A karácsonyi időszakot sok szóval lehet jellemezni... Pl meghitt, romantikus, szeretetteljes, de ha engem kérdeztek simán csak AGYBAJ. Lehet ha nem a TXT sminkese lennék, akkor nem így gondolnám, de jelenleg annyi meló van, hogy attól félek végkimerülésben esünk össze még karácsony előtt... Mindenki keményen dolgozik a fiúktól kezdve, a menedzsereken át egészen a stylistokig. Fotózások, fellépések, díjátadók... Minden, mi szem-szájnak ingere. Sokszor este 10 előtt nem jutunk haza és a fiúknak még ennél is tovább tart a nap.
-Nagyon elmerengtél - mosolygott rám Soobin.
-Csak fáradt vagyok, de szerinted neked nem kell bemutatnom az érzést - vigyorogtam rá, majd óvatosan megböktem az orrát. - A táskáid Guccik vagy Pradak?
Évek óta együtt dolgozunk, így az idol vette a poént és nevetve megrázta a fejét.
-Ezek már inkább bőröndök és ne haragudj, de te sem festesz valami jól.
-Tudom, egy pálcika embert sem tudok rajzolni - kacsintottam rá, mire aranyosan felnevetett, de ez rögtön átváltozott rémült sikításba.
-De jó a kedvetek - vigyorgott ránk Yeonjun, aki aljas mód hátulról Soobin hátára ugrott.
-De sok energiád van - mosolyogtam rá féloldalasan.
-Velem ellentétben - lépett oda hozzánk nagyot ásítva Taehyun. - Nem akartok kávézni egyet?
-Oké, oké értem a célzást - forgattam meg a szemeimet. - Mindenkinek a szokásosat? - kérdeztem nagyot sóhajtva, mire mind a három idol bólogatni kezdett.
-Kainak és Beomgyunak hozzak valamit? - böktem fejemmel a két fiú felé, akiket még csak akkor kezdtek el fotózni. Ez azt jelentette, hogy legalább még 2 órát itt szopunk... Hurrá.
-Majd útközben kitaláljuk, na gyere - ragadott karon Yeonjun és finoman húzni kezdett az öltöző felé. Sietősen felvettem a kedvenc parka kabátomat és épp a sálamért nyúltam volna mikor Yeonjun a fejemre húzta a sapkámat. Odaadó gondossággal megigazította a ruhadarabot, elrendezte a tincseimet, majd körbe tekerte a nyakamon a saját sálját.
-Köszönöm - mosolyogtam rá fülig vörösödve. Bár évek óta barátok voltunk és már megszoktam a gondoskodását, ez most valahogy olyan más volt...
-Szívesen - vigyorgott rám, mint a tejbe tök, majd elvette tőlem a sálam és lazán magára kapta. Óvatosan az orrához emelte a ruhadarabot, majd szemöldökét ráncolva mélyen belélegezte az illatát. - A régi parfümöd jobban tetszett.
-A filmekben a meleg legjobb barik szoktak ilyen megjegyzéseket tenni - szívtam a vérét, mire csak flegmán a plafonra emelte a szemeit.
-Már az is baj, hogy figyelmes vagyok - drámázott mint egy kisgyerek és mikor a tekintetünk találkozott egyszerre nevettük el magunkat. - Na gyere, mert sose érünk vissza - ragadta meg a kezem és mintha mi sem lett volna természetesebb kéz a kézben hagytuk el az épületet.
Mind az öt fiúval közeli kapcsolatot ápoltam, de Yeonjun valamiért más volt... A kezdetektől különleges helyet foglalt el a szívemben és sokszor nem tudtam hová tenni az érzést. Félve ismertem be magamnak is, hogy már rég többet érzek iránta mint barátság. Soobin olyan volt mint a pót apukám, Kai a kisöcsém, Beomgyu az irritáló legjobb barátom, Taehyun meg a folyton aggodalmaskodó bátyám, Yeonjun meg mindezek egyben. Megfűszerezve egy csipetnyi vonzalommal... Szerelemnek nem hívnám ezt az érzést, de magamat ismerve fél pillanat alatt beletudnék zúgni és pont ezért próbáltam egészséges keretek között tartani a barátságunkat.
Csendben sétáltunk a szokásos kis kávézónk felé, mindig itt tankoltunk fel koffeinből ha a közelben volt dolgunk. Néha szabadnapokon is ellátogattunk ide, de mostanában ritkán volt erre lehetőségünk... Yeonjun illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót és örömmel nyugtáztuk, hogy senki nem állt sorba. Leadtuk a rendelést és amilyen gyorsan csak tudtunk visszamentünk a fotózás helyszínére. Hatalmas pelyhekben szakadt a hó és a hideg egyenesen a csontunkig hatolt, de nem bántam. Imádtam a havazást és olyan meghitt volt így sétálgatni az idollal. Amennyire csak tudtam a sáljába bugyoláltam a fejem és mélyeket szippantottam az illatából. Remélem elfelejteni visszakérni és akkor ezzel aludhatok... Jézusom mikor lettem én ilyen undorítóan érzelgős...?
Meglepő mód hamar elrepült az a 2 óra amíg Kai és Beomgyu is végeztek és ennek valószínűleg a kávé volt az oka. Miután lehúztuk a fekete élénkítőket vad UNO partiba kezdtünk négyen és hát eléggé eldurvult a dolog... Barátságok mentek tönkre a +4 lapoknak hála.
-Uno - vigyorogtam elégedetten a velem szemben ülő idolra.
-VÉGEZTEM VELED - nézett rám összeszűkült tekintettel Taehyun, mikor egyszerre nyolc lapot kellett felhúznia.
-Köszikeee a játszmát - dobtam be vigyorogva az utolsó lapot.
-Ne vedd magadra - ölelte át vigasztalóan Soobin. - Tudod, hogy verhetetlen.
-Így van. Ahogy a mondás is mondja: akinek szerencséje van a kártyajátékban, annak nincs szerencséje a szerelemben.
-Szóval nincs szerencséd a szerelemben? - húzta fel a szemöldökét Yeonjun és a válaszadástól az éppen odatoppanó Beomgyu&Kai páros mentett meg.
-Na végre... Mehetünk? - nyújtózott egy nagyot Soobin. Mindannyian felálltunk a földről és felélénkülve az öltöző felé vettük az irányt. Nekem szerencsére nem kellett sokat variálnom, felvettem a kabátom, sapkám, sálam és útnak indultam. Vagyis csak indultam volna...
-Ezt kérem - vette le rólam a sálam Yeonjun és helyére tette a sajátját mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. - Jó éjt Y/N - köszönt el vigyorogva és egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Ne-neked is - dadogtam, mint egy idióta majd gyorsan elköszöntem a többiektől is és sietősen elhagytam az épületet. Sétálva tettem meg az utat hazáig, kiakartam szellőztetni a fejem. Egész úton Yeonjun viselkedése járt a fejemben... Mi van ha csak én képzelek bele többet? Mi van ha neki még továbbra is csak a bolondos Y/N vagyok, akivel annyira jó barátok...? Annyira elgondolkodtam, hogy nem érzékeltem az idő múlását és úgy tűnt mintha kettő perc alatt hazasétáltam volna. Az ajtón belépve egy óriásit sóhajtottam és szó szerint a földre dobtam a táskám. Lerúgtam a hótól csatakos csizmám, majd a fogasra tettem a többi meleg ruha darabot és megcéloztam a fürdőt.
Egy forró zuhany után extrém kimerülten terültem el az ágyban, de képtelen voltam elaludni. Az agyam valamiért nem akart kikapcsolni és folyamatosan a hülye sálas jelenet körül forgott minden gondolatom. Hajnali egy elmúlt már és mivel nem akartam másnap mosott szarként megjelenni a munkában, így végső elkeseredésemben az altatóért nyúltam. De aztán támadt egy jobb (vagy idióta) ötletem...
-Elment minden eszed Y/N - korholtam magam, majd olyan gyorsan ragadtam magamhoz Yeonjun sálját, mintha bármelyik pillanatban megláthatott volna valaki, pedig egyedül éltem. Az ágyban fekve óvatosan az orromhoz emeltem a ruhadarabot és valamiért szebbnek tűnt a világ. Magam sem értem, hogyan és miért, de pillanatokon belül álomba szenderültem...
Másnap reggel földöntúli mosollyal az arcomon léptem be a sminkes szobába. Magam sem értettem, hogy miért volt olyan jó kedvem, de a zsigereimben éreztem, hogy jó napom lesz. Neki álltam a sminkes cuccaim elrendezésének amikor észrevettem egy cetlit az asztalon. Összeráncolt szemöldökkel olvastam el a rövidke "levelet", amiben semmi más nem szerepelt csak egy dátum és egy helyszín.
-Csak nem a titkos hódolód írt neked? - karolta át hirtelen a vállam Beomgyu, ezzel halálra rémítve engem.
-Egyszer úgy megverlek, ahogy azt megérdemled - vigyorogtam rá, majd lábujjhegyre állva összekócoltam a haját. Mikor lett ekkora létra ez a gyerek...?
Lassan a többiek is megérkeztek és ezzel együtt elszabadult a káosz... Hülyéskedtek, hangoskodtak, magyarul hozták a formájukat, de nem tudtam igazán rájuk figyelni.
-Ki lehet ez a barom állat - morogtam az orrom alatt, miközben leültem Yeonjun mellé.
-Mi történt? - pislogott rám nagy szemekkel az idol.
-Kaptam egy levelet amiben csak egy dátum és helyszín szerepel - feleltem nagyot sóhajtva.
-És mi a baj ezzel?
-Az, hogy a dátum december 25... Melyik ökörnek jut eszébe karácsonykor találkozóra hívni? Ilyenkor mindenki a családjával van.
-Tudtommal te sem mész idén haza - szólt közbe Taehyun, mire egy aprót bólintottam.
-Na hát akkor meg? Mi tart vissza? - tette fel a tíz millió wonos kérdést Kai.
-Jó hát igazából semmi csak... - kezdtem bele de Soobin közbe szólt.
-Nincs csak és nincs de. Amúgy is csak otthon ülnél az nap, nem? Adj egy esélyt, ki tudja ki szeretne találkozni veled - vonta meg a vállát. - Lehet a végén jól sül el a dolog.
-Oké, oké rá dumáltatok - emeltem fel megadóan a kezem. - Csak ne nyaggassatok már tovább.
-Ez a beszéd - mosolygott rám Yeonjun, de a szemei olyan furcsán csillogtak. Nem tudtam hova tenni a pillantását és magamat ismerve tudtam jól, hogy egész nap azon fogok agyalni, hogy "miértnézettíííígyrám?!"... Én vagyok Y/N, a túlgondolás királynője.
A napok összefolytak és úgy rohantak el mellettem, hogy csak kapkodtam a fejem. Annyi dolgunk volt, hogy levegőt venni sem volt időnk és bár elmondhatatlanul kimerültek voltunk, mégis sikerült megélnünk a karácsonyt. A Szentestét egyedül töltöttem a netflix és Yeonjun sála társaságában, de december 25.-én azzal az öt kis majommal ünnepeltem a dormban. Ajándékoztunk, sütit sütöttünk, főztünk és mindenféle karácsonyi dalra táncoltunk és énekeltünk. Annyira szomorú voltam, hogy nem tudtam haza menni a családomhoz, de a fiúknak hála jobb lett a kedvem és egész jó hangulatban teltek az ünnepek. Bár az este még hátra volt, de csak nem történik semmi katasztrófa... Ugye?
Miután elkészültem kellemes izgatottsággal hagytam el az albérletemet és apró lábaimat gyorsan kapkodva igyekeztem a megadott helyszínre. Lélekben próbáltam felkészíteni magam minden lehetőségre, a portás bácsitól kezdve a takarító néniig, de arra ami ott várt... Finoman fogalmazva nem voltam felkészülve.
-Tudtam, hogy nem bírod ki, hogy ne kémkedj utánam - löktem meg nevetve az idol vállát, mire ő csak semleges arckifejezéssel bámult rám. - Jöttél meglesni a titkos hódolom, mi? - szívtam a vérét, de továbbra sem reagált semmit. - Yeonjun? - a hangom megremegett, ahogy kimondtam a nevét, majd hirtelen belém csapott a felismerés... - Te vagy az, igaz?
Óvatosan egy lépést tett felém, miközben végtelenül szomorú tekintettel nézett rám. Lassan végig simított az arcomon és ajkai keserű mosolyra húzódtak.
-Sajnálom... Nem bírom tovább... Képtelen vagyok a szívemnek parancsolni és elviselni, hogy számodra csak egy barát vagyok - suttogta megtörten. Esetlenül a dereka köré fontam a karjaim és képtelen voltam elrejteni a mosolyom. - Most kinevetsz? - húzta össze mérgesen a szemeit aminek hatására tényleg nevetni kezdtem. - ÉPP SZERELMET VALLOK NEKED TE MEG... - hisztizett tovább, mire lábujjhegyre álltam és a hajába túrva közelebb húztam magamhoz.
-Csak... Egyszer az életben... Fogd be.
-Hallgattass el a saját módszereiddel - suttogta az ajkaimra és ezen felbátorodva boldogan csókolni kezdtem.
2ho_answr drága bébikém fogadd sok szeretettel életem első Yeonjun írását. 💕 Bízom benne, hogy elégedett leszel vele, mert én nem vagyok az... xD