Love Myself / Befejezett /

Negyvenedik + Új sztori!

Reggel csakis amiatt nyitottam fel a szememet, mert iszonyatosan szomjas voltam, annak ellenére is, hogy sok emlékem volt arról, hogy Tae és JeongGuk is vízzel itattak, hogy másnap ne szenvedjek annyira. Utóbbi érintettje az igen hektikus estének halkan szuszogott mellettem, miközben fél karjával a derekamat ölelte, másik pedig párnaként funkcionált a számomra. Ha még ez nem lett volna elég kényelmetlen neki, a lábamat is átvetettem a derekán, de nem mertem megmozdulni mert féltem, hogy felébred. Bár őszintén, az alvási szokásait ismerve tudhattam volna, hogy egy atomrobbanás se ébresztette volna őt föl. Ettől függetlenül szomjasan és elvarázsolódva nézegettem a fiú alvó arcát, ami miatt iszonyatosan fiatalnak nézett ki, valamint előtűnt a kisfiús bája is, amit csak ritkán mutatott meg. Legfőképp a szülei előtt és előttem. Máskor mindig megközelíthetetlennek tűnt, bár én már csak ritkán éreztem ezt az oldalát. Inkább csak gyengéd volt... Gyengéd... Jézusom... Szinte egyszerre pörgött le a szemem előtt az este, amikor is megengedtem JeongGuknak, hogy továbbmenjen. Te jó ég... Szívem eszeveszetten kezdett el dobogni és iszonyatosan örültem, amiért a melltartóm és a pulcsim is visszakerült rám, bár féltem attól, hogy mindez csak segítséggel sikerült. Végül is már mindegy volt igazából... Vörös fejjel hunytam le inkább a szememet, de akkor ismételten zavarbaejtő emlékek ugrottak be, amitől már nem csak még szomjasabb lettem, de még a fejem is el kezdett fájni. Nem véletlenül fogadtam meg magamnak két éve, hogy nem iszom többet... Tűnődve figyeltem a fiú arcát, tudat alatt is próbálva magamba vésni minden vonását, anyajegyét, a kis heget a szeme alatt; mindent. Továbbra is hihetetlen volt belegondolni, hogy hamarosan nem fogom ilyen közelségből látni őt és ez ismét szíven ütött, mint mostanában mindig. De egyben azt is kezdtem észrevenni magamon, hogy túlságosan kezdtem függni JeongGuk jelenlététől, ami egyáltalán nem tartozott a terveim közé, amik abban segítettek volna, hogy jobban érezzem magamat a bőrömben. Nagyon nagy hatással volt a mostani apró változásaimra is, de ezt még pozitívumnak lehetett nevezni. Azt viszont nem, hogy amikor nem volt a közelemben olyan elveszettnek éreztem magamat. Talán emiatt volt az, hogy egy részem kezdte elfogadni a tényt, hogy a barátom messzire készült és még örült is neki. Ami így belegondolva szörnyen hangzott, de esküszöm semmi negatív gondolatom nem volt, egyszerűen csak úgy éreztem, hogyha ez így maradna tovább akkor csak látszólag fejlődnék, de valójában ugyanaz lennék, mint pár hónappal ezelőtt. Na igen, aztán itt volt a másik részem, aki részegre itta magát a fiú iránt érzett ragaszkodása miatt...

A cikázó gondolataim végett, ha akartam volna se tudtam volna tovább aludni, így a lehető legóvatosabban elhúzódtam a fiútól és felülve az ágyban néztem szét a szobában, miközben elengedtem egy apró ásítást. Szemem megakadt a fiú íróasztala fölött elhelyezett parafa táblán, így lekászálódtam a matracról és kíváncsian közelebb sétáltam hozzá. Legnagyobb meglepetésemre a korábban JeongGuk által leszedett rajz ismét ott díszelgett a többi mellett és a sarkába odakerült egy firka is, ami szerint a barátom egy következő tetoválásának szánta a virágot a felirattal együtt. Erre elmosolyodtam és a még mindig békésen alvó fiúra nézve állapítottam meg magamban, hogy nem csak én kezdtem változni miatta, hanem ez fordítva is így volt, ami miatt végre úgy éreztem, hogy elértem valamit az életben. Nem nagy dolog volt, de nekem sokat jelentett...

- Hogy tudtad így elaludni a hajadat ? – bámultam a mellettem ülő barátomra, aki még mindig kómás fejjel öntötte rá a müzlijére a tejet, pedig alut vagy tizenkét órát. Én is jó alvó voltam, de ő még rajtam is túltett. Másfél órát olvasgattam egy könyvet, amit a szobájában találtam, míg magától fel nem ébredt.

- Szerintem annyira nem rossz – nézte meg magát a kanálja hátuljában, mire csak hangosan felnevettem és kezemet felemelve próbáltam megigazítani az egyik oldalra teljesen elfeküdt haját, nem sok sikerrel egyébként.