Love Myself / Befejezett /

Harmincnegyedik

Egy hét telt el azóta, hogy megismertük Iseul valódi arcát és így egy hete próbált rájönni mindenki a suliban, hogy mégis mi történhetett. Ezt tőlünk közvetlenül nem igazán merték megkérdezni, így csupa találgatások és pletykák keringtek mind a közös sulis csoportban, mind pedig a diákok között. Sokan észrevették, hogy az arcom is azután sérült meg, hogy Iseul elkerült tőlünk, így mindenki úgy gondolta, hogy valami kettőnk között történhetett. Végül is nem álltak messze a valóságtól.

Én megpróbáltam nem foglalkozni ezekkel a pletykákkal és nagyjából sikerült is a barátaimnak és JeongGuknak köszönhetően. Utóbbi nagyon nagy hatással volt rám, ugyanis mindig csinált valamit, hogyha látta rajtam, hogy ismételten foglalkozni kezdtem a pletykákkal, így tartva attól, hogy megint kellemetlen helyzetbe hoz, inkább próbáltam mással foglalkozni.

- Valamelyikőtöknek nem lenne kedve megcsinálni velem egy prezentációt ? - kérdezte egyik nap Joon az ebédlőben, mire mind a négyen összevont szemöldökkel néztünk felé.

- Bocs haver, de engem eléggé lefoglal a kosár - magyarázta DongMin, aki valószínűleg csak szimpla kifogásként használta ezt, ugyanis amúgy sem szeretett soha ilyesmikkel foglalkozni a szabadidejében, így önként nem is vállalkozott ezekre.

- Szívesen segítenék, de hamarosan jönnek a vizsgák, így megint több különórám van - mondta Ryung is, aki csak egy pillanatra nézett fel a tankönyvéből, ezek után folytatta tovább annak tanulmányozását.

- Bocsi Joon, de ezt most én is passzolom - nézett a rá reménykedve bámuló fiúra Hana is bocsánatkérően, mire az említett személy csalódottan kapott be egy adag rizst és kezdte el idegesen rágni.

- Miért nincsen párod ? - kérdeztem meg át sem gondolva normálisan a dolgot, mire mindenki azonnal felém kapta a fejét és hitetlenkedő tekintetük láttán azonnal megértettem a helyzetet. - Én megcsinálom veled - vágtam rá azonnal, mielőtt még Joon túlságosan is depresszióba esett volna kérdésemet hallva. De felajánlásomra azonnal felvidult és megkönnyebbülten fogyasztotta tovább az ebédjét.

- Huh, legalább így nem bukom meg...

- Én azért YoonAh mellett még nem teljesen nyugodnék meg - tette hozzá DongMin összeráncolt szemöldökkel, mire sértetten levágtam az asztalra a kanalamat.

- Yah !

- Tudod, hogy csak vicceltem - nevetett fel a fiú és kezéből szívet formálva próbált kiengesztelni. Erre én csak összeráncolt szemöldökkel néztem felé, majd szépen lassan megenyhülve csak felsóhajtottam és beleittam az italomba.

- Yoon, gyere velem egy kicsit - érintette meg hirtelen a vállamat JeongGuk, mire meglepetésemben kiköptem a számban lévő vizet, ami egyenesen DongMin ingén landolt. Először mindenki ledöbbenve lesett a fiú felé, majd egyszerre kezdtek el nevetni.

- Annyira megérdemelted - törölgette a szemét Joon és hátba veregette a még mindig sokkban lévő barátunkat.

- Ezt nevezik, úgy, hogy karma - jegyezte meg Ryung, aki a jelenet miatt letette könyvét maga mellé az asztalra és mosolyogva figyelte DongMint, aki megpróbálta letörölni az ingét.

- Kétlem, hogy az segíteni fog - magyarázta HaNa és felállva a helyéről elsétált valamerre, gondolom, hogy hozzon valamit, amivel segíthetett a fiú ingén.

- Bocsánat - húztam el a számat, majd felálltam és megragadva tálcámat elköszöntem a többiektől, hogy követni tudjam JeongGukot, akit nem kicsit meglepett az előbbi jelenet. - Miért kellett rám hoznod a frászt ? - kérdeztem tőle, miközben már a folyosón sétáltunk.