Love Myself / Befejezett /

Huszonhetedik

Összerezzenve keltem fel a padról, amire csak pár pillanatra hajtottam le a fejemet és pislogtam körbe álmosan, ráébredve, hogy nem annyit pihentem, mint szerettem volna, hanem annál talán jóval többet. Kinézve az ablakon láttam, hogy még a kinti játékoknál is szünet volt, így megnyugodva engedtem ki magamból egy nagy adag levegőt és álltam fel, hogy lemenjek a többiekhez. Majd rögtön pár lépés után meg is torpantam, ugyanis észrevettem, hogy egy melegítő felső volt a hátamra terítve. Elgondolkozva fogtam a kezembe és próbáltam visszaemlékezni, hogy vajon én hoztam e magammal, de nem rémlett, hogy ilyesmi történt volna. Lett volna bent valaki más is rajtam kívül ? Más jel nem utalt arra, hogy bárki járt volna itt, így minden mindegy alapon a pulcsival együtt elhagytam a termet.

Ahogy kifelé haladtam a pályához, mindent részletesen elterveztem magamban, hogy biztosan sikeres legyen a tervem, mi szerint Joonnal Mido fog indulni a páros számban. Már előtte láttam magam előtt a lány zavart arcát, ami azonnal mosolygásra késztetett. Annyi rossz dolog történt vele mostanában, hogy végre ráfért egy pár boldog pillanat is. Ha már elvileg azokat az éveinket éltük, ahol ki kellett volna élveznünk az életünket.

Amint odaértem a többiekhez, leültem a fűbe és Iseullal beszélgetve néztem közben óvatosan körbe, hátha kiszúrom valahol JeongGukot. Ő is a barátai társaságában volt és jó kedvűnek tűnt, mint mindig, amikor velük volt. Bezzeg mellettem csak fancsali képet tudott vágni. Fejemet rázva elkaptam felőlük a tekintetemet, így kiszúrtam HaRint, aki az ételes sátraknál állt és egy üveg vizet kortyolgatva nézett arra, amerre egy ideje még én is bámultam. Sóhajtva lehunytam inkább a szememet és egy adag füvet kitépve a földből elhajítottam. Szerencsétlenségemre pont az egyik osztálytársamat találtam el, így egy hosszú bocsánatkérés következett, míg oda tudtam sétálni az izgatottan ugráló Joonhoz.

- Melegítsünk be és állhatunk is a start vonalhoz. Már Jimin haverjai belelendültek a szurkolásba. Nem akarok veszíteni egy ilyen társaság ellen - nézett az említett személy felé bosszúsan és inkább nem is tettem emiatt hozzá, hogy én csak Tae hangját hallottam.

- Figyelj Joon... - kezdtem bele lassan, meggyötört hangon és megkapaszkodtam az épp mellettünk elhaladó Mido karjában, aki valószínűleg majdnem szívrohamot kapott tőlem, de készségesen megállt. Mondjuk nem tehetett mást, ugyanis ha elmegy, én eldőlök.

- Minden rendben ? - kérdezte a lány, mire megráztam a fejemet és lábamat masszírozva pislogtam fel Joonra csalódott arckifejezéssel.

- Azt hiszem eléggé meghúztam a lábamat az első játék alatt... Azt hittem, hogyha a többit kihagyom, akkor jobban lesz, de még mindig nagyon fáj - próbáltam felhasználni a tényt, mi szerint elaludtam a teremben, így csúfosan magára hagytam a csapatomat. Csak egy egészen picit ferdítettem a dolgokon.

- El kellett volna menned vele az orvosiba - sóhajtotta Joon gondterhelten és szerencsére nem akadt ki annyira a dolog miatt, mint ahogy azt gondoltam. Sőt, jobban aggódott látszólag értem, mint a játék miatt.

- Holnapra jobban leszek, de azt hiszem ezt most nem tudom megcsinálni... Sajnálom, Joon - hajtottam le a fejemet, ugyanis még a végén elárultam volna magamat, hogyha továbbra is őt kell néznem.

- Ne hülyéskedj, ez csak egy játék, ennyire azért ne legyél csalódott - nevetett fel, majd elgondolkozva nézett körbe. - Viszont, valakit kellene gyorsan keríteni... Úgy érzem megint Iseullal kell futnom - állapodott meg tekintete egy idő után a lányon, aki érdeklődve lesett felénk, de nem jött közelebb, hogy hallja is miről lehet szó.

- Én igazából arra gondoltam, hogy futhatnál Midoval is - néztem ekkor az eddig csöndben ácsorgó lányra és azonnal el is engedtem a karját.