Eric, szólj rá az asszonyra, hogy kussoljon! – hallottam, ahogy Josh röhög, majd megráztam a fejem. A kiscica leült elém, és hatalmas zöld szemeivel engem nézett.
- Gyere ide! – vettem az ölembe, és a pocakját simogattam.
- Alice! Mitől voltál ma rosszul? – ültek közelebb a lányok.
- Nem tudom. – hajtottam le a fejem.
- Megjött?
- Nem. – ráncoltam össze a szemöldököm.
- Óóó, de cuki, a te Ericedet is így szoktad simogatni? – tért vissza Josh.
- Kussolj, Josh! – hallottam, ahogy Eric nevet. Ő is visszajött hozzánk a nappaliba, majd nekiláttak az italuknak. Egy kis beszélgetés közben el is fogyasztották, majd Josh letette középre az üvegét. Megpörgette, s mire megállt volna az üveg, a macska odarohant, és játszani kezdett vele.
- Mi cuki már! – sikított fel Bri.
- Jaja!
- A cica kipörgette Amyt és Josht. Amy kérdez, Josh válaszol! – mondta Eric egy korty után
- Felesz vagy mersz?
- Merek!
- Sétálj végig alsógatyában az utcán, és kérdezd meg mindenkitől, hogy mizu! – hadarta el Amy.
- Ezt előre kitervelted, igaz? – nevetett.
- Bizony.
- Nos, nem vagyok beszari! – állt fel, és lekapta a pólóját. Mire az ajtóhoz ért, már nadrág sem volt rajta.
- Nézzük az ablakból! – javasoltam, majd mindannyian odaszaladtunk. Eric elővette a telefonját, és levideózta, miközben levegőért kapkodva röhögött. Josh teljesítette feladatát, mindenkitől megkérdezte, hogy van, és mindenki nevetett rajta, majd visszaszaladt a lakásba.
- Hivatalosan is utállak Amelia! Meg mindnekit! Kapjátok be! – mondta bezárva az ajtót, de nem bírt leállni a kuncogással. Felkapta cuccait majd visszaült közénk. – Valaki pörgessen helyettem, most meg vagyok sértődve! – fonta össze a karjait mellkasa előtt.
- Ó, ne legyél! – nézett á Bri, majd szájon puszilta.
- Váó, ez meg mi volt? – kérdeztem mosolyogva.
- Most attól, hogy jobbak vagyunk, mint ti Erickel, nem kell fangörcsöt kapni! – nevetett Josh a lánnyal, aki megölelte a fiút.
- Baszki, kajak csak én vagyok már itt szingli!? – háborodott fel Amy.
- Gratu skacok! – mondta Eric.
- Köszönjük! – mondták egyszerre boldogan. Én is nagyon örültem nekik, hisz nagyon összeillenek, és cukik.
Josh megpörgette az üveget, majd megállt Ericen.
- Eric, felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Mondj valami olyan cukit Alinak, mint én vagyok! – csapta oldalra haját Josh.
- Az nem lesz nehéz, mert te nem vagy az! – trollkodott a barátom.
- Ezt megbánod te vízilófejű!
Eric felém fordult.
- Alice, életem! Te vagy, ki kitölti üres szívem hiányos részeit, érted kelek, érted...
- Bla, bla, bla, kis lószar. – mondta nyávogós hangon Josh, mire mindenki felnevetett.
- Mi volt ez? – kérdezte tőle Amy kuncogva. Eric csak a szemembe nézett, és közelebb hajolt hozzám.
- Ne baszd el a pillanatot, Josh! – kiáltotta, még mielőtt megcsókolt volna.
- Meg sem szólaltam! – röhögött, majd Eric végleg megcsókolt. Josh viszont valamin nagyon nevetett, szinte már vörös volt a feje.
- Min nevetsz?
- Sajnálom skacok, be vagyok állva! – könnyezett meg a nevetéstől.
Az én jókedvem viszont hamar elszállt. Ismét rám tört a rosszullét, és azonnal szaladtam a mosdóba, ahol a kiürítettem gyomrom tartalmát, miután magam után bezártam az ajtót.
- Úristen, Alice, jól vagy? – hallottam meg az aggódó barátaim hangját. Egy kis hezitálás után válaszoltam.
- I-igen...
- Mi volt már ez megint? – kérdezte Amy.
- Megint? – hitetlenkedett Eric. – Ezelőtt is volt már rosszul?
- Igen, ma futásnál. – mondta Bri.
- Alice, elnézést a kérdésért, de nem vagy esetleg véletlenül terhes? – kérdezte hirtelen Josh komolyan, mire a szívverésem is kihagyott egy ütemet.
- Micsoda? – kérdezték a lányok.
Bármilyen furcsán hangzott Josh kérdése, lehet, hogy igaza van. Erickel voltunk már úgy együtt, ráadásul nemrég meg kellett volna jönnie.
- Eric, hová mész? – hallottam az ajtó túloldalán Josh halk hangját.
Úristen, mit szólhat vajon ehhez Eric, ha mindez igaz? Korai lenne neki az apaság? Egyáltalán szeretne velem családot alapítani? Vagy ez most tönkretenné a terveit a jövőre nézve.
Hisz nekem is korai lenne ez az egész, bármennyire is szeretem a gyerekeket.
- Alice, elmenjünk Brivel a patikába? – hallottam meg Amy hangját.
- Igen, kérlek. – mondtam halkan, de biztos voltam benne, hogy hallották. Váratlanul ismét hányingerem lett, és megfogva hatalmas hajzuhatagomat ismét feljött az, aminek nem kellett volna.
Hátradőltem a falra, és felhúztam lábaim, átkarolva azokat.
Mi lesz most?
Húsz évesen lennék anyuka?
Nekem ez nagyon korai, hisz még csak most vettek fel az egyetemre. Mit fognak ehhez szólni a barátaim, és a családom? El fognak ítélni?
És ami fontosabb.
Képes lennék felnevelni egy kisbabát?
Eric vajon mit szól ehhez?.. Nem hiszem, hogy örül neki, hisz most is itt hagyott.
El sem tudtam képzelni.. Mi lesz, ha emiatt elhagy? Ha ezzel romba döntöttem az életét? Tudom, hogy az egyetem után el akarja kezdeni a rezidensképzést, és ki tudja mikor akart volna családot alapítani, és kivel.
De még ha meg is utál emiatt, kétlem, hogy a gyereket is megfogja. Ennyire azért ismerem, tudom, hogy nagyon jó ember, és nem hagyná el a csöppséget.
Vajon ki fog akadni, ha tényleg terhes vagyok? Egy tőle négy évvel fiatalabb nőtől lesz gyermeke?
Hirtelen összegyűltek a könnyek a szememben, és lefolytak az arcomon. Rengeteg kérdés volt a fejemben, és össze voltam zavarodva.
Hirtelen az ajtó nyílt, és Bridget beadta a tesztet.
Felálltam, és odamentem hozzá.
- Mondd meg a többieknek is, hogy sajnálom, hogy elrontottam az estéteket. – hajtottam le a fejem.
- Ne butáskodj, Ali. Mi itt vagyunk neked, együtt izgulunk érted! – mosolygott rám.
- Köszönöm! – mondtam, majd becsuktam az ajtót, és kibontottam az említett tárgyat a csomagolásból.
Hihetetlen, hogy ezt most Josh lakásán fogod megcsinálni, míg a barátaid kint várnak rád. – mondtam magamban.
Megcsináltam a tesztet, és vártam.
Vártam, hogy a sok kérdésemre választ adjon ez a szerkezet.
A percek óráknak tűntek, mialatt az egész lakásban csend uralkodott és feszültség, csak az én szipogásomat hallottam.
Mi lesz, ha Eric emiatt elhagy, vagy megromlik a kapcsolatunk?
Azt nem bírnám ki, hisz szeretem.
Nagyon féltem az eredménytől.
Telik az idő.
Tik-tak.
Remegve emeltem fel tesztet, és megnéztem az eredményt:
Két csík.
Pozitív.