ALICE
/2013. December 3./
Érezted már azt, hogy végigmész egy folyosón, és bűnösnek néznek azért, mert megöltél egy ártatlan embert? Természetesen, nem érdeklik őket, hogy valójában semmi közöd ahhoz, amivel megvádoltak téged, azt már nem igen mosod le.
Sajnos nem tudtam bizonyítani, hogy ártatlan vagyok. Megtaláltak egy videó felvételt, miszerint egy szőke hajú lány, maszkban, és fekete kapucnis pulcsiban megveri, illetve egy kocsiba gyömöszöli szegény Tinát. Állítólag szemtanút is találtak, elmondása szerint engem látott.
Baromság.
És most? Előzetes letartóztatás alatt vagyok, nem sokára lesz a tárgyalás, ahol eldől a sorsom. Folytatódik-e a normális életem, és elismerik, hogy nem tettem semmi rosszat, vagy elítélnek, és hosszú évekig kell bűnhődnöm a semmiért.
Összetört szívvel sétáltam végig a folyosón. Kezeim megbilincselve, egy biztonsági őr rángatott, hogy szedjem a lábam. A legjobb az egészben, hogy ma ünneplem a 18. születésnapomat.
Persze, már nem lesz olyan, mint hetekkel ezelőtt terveztem.
Egyenlőre nem annyira rossz még itt, mint számítottam. Napi 23 órában be vagyok zárva, egy órát sétálhatok. Néha-néha a telefonhoz is odaengednek.
Az étel szörnyű. Ilyet érdemel egy rab. Viszont én nem voltam az.
Végül megérkeztünk. Egy nyugodt kis terem, ahol nem kell hallgatnom a velem egysorsú nők veszekedését, és végre beszélhetek az ügyvédemmel. Szerintem titkon ő is úgy hiszi, hogy én vagyok a bűnös, de nem mondta ki sohasem.
Rossz azt tudni, hogy az emberek egy elmebeteg gyilkosnak néznek.
- Jó napot! - köszöntem, majd felé sétáltam.
- Üljön le. - mondta, így is tettem - Azért vagyok itt, hogy közöljem veled a tárgyaláson való ülésrendet.
Elém rakott egy papírt és magyarázni kezdett. Tudom, hogy kötelessége ezt nekem elmondani, de engem igazából ez nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy ki, hol, és milyen módon fog bűnösnek beállítani.
- Mrs. Tyler. - szakítottam félbe, majd rám emelte tekintetét, hogy folytassam - Mennyi az esélye, hogy ezt megúszom?
- Nem fogok hazudni, de nem sok. A bizonyítékok ellened szólnak, azt, hogy az a lány a videón nem te vagy, nem tudod bizonyítani. Viszont, ha felvállalod, hogy te valóban ezt tetted, kevesebb évet kapsz. Legjobb esetben 10 évet.
- Ez marhaság! Sohasem fogom ezt hazudni, hisz nem én öltem meg Tinát! Inkább ülök bent életem végéig, de ezt nem fogom magamra vállalni. - emeltem fel a hangom.
- Nyugodjon le. Persze a remény megmarad, bármi történhet még. - mondta - Na, engedd, hagy folytassam.
Tovább folytattuk a tárgyalással való megbeszélést, majd visszavittek a cellámba. Lefeküdtem az ágyba, majd a plafont néztem. Mostanában ezt csinálom, és mélyen elgondolkodom dolgokról.
Akármennyire rossz állapotban voltam, nem tudtam sírni. Lehet, nem vagyok jó ember, viszont embert sosem ölnék, pláne nem Tinát.
Oldalamra feküdtem, majd lehunytam a szemem, és elszundítottam.
* Kint ültem a folyosón, egy hosszas tárgyalás után, Tina gyilkossági ügyével kapcsolatosan. Az ügyvédem szerint van esély rá, hogy minden rendben lesz. Remélem így is van.
Lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet. Belegondoltam abba, hogyha én bekerülök ide, teljesen megváltozik az életem. Elzárnak a barátaimtól, családomtól, és mindenki azt fogja hinni, hogy én tettem e szörnyű dolgot. Talán az utolsó dolog nyomta legjobban a szívemet.
Szegény Tina.
És most hívnak az emberek, hogy menjek vissza a tárgyaló terembe, és hallgassam meg az ítéletet. Szívem a torkomban dobogott, a sírás szélén álltam.
Megálltam a székem mellett, majd az esküdtszék is bevonult. Az egyikőjük felállt, és megszólalt.
- Meghoztuk a döntést. - kezdett bele, egy idősebb férfi, nyelt egyet, majd folytatta. - Alice Lisa Parkert bűnösnek találjuk az előre megtervezett, szándékos gyilkosság elkövetése miatt.
Ebben a pillanatban megeredtek könnyeim.
- Nem lehet igaz. - suttogtam magam, mikor meghallottam, hogy a bíró a kalapácsával kezdett el kopogtatni. Tudtam mit jelent ez, mindenki tudja.
Megéreztem, hogy újra bilincset raknak a kezemre, és elvisznek egy olyan helyre, ahova nem nekem kéne mennem, hanem az igazi gyilkosnak.*
- Parker! - rángatta az az egyik őr a rácsokat, hogy keljek fel. Gyorsan felültem az ágyon, s kapkodtam a levegőért. - Jöjjön, látogatója érkezett. - közölte, majd másodperceken belül talpra álltam, és odamentem hozzá. Kinyitotta a cellámat, majd elvezetett a látogató terembe. Beléptem az ajtón, majd egy nem várt személyt pillantottam meg. Magát Louis Tomlinsont személyesen.
Egy ideig csak egy helyben álltam, megforgattam a szemem, majd elindultam az asztalhoz, s leültem.
- Mit keresel itt? - kérdeztem egyhangúan, majd ránéztem. Szemeiben megbánást, és szomorúságot láttam.
- Két okból vagyok itt Alice, és kérlek hallgass meg, még mielőtt lejár a látogatási időm. - kezdett bele komolyan, majd egy aprót bólintottam, hogy folytassa - Ami a bálon történt...
- Tudom, Niall elmesélte. - szóltam közbe.
- Hagy magyarázzam meg én is. Angela az exem, nem tudtam, hogy érzek-e még iránta valamit, ezért azt kellett mutatnom, hogy nem kedvellek. - magyarázta.
- És ennyit ért a barátságunk? Hogy átverj és hazudj nekem? Hogy tehetted ezt velem? Ha egyáltalán barátok voltunk, mert ezek után nem tudom mit gondoljak.
- Persze, hogy azok vagyunk! - mondta halkan - Amit mondtam rád, egy szavam se volt igaz. Nem is tudom mit gondoltam. Az a lány eltekerte a fejem. - nevetett kínosan.
- És most együtt vagytok.
- Dehogy vagyunk. Rájöttem, hogy nem jelent semmit. Még le is néz, mert nem tudok járni.
- Láttalak titeket csókolózni. - mondtam halkan.
- Akkor jöttem rá. Mert tudod, a csókja nem olyan volt. - mondta majd bólintottam egyet. Gyengéden megfogta a kezem, s hüvelykujjával megsimította a kézfejem - Nem olyan volt, mint a tiéd. - suttogta, mélyen a szemembe nézve. Szívem összeszorult. Nem tudtam, hogy most igazat beszél, vagy megint csak át akar verni. - Szóval, meg tudsz nekem bocsájtani?
- Nem tudom, Louis. Most annyi érzelem kavarog bennem, és annyi mindenen megyek keresztül, nem tudom, mit érzek, nem tudom eldönteni, mi a helyes. - mondtam neki könnyes szemekkel.
- Megértem, Ali. De kérlek, adj még egy esélyt, tudom, hogy elszúrtam, de nélküled nem lennék most önmagam. Fontos vagy nekem.
Egy ideig fel se tudtam fogni, hogy komolyan Louis Tomlinson mondja ezt nekem. Hisz annyi rossz dolgot hallottam már tőle magamról, hogy idő kell, ezeket feldolgozni.
- Rendben, Lou. - sóhajtottam, s elhúztam a kezem. - Ránk fognak szólni. - mondtam, majd legördült az első könnycseppem.
- A másik ok, amiért itt vagyok, az az, hogy tudom, hogy nem követtél el semmit.
- Ennyire ismersz?
- Igen. És nem értem miért téged vádolnak, hisz szerintem tudom ki az igazi tettes. - jelentette ki nagy nehezen, majd szemeim kikerekedtek.
- Hallgatlak!
- Bob Carter. - mondta, neve ismerősen hangzott. Ő az a pali, akivel telefonálgatott?
- Emily mesélte, hogy hallott téged beszélni vele. Én is hallottam.
- Megcsalta a barátnője, és pénzt lopott tőle. Annyira dühös volt, hogy be akart törni hozzá, hogy visszaszerezze a pénzét, de rossz emberhez tört be. Utána nem nagyon részletezte, hogy mit tett, és szerintem az a lány Tina volt. - mondta. - Nem tudom, mire készül pontosan, de ki fogom deríteni.
- És. - nyeltem egy nagyot. - Te is bűntárs vagy?
- Dehogy is! Csak szerette volna, hogy az legyek, nagy összeget ajánlott, de nemet mondtam. - mosolygott biztatóan. - El kell mondani a rendőrségnek.
- Van bizonyítékod? - reménykedtem, majd egy nem várt szavacska hagyta el a száját, amitől ismét összetörtem.
- Nincs.
- Akkor hiába minden, Louis. Ezen a helyen fogok megposhadni, megdögleni, nem lesz életem! - sírtam fel. - Mind az a kevés bizonyíték is ellenem szól, hogy én öltem meg az unokatestvérem. Louis, mi lesz velem!? - akadtam ki.
- Hé, Alice. - próbált nyugtatni. - Meg fogom keresni Bobot, és beszélni fogok vele, hogy tálaljon ki. Megteszek érted mindent, oké?
- Nagyon köszönöm! - szívem szerint megölelném, és el nem engedném, de sajnos nem tudtam.
Egy dolog nem volt világos. Akkor miért nő neműt vádolnak, ha egy férfi tette ezt, és akkor ki volt az a lány a felvételen? Bűntárs?
- Lejárt az idő. - jelent meg az őr, majd felálltam. De még annyi kérdésem lenne, miért kell most elvitetni?
- Szia, Louis! - köszöntem el.
- Boldog szülinapot, Alice! - mondta, de nem tudtam válaszolni, mert az ajtó zárult. Boldog voltam, hogy Louis hisz nekem, törődik velem, és próbál kijuttatni innen, még ha erre nem sok esély is van. Legalább megtudtam Tina valódi gyilkosának nevét. Persze feltéve, ha Louis igazat mond. Csak sajnos nem tudom a teljes történetet. Bonyolult ez. Mibe keveredtem?