Valljuk be őszintén, 2020 a megpróbáltatások éve volt... Mit finomkodok? Bő nyállal vettük mély torokra a lónak a nemesebbik részét. Az egyetlen jó dolog az ide évben az esküvőm volt de természetesen az sem volt zökkenő mentes. Yuta és én már 7 éve gyilkoltuk egymást idegeit. Akarom mondani... 7 éve alkottunk egy párt. Azt hittem annál nehezebb idők nem lesznek a kapcsolatunkban mint amikor nyilvánosságra hoztuk de tévedtem. Az a bűvös 7. év egy kis 2020-al megspékelve majdnem totális katasztrófához vezetett...
Az esküvő előtt 3 héttel egy brutális nagy veszekedés után összepakoltam minden cuccom és elköltöztem. Mint a mellékelt ábra is mutatja sikeresen kibékültünk de akkor azt hittem vége mindennek... Van az úgy amikor az ember azt bántja a legjobban aki a világot jelenti számára és mi Yutával pont ilyenek vagyunk. Az NCT egyik managereként rengeteg dolgom volt, annyi feladatot sóztak a nyakamba, hogy úgy éreztem összeroppanok... Yutát sem kímélték természetesen és ezzel minden adott volt egy orbitális veszekedéshez. Két időzített bomba voltunk és egy idő után azt vettük észre, hogy amennyire szeretjük egymást már annyira is utáljuk. Igazi Tom és Jerry relationship voltunk...
Hogyan jutottunk túl ezen? Furcsa mód egy újabb veszekedéssel... Csak annak egy 18 karikás kibékülés lett a vége. A dolgok azóta sem lettek könnyebbek viszont a mi felfogásunk, hozzáállásunk változott és ez már elég a sikerhez. Ha stressz, fájdalom ér minket a munkából kifolyólag akkor nem egymással ordibálunk hanem inkább a másik karjaiba bújva meséljük el a bánatunkat. Hogy miért nem így csináltuk éveken át? Mert két makacs öszvér vagyunk akik nem szeretik megmutatni a gyengeségeiket a világnak, inkább elfolytjuk... Viszont ha valamit túl sok ideig magadban tartasz az egyszer robbanni fog és pusztítani.
Gyerekek voltunk még szinte amikor egymásra találtunk... Én alig múltam 17, Yuta pedig 18. Elsők voltunk egymásnak mindenben így együtt tanultunk meg mindent. Szeretni, támogatni, elfogadni és nyíltan, őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Mindenki egyenességre vágyik de ugye milyen nehéz amikor ezt vissza kell adnod? Kendőzetlenül, nyíltan beszélned mindenről amit érzel, ami fáj, nem esik jól... Olyan önzőek tudunk lenni mi emberek, elvárjuk a lelki pucérságot a másiktól de amikor nekünk kéne érzelmileg meztelenre vetkőznünk inkább elmenekülünk. Mi ezt játszottuk Yutával évekig... És, hogy miért mesélem most ezt el nektek? Azért, hogy tanuljatok a hibánkból, hiszen a konokságunk miatt majdnem elvesztettük egymást és akkor most nem tölthetnénk együtt egy csodálatos karácsonyt.
Szerettem a Karácsonyt, sőt egyenesen imádtam! Az évnek ez a legeslegszebb időszaka. A nagy pelyhekben szakadó hó, a forralt bor, a narancs és szegfűszeg illata, a fahéjas almás tea, bolyhos takarók, meleg kötött pulcsik, kuckózás a kandalló előtt... A közös lakás dekorálás, a karácsonyfa kiválasztása majd díszítése együtt, mézeskalács sütés ahol a párod inkább hátráltatás mint segítség. A sok nevetés, az apró viták, hogy hova kerüljön a fényfüzér, a szörnyen ronda couple pizsik... Látni a másik szemében az őszinte boldogságot ahogy ahogy örül a tőled kapott ajándéknak. Én nem csak Karácsonykor szeretem a szeretteimet de ilyenkor olyan más minden, egyszerűen varázslatos.
-Minden rendben baby? Olyan furcsán csendes vagy - szakít ki a gondolataim közül Yuta hangja.
-Persze - vigyorogtam rá teli szájjal. - Épp azon gondolkodtam, hogy sikerül-e végre végig csinálnunk úgy egy karácsonyi dekorálást, hogy nem veszünk össze rajta? - Yuta édesen felnevetett majd lassan megrázta a fejét.
-Minket ismerve ez teljesen kizárt dolog... Abban nem tudunk megegyezni, hogy mennyi cukor kerüljön a mézeskalácsba - mosolygott rám édesen majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Természetesen annyi amennyit én bele rakok - vigyorogtam rá szemtelenül majd a csupa lisztes kezeimmel jó alaposan megtapogattam az arcát aminek az lett a vége, hogy végig kergetőztünk a lakásban mint két óvodás.
-Add fel, a végén úgyis elkaplak - lihegte Yuta.
-Elfáradtál idolkám, huh? Azért az elég ciki, hogy jobb kondiba vagyok nálad bae - pimaszkodtam tovább. Yutának több sem kellett, egy pumát megszégyenítő ügyességgel rám vetődött és hangosan röhögve terültünk el a nappali puha szőnyegén.
-Én nyertem - közölte diadalittas mosollyal az arcán miközben maga alá gyűrt.
-Csalással könnyű nyerni - forgattam meg a szemeimet.
-Mi van? - pislogott rám értetlenül Yuta. - Hogy lehet csalni a fogócskában?
-Hát a nevében is benne van, hogy fogócska, nem pedig ugrócska - közöltem fapofával. - Szóval a nemzetközi fogócska szabályok tekintetben...
-Jaj hallgass már el. Inkább kérem a győztesnek járó csókot - nevette el magát a férjem majd szenvedélyesen az ajkaimra tapadt.
Az est hátralevő részében befejeztük a mézeskalácsokat, forró csokit csináltunk és kényelmesen bekuckóztunk az ágyba. A december 23.-ai este volt a legnyugisabb, utána kezdetét vette a karácsonyi őrület... 24.-én egész napos sütés-főzés de az este legalább kettesben és ajándékozással telik. 25.-én a szüleink jönnek hozzánk, 26.-án a srácok. Nálunk a Karácsony minden évben így telik és hiába volt, kimerítő és fárasztó, én akkor is imádtam.
-Van már valami terved Szilveszterre szerelmem? - kérdezte Yuta majd a hajamba puszilt.
-Aish előbb eljük túl a karácsonyt - válaszoltam kuncogva majd a mellkasába fúrtam az arcom és szorosan átöleltem.
-Hát igen... Ki kell pihennünk magunkat holnapra meg azutánra és azutánra.
-Uhum - motyogtam álmatagon. - Jó éjt baby.
-Jó éjt jagi.
Másnap reggel friss kávé illatra ébredtem és az első dolog amit megpillantottam az Yuta mosolya volt. Lassan kinyitottam a pilláimat mire a szerelem lágyan végig simított az arcomon.
-Jó reggelt gyönyörűm.
-Jó reggelt édesem - mosolyogtam rá majd egy óriásit nyújtózkodtam. - Hogy aludtál?
-Én jól és remélem te is mert van számodra egy meglepetésem.
-Uhh milyen meglepetés? - kérdeztem izgatottan mire Yuta aranyosan elnevette magát.
-Ha elmondanám nem lenne meglepetés - kacsintott rám. - Menj csinosítsd ki magad aztán indulunk.
Kivételesen egyből szótfogadtam de csak mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mivel készült Yuta. A hajam laza kontyba kötöttem majd egy kis alapozót, rúzst és szempilla spirált kentem magamra. Elégedetten mosolyogtam a tükörképemre, mindig is büszke voltam arra, hogy milyen gyorsan eltudtam készülni.
-Kész vagyok, mehetünk - libbentem be könnyed mozdulatokkal a hálóba.
-Csukd be a szemed és fordulj meg - parancsolt rám Yuta majd hirtelen egy selyem kendő puha, hűvös érintését éreztem meg az arcomon.
-Ez most komoly? - nevettem el magam. - Szürke ötven árnyalatát játszunk Mr. Grey?
-Hát még akár az is lehet - válaszolt sejtelmesen majd megragadta a kezem, kivezetett a lakásból és beültetett az autónkba.
- Tudom, hogy egy kíváncsi fáncsi vagy de nagyon szépen kérlek ne leskelődj - szólt rám szelíden Yuta majd beindította a kocsit. Nehéz volt megállnom de nem mozdultam... Tudtam, hogy milyen sok energiát és időt képes áldozni arra, hogy meglepjen engem és nem akartam tönkretenni a fáradozásait. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig kocsikázhattunk de viszonylag hamar célba értünk. Yuta leparkolt, hallottam ahogy kicsatolta a biztonsági övét majd finoman végig simított a kezemen. - Oké, leveheted a kendőt. - Egy óriási sóhaj kíséretében leszedtem a szemfedőt majd kíváncsian pislogtam körbe.
-Yuta... Mit keresünk mi a reptéren?
Életem férfija nem szólt semmit csak a kezembe nyomott egy borítékot.
-Tessék. Boldog karácsonyt jagi.
-Mi ez? - tettem fel a költői kérdést miközben lázasan felnyitottam a borítékot. - Úristen Yuta... - suttogtam könnyes szemmel mikor megláttam a Balira szóló repjegyeket. - De mi ezt nem tehetjük meg - hajtottam le a fejem szomorúan. - Holnap jön a családunk, aztán a fiúk és a két ünnep között dolgoznunk kell és... - hadartam egy szuszra de Yuta egy édes csókkal félbe szakított.
-Egész évben hajtottál mint a gép, ez a minimum amit megérdemelsz! Megbeszéltem már mindenkivel, leszerveztem mindent úgyhogy ne aggódj - mosolygott rám. - Neked nincs más dolgod csak felszállni a gépre velem és élvezni az utat.
-De, van még egy dolgom - néztem rá komolyan majd egy nagy cuppanós puszit adtam a szájára. - Köszönöm szerelmem - motyogtam meghatottan miközben szorosan magamhoz öleltem őt.
Gy_Lari 💕
(Ez egy tavalyi rész, azért szerepel 2020 az elején.)