Love Myself / Befejezett /

Huszonötödik

Nagy levegőt véve és egy mosolyt erőltetve az arcomra válaszoltam JeongGuknak, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy még véletlenül se kételkedjen a szavahihetőségemben.

- Még a könyvtárban említetted, de azóta nem nagyon beszéltünk róla szóval megértem, hogy kicsit furán jött ki a kérdésem - piszkáltam hajamat zavartan, de ő csak halványan elmosolyodott és bólintott jelezve, hogy emlékezett rá csak túl régen volt már neki ahhoz, hogy rögtön eszébe jusson.

Egyébként jobban belegondolva elképzelhető volt, hogy tényleg beszélt már róla, de nem mertem volna rá mérget venni, így amilyen gyorsan csak tudtam el is köszöntem tőle.

Miután lefürödtem és pizsamában bebújtam az ágyamba, nekidőltem a párnámnak és telefonomat kezembe véve néztem elgondolkozva Joon nevét a képernyőn. Nem akartam vele pont most rosszban lenni, de nem tudtam, hogy vajon meg tudom e oldani a közöttünk lévő dolgokat másnapig vagy még jobban elrontom majd a kapcsolatunkat, mikor rájön, hogy egyáltalán nem én leszek a párja a futásban. Számat harapdálva nyomtam rá az üzenetküldésre és egy újabb fél óra után megfogalmaztam a mondanivalómat.

Én: Figyelj Joon... Ne veszekedjünk állandóan. Kicsit elszomorít, hogy valaki más miatt képesek vagyunk ennyire összeveszni. Én megértem, hogy haragszol rám, de neked is meg kéne értened az én álláspontomat... Holnap beszéljünk még a sportfesztivál előtt kérlek.

Sóhajtva vettem tudomásul, hogy pár percre rá már azt jelezte a telefonom, hogy megnézte az üzenetemet, de mivel negyed óra múlva se válaszolt, így idegesen becsuktam az alkalmazást és telefonomat ledobva magam mellé kapcsoltam le a villanyt a szobámban, majd helyezkedtem el az ágyban. Természetesen képtelen voltam elaludni. Ha ilyesmi történt a környezetemben, akkor mindig azon járt az agyam, hogy mi is lesz ezek után és ez teljesen megőrjített. Most biztos utál. De nem is baj. Amúgy se kellene szeretnie. Bennem nincs is semmi...

- Aish... - ültem fel hirtelen és erősen megütögettem az arcomat. - Ne magadat hibáztasd más ostobasága miatt. Én tisztában vagyok azzal, hogy miben vagyok a hibás, arról nem tehetek, hogy ő ezt már nem mondhatja el magáról.

Összerezzentem, ugyanis megrezdült valahol a takaróm alatt a telefonom, amiért olyan sebességgel nyúltam, mint JeongGuk üzeneteinél. Viszont ahogy arra számítottam is, nem ő volt, hanem Joon, aki elég tömören válaszolt ahhoz képest amennyit én írtam neki. Bár felfogva az üzenet tartalmát azonnal megértettem, hogy miért volt ilyen rövid.

JoonJoon: Gyere ki. Itt vagyok a házatok előtt.

Tágra nyílt szemekkel ugrottam ki az ágyamból és kezdtem el fel s alá járkálni a kis szobámban, ugyanis teljesen pánikba estem. Mégis hogy a jó istenbe fogok én Gangnamba eljutni ? És mit mondjak neki, ami jó fedősztori lenne, hogy mégis miért nem vagyok ilyenkor otthon ?

Én: Bocsi, de leugrottam vásárolni aztán kedvem támadt leülni a közeli parkba. Nem tudnál idejönni ?

Már meg sem vártam, hogy mit válaszol, ugyanis tudtam, hogy úgy is oda fog jönni, így olyan gyorsan ahogy csak tudtam, felvettem a halványlila melegítőnadrágomat meg a hozzá illő felsőt, amiből bár kint volt a hasam, de abban a pillanatban pont nem érdekelt. Legalább tényleg úgy tűntem, mint aki csak vásárolni ugrott le. Felraktam egy kis sminket is, a hajamat átraktam lófarokba és kifutottam a szobámból. Még sietve bedobtam egy szatyorba két ramyont a polcunkról meg egy üdítőt és odakiáltva anyunak, hogy majd jövök, már el is hagytam a házat.

Kellett jó fél óra mire odaértem abba a bizonyos parkba, így nem csoda hogy közben Joon is állandóan keresett én meg próbáltam úgy tenni, mint aki szintén őt keresi a parkban csak hogy azt higgye, hogy szimplán csak elkerültük egymást. Néha a hazugságaim igazán megnehezítették az életemet, de most aztán biztos, hogy nem volt az alkalom megfelelő ahhoz, hogy bevalljak mindent Joonnak. Meg valójában amúgy se mertem volna.