Love Myself / Befejezett /

Harmincegyedik

Hivatalosan is Jeon JeongGuk barátnője lettem. Ezt nem hiszem el. Ez valami álom ? Vagy miért történik velem valami ilyen jó dolog ? Már egy ideje ilyesmi gondolatokkal fordultam egyik oldalamról a másikra az ágyamban, miközben magamhoz szorítottam a pandaplüssömet. Természetesen a mosoly le sem hervadt az arcomról. Már akkor sem, mikor hazaértem, így anya azonnal kiszúrta, hogy valami történt és egészen addig faggatott, amíg el nem mondtam neki a boldogságom forrását. Végül is JeongGukról még mindig nagyobb kedvvel beszéltem neki, mint arról, hogy bezártak a tesiszertárba. Khm... Arról nem kellett tudnia. Csak fölöslegesen aggódott volna.

- Tényleg egy olyan helyes fiú lett a barátod ? Mondjuk én Joont is nagyon kedveltem, de persze megértelek én JeongGuk miatt is. Milyen szép is az ifjúság - merengett el anya egy pillanatra, miközben az ajtómban ácsorgott. Én már nem forogtam az ágyamban, hanem már ülésbe vágtam magamat és egy fokkal épeszűbben is néztem már ki. - Fiúk terén hasonló az ízlésünk - somolygott. - Apád is nagyon helyes volt - emlékezett vissza, mire én zavartan magamhoz szorítottam a plüssömet. Mindig kényelmetlenül éreztem magamat, hogyha róla volt szó. Anya mindig mosolyogva emlékezett vissza rá, ellenben én tömérdek keserűséggel. - Aigoo... Milyen szép is a fiatalság - sétált ki az ajtón teljesen elvarázsolódva, ami miatt én pislogva néztem utána.

- Oookééé - álltam fel és a laptopom elé leülve bekapcsoltam azt, miközben táskámat ölembe véve pakoltam ki belőle pár füzetemet. Néha kicsit nem ártott tanulnom, így elterveztem, hogy átnézek pár anyagot holnapra. Vagy legalábbis az angolt mindenképp, ugyanis ha már így lejárattam magamat az új tanár előtt, legalább az óráján nem akartam ezt elérni. Pakolás közben beleakadtam a kék borítékba is, amit végül nem adtam oda JeongGuknak. - Lehet jobb is így... Majd élőben elmondok neki mindent - ezzel pedig szét is szakítottam a levelet és bedobtam a kukámba. Ekkor viszont azonnal beugrott a levél megírásának az ürügye, így sietve kaptam mobilom után és megnyitva a Kakaotalkot ráírtam JeongGukra. Bár még elég idegen volt a helyzet, hisz erről a számról eddig azt hitte, hogy Yoon írt és nem én.

Én: Teljesen kiment a fejemből bocsánat >< Boldog szülinapot...oppa. Hívhatlak így ? Vagy túl gyors ? Esetleg zavar ?

Lábamat felhúzva magam elé bámultam a képernyőt, miközben számat rágcsálva gondolkoztam azon, hogy még valamit hozzáírok. Viszont nem voltam benne biztos, hogy mit írjak. De már késő is volt, hisz olvasta az üzenetemet. Hevesen dobogó szívvel vártam a válaszára, majd ájultam el majdnem amikor megrezdült a kezemben a telefon, de még nem az ő üzenete miatt. A többiekkel való közös csoportba írt DongMin, de nem tudtam elolvasni, hogy mit. Kis ideig figyelmen kívül is hagytam, ugyanis előbb mindenképp JeongGuk üzenetét szerettem volna elolvasni. Ismét rezgett a telefonom, de megint csak a csoportban. Úgy tűnt a többiek valami miatt felélénkültek. Este nyolc volt, már nagyjából mindenki végzett a dolgával, így annyira meg sem lepett a dolog. De hogy ennyire nagy lelkesedéssel írogattak, kezdte felkelteni a kíváncsiságomat. Mielőtt viszont ránézhettem volna, hogy mi a téma, megérkezett JeongGuktól is a várva várt üzenetem. Ismételten nagy mosollyal az arcomon olvastam azt a pár sort és szinte majd kiugrottam a bőrömből. Komolyan... A fellegekben jártam és mellé valamilyen köd is ereszkedett a szemem elé. Ilyen érzés szerelmesnek lenni ?

JungKook: Köszönöm :) Meglepett, hogy tudtad, hogy ma van... Egyébként nyugodtan hívj ahogy szeretnél. Normál esetben tudod, hogy nem szeretem ezt a megnevezést, de te más vagy.

Én: Értettem !^^ Jó éjszakát...oppa... Ehhez még hozzá kell szoknom.

JungKook: Sok dologhoz hozzá kell majd még szoknod. De én türelmes vagyok... Aludj jól Yoon. Remélem téged sem zavar, hogy így hívlak. Tudod a megszokás meg mi egymás.