Mit csinál egy csapat idol, ha nem tudnak haza menni az ünnepekre? Hát lefoglalják magukat hülyébbnél hülyébb ötletekkel. Mivel én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a családom jött hozzám december 26.-án, így bőven ráértem 24 és 25 a fiúkkal lógni. Rengeteg dolgunk volt és nem is az NCT127 lett volna, ha nem találnak ki valami eget verő nagy faszságot... Miután sehogy sem jutottunk dűlőre a karácsonyi teendőkkel, kalapból kihúztuk a neveket és úgy döntöttük el, hogy ki mit fog csinálni.
-Taeyong megnyertük magunknak a nagy bevásárlást - ölelte át vigyorogva a legjobb barátomat Taeil. - Na lássuk ki a következő - dörzsölte össze a tenyerét. majd kihúzott újabb két nevet.
-Uhh bakker... - vigyorodott el ördögien Taeil. - Részvétem Yuta, te mész fát vásárolni Hyuckkal.
-De ha nem viselkedik ketté vághatom őt a fenyő helyett? - kérdezte olyan lazán a japán létra, mintha csak az időjárásról csevegtek volna.
-Sajnos nem, ugyan annyit kapnál érte mint egy rendes emberért - vonta meg a vállát Taeil, mire Yuta fásultan sóhajtott egyet.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?! - csattant fel Haechan. Lopva a többiekre néztem, mind vigyorogva élvezték a műsort, amit a két gyagyás nyújtott. Mosolyogva néztem Johnnyra, jó volt végre így látni őt. Olyan feszült volt mostanában és beszélni se nagyon volt hajlandó senkivel...
-Na gyere törperős, szeretnék ezen minél hamarabb túl esni - ragadta meg Haechan vállát Yuta és szabályosan az öltöző felé taszigálta a felháborodott fiút.
-UGYE TUDOD, HOGY MAGASABB VAGYOK MINT TAEIL?! - ordibált Hyuck.
-Na ez szerencsés páros - kommentálta Taeil. - Dooyoung és Jaehyun, a ti feladatotok nem más mint aaa... Mézeskalács sütés.
-Ez az - borult egymás nyakába rögtön a két fiú és nagy lelkesen a konyhába mentek, hogy megnézzék milyen alapanyagok vannak meg és mik hiányoznak.
-És a nap nyertese nem mást mint... Dobpergést kérek - vette drámaira a figurát az idol, mire mindannyian megforgattuk a szemünket. - JOHNNY SUUUH. Aki Y/N-el fogja feldíszíteni a fát.
Hirtelen a vér is megfagyott az ereimben és még levegőt venni is elfelejtettem... Félve néztem körbe a szobában, de csak Taeyonggal találkozott a tekintetünk. Legjobb barátom úgy vigyorgott, mint a tejbetök és vidáman rám kacsintott. Óvatosan Johnnyra pillantottam, de ő épp Taeilt bámulta és semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról.
-Kizárásos alapon Mark és Jungwoo lesznek a szakácsok, szóval mind meghalunk - csóválta meg a fejét Taeil és mindenki egyetértően bólogatni kezdett, még a két szóban forgó "séf" is.
-Vagy vajas pirítós lesz az ünnepi menü és akkor senki nem kap gyomorrontás - vonta meg a vállát Mark.
-Vagy cserélhetnénk - szólt közbe Johnny. - Mi főzünk Y/N-el, ti pedig dekoráltok - ismertette a többiekkel a tervét, de Taeil azonnal közbevágott.
-Szó sem lehet róla! Megegyeztünk, hogy a kalap dönt szóval mindenki mehet a dolgára.
-Nekünk meg kell várnunk, hogy bevásároljatok, addig nem tudunk sütni - lépett ki a konyhából Dooyoung, a nyomában Jaehyunnal.
-És addig mi sem tudunk főzni - helyeselt Mark.
-És mi sem tudunk dekorálni, amíg nem ért vissza Yuta és Hyuck - szóltam közbe, majd Johnny hirtelen odalépett hozzám és megragadta a karom.
-Viszont kitalálhatnánk a koncepciót - mondta édesen vigyorogva.
-Oké akkor Taeil és én elmegyünk boltba, Y/N és Johnny díszeket vadásznak, Mark, Jungwoo, Dooyoung és Jaehyun takarítsatok ki addig - adta ki a parancsot a leader és a többiek, bár duzzogva, de szót fogadtak.
-Na futás gyorsan - intett a fejével a szobája felé Johnny, én pedig csendben követtem őt. A helységbe lépve az idol nagyot sóhajtva kinyitotta a szekrényét, majd semmit sem szólva lelkes turkálásba kezdett. - Ahh ez az, megvannak - fordult felém pár perc múlva egy ezer wattos mosollyal az arcán. Olyan rég láttam már szívből vigyorogni...
-Csak ennyi? - jegyeztem meg csípősen a három darab hatalmas doboz láttán.
-Csipkelődj csak, esküszöm már hiányzott - morogta az orra alatt, miközben óvatosan a földre rakta a díszeket rejtő kartonokat.
-Hát amilyen sokat állsz mostanában velem szóba... - forgattam meg a szemeimet.
-Sajnálom - válaszolta kurtán a fiú. Ismét felvette azt a fura, ideges arckifejezést, majd leült a dobozok mellé és csendben válogatni kezdett. Követtem a példáját és úgy voltam vele ha nem akar beszélgetni, akkor nem erőltetem, de a lelkem mélyén nagyon vágytam a társaságára. Olyan jókat dumáltunk régebben, annyit nevettünk együtt és ezekkel a közös pillanatokkal elérte, hogy sikeresen belé szeressek. Körül-belül akkortájt változott meg a viselkedése... Lehetséges, hogy megtudta, hogyan érzek iránta...?
Nagyon reméltem, hogy nem járt el Taeyong szája, mert akkor biztos kibelezem drága legjobb barátomat, de egyszerűen nem tudtam másra gondolni.
-Szerinted melyik két szín legyen? - rántott vissza a földre Johnny kellemes mély hangja.
-Zöld és ezüst? - dobtam be az ötlet, mire a fiú felröhögött.
-Mi vagy te? Mardekáros?
-Jó akkor piros és arany? - forgattam meg a szemeimet, mire még jobban nevetni kezdett.
-10 pont a Griffendélnek - mondta, de alig bírt megszólalni annyira kacagott.
-Kapd be - vágtam hozzá egy adag girlandot, de már én sem bírtam ki röhögés nélkül. Johnny kikerülte a dísz támadását, majd aljas mód rám vetette magát és csikizni kezdett.
Az önfeledt pillanatot Yuta törte meg, aki három kopogás után benyitott a szobába.
-Meghoztuk a fát - dugta be vigyorogva a fejét az ajtón.
-Könyörgöm mondd azt, hogy Hyuck is egyben van - néztem rá tettetett rémülettel, mire egészen ijesztő görbületre húzódtak az ajkai és elhagyta a szobát.
-Gyere pici - nyújtotta felém a kezét Johnny, majd segített felállni a padlóról. Visszamentünk a nappaliba, ahol Haechan drámaian hisztizve mesélte, hogy milyen válogatott szemétségekkel bosszantotta őt Yuta. A japán fiú ördögien nevetve hallgatta végig bandatársa kiborulását, én pedig magamban nyugtáztam, hogy nem lettek normálisabbak az elmúlt pár órában.
Johnny lazán az ajtó félfának támaszkodva nézte a dráma királynő Haechant és alattvalóit, ahogy nevetésüket visszafojtva hallgatják végig őfelsége kiborulását. Óvatosan az idol háta mögé lopóztam és hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem a derekát. Éreztem ahogy egész testében ledermedt, minden izma megfeszült, majd futólag végig simított a karomon. Vigyorogva fúrtam az arcom a hátába, olyan jó érzés volt hozzábújni. Őszintén idejét sem tudtam már annak, hogy mikor öleltük meg egymást legutóbb...
-Még mindig pici vagy - emelte fel a kezét Johnny és egy könnyed mozdulattal maga elé húzott. Szerepet cseréltünk és onnantól ő ölelt át hátulról, miközben fejét az enyémen pihentette.
-Valójában csak te vagy egy világító torony - morogtam az orrom alatt.
-Ahw Y/N milyen romantikus vagy. Szóval én mutatok neked utat a sötétben? - szívta röhögve a vérem. Csak poénkodott... Csak egy ártatlan beszólás volt... Mégis elérte, hogy a szívem hevesebben kezdjen verni a mellkasomban.
-Igazából te magad vagy a sötétség, amin nem tudok kiigazodni - csúszott ki a számon és éreztem, hogy Johnny egész testében megfeszült.
-Élvezitek még egy kicsit a showt, vagy mentek díszíteni? - nézett ránk vigyorogva Taeyong, mire úgy rebbentünk szét mint a rosszalkodáson kapott gyerekek. Johnny egy szót sem szólva a szobájába ment a díszekért és az a két perc amíg visszaért egy örökkévalóságnak tűnt...
Taeyong azzal az utálatos mindentudó mosollyal az arcán vigyorgott rám, amit egy nem túl kedves pillantással jutalmaztam. Tudtam ha kettesben leszünk kifog faggatni...
-Hol a fa? - kérdezte Johnny a halom doboz mögül.
-A táncteremben - közölte lazán Yuta, mire úgy néztem rá mintha két feje nőtt volna hirtelen.
-Ez most komoly...? - húztam össze a szemöldököm és a japán idol bólogatni kezdett. Nagyot sóhajtva kivettem egy dobozt Johnny kezéből, majd sietős léptekkel elhagytam a dormnak csúfolt bolondok házát. - Édes istenem csak egyszer lenne veletek normális karácsonyom...
-Mi bajod a velünk töltött ünnepekkel? - kérdezte Johnny, majd a könyöke segítségével benyitott a táncterembe.
Úriember módjára megtartotta nekem az ajtót és kihasználva padlócirkáló méreteimet könnyedén átbújtam a keze alatt. Az idol jót mosolygott a jeleneten, de hamar arcunkra fagyott a vigyor amikor megláttuk a fenyőt, szó szerint lebaszva a terem közepébe.
-Az anyátok szanaszét kúrt kínját - kiáltottam el magam dühösen és a lábammal is dobbantottam egyet. Johnny röhögve elvette tőlem a dobozokat, majd a térdével finoman hátsón rúgott.
-Ne mérgelődj... Árt a szépségednek. Inkább találjuk ki, hogy mit csináljunk ezzel a szerencsétlenül járt fával - csóválta meg a fejét és óvatosan a földre rakta a dobozokat.
-Valahogy passzírozzuk bele a tartóba - fújtattam ingerülten.
Fél óra intenzív barkácsolás (és anyázás után) valahogy sikerült felállítanunk a fenyőt és végre valahára neki láthattunk a díszítésnek is. Sikerült megegyeznünk egy piros zöld szín kombinációban és könnyedén beszélgetve dekoráltunk, miközben Johnny telefonjából karácsonyi zene szólt.
-Annyira hiányoztál - bukott ki belőlem hirtelen. Szavaim hallatán az idol arcára fagyott a mosoly és hatalmas szemekkel, érzelemmentes arccal nézett rám. Csalódottan megráztam a fejem, majd kapkodva összeszedtem a földön heverő cuccaimat. - Nekem ez nem megy...
-Micsoda? - kérdezte csendesen én pedig rázúdítottam az elmúlt hetekben felgyűlt haragom.
-Hogy szépen lassan elveszítem a barátságod.
-Y/N... - kezdett bele halkan. de belefojtottam a szót.
-Nem Johnny, most végig hallgatsz.
-De megtudom magy... - mondta lágyan, én meg mint egy fúria kiabálni kezdtem.
-Hetek óta alig találkozunk, alig beszélgetünk és legtöbbször akkor is távolságtartó vagy és rideg... Ha én teszek feléd egy lépést, akkor te hátrálsz és... - folytattam volna tovább, de hirtelen felém lépett és a derekamnál megragadva magához húzott. Nem csinált semmit, csak bámult rám azokkal a hatalmas őzike szemeivel, majd édesen elmosolyodott. Megállt az idő... Lélegezni is elfelejtettem, annyira elvesztem a pillanatban és mikor Johnny óvatosan megcsókolt, forogni kezdett velem a világ. Apró, inkább szájra puszinak mondható csókot váltottunk és mikor elvált az ajkaimtól csalódottan felszusszantam.
-Ezért történt minden - suttogta, majd egy mély levegőt vett. - Taeyonggal pár hete többet ittunk a kelleténél és bevallottam neki, hogy szeretlek... Ő pedig rávágta, hogy te is engem. Azt hittem viccelt, de aztán pánikba estem... - mesélte tovább komolyabb hangnemben. - Nem tudtam mit csináljak, hogyan közeledjek feléd és féltem, hogy bármit mondok elszúrom.
-Ezért inkább ellöktél magadtól - húztam fél mosolyra a számat.
-Lényegében igen - vigyorgott kínjában, majd félénken a derekam köré fonta a karjait. - Szóval... Mit mondasz?
-Azt, hogy egy idióta vagy Johnny Suh - pöcköltem meg nevetve az orrát.
-De azért szeretsz...? - rebegtette meg a szempilláit, mire a tarkójánál fogva magamhoz húztam egy várva várt csókra.
-Mindennél jobban.
cuki_pofi tudom sablonos, de remélem tetszett. 💕 Rengeteg munkám és a szívem-lelkem benne van. 🥺🥺
Remélem senki nem fog meglincselni amiért ez a rész rekord hosszú lett... De egyszerűen elkapott a gépszíj.
Nem tudom miért, de eddig még sosem írtam Johnny babával pedig ő az NCT szerelmem. Szóval most kiéltem magam. :)))
Ha taliztok a Mikulással szóljatok neki, hogy nálam van az egyik rénszarvasa...
És nem fogom visszaadni! :)))
Szerettel: Raven. 💜