Love Myself / Befejezett /

Huszonnegyedik

- Jó reggelt Mido!

- Szia Mido!

- Holnap találkozunk Mido!

- Ma is legyen szép napod Mido!

Minden egyes reggel és délután próbáltam egy kisebb beszélgetést kezdeményezni Midoval, de nem haladtam túl sokat. Ellenben a barátaim kezdtek egyre furábban nézni rám. Ez alól kivétel volt HaNa és Ryung, akik amúgy se engedték soha, hogy az érzéseik eluralkodjanak fölöttük. Nem úgy, mint másik három barátunk, de leginkább Joon. Aki hiába látta, hogy mit tettek mások Midoval, még így sem volt képes átgondolni még egyszer a dolgokat.

- Holnap végre itt a sportfesztivál - csapta össze kezét Joon, mire rámordultam, ugyanis így nem fogta a létrát, amin épp álltam, hogy felakasszam a tornaterem bejárata fölé az alsóbb évesek által készített ez évi szlogent a fesztiválhoz.

- Nem értem miért kell minden évben ilyesmivel foglalkoznunk, amikor amúgy is rengeteget kell tanulnunk - sóhajtott fel Ryung, miközben a beosztásokat ragasztgatta fel a környéken. Egyébként egy részem igazat adott neki, hisz ez a napunk is nagy részt az előkészületekkel ment el, valamint még a délutánunkat is rá kellett áldoznunk. Már négy óra volt, de még volt mit elintézni.

- Ne légy ilyen ünneprontó - szólt hozzá DongMin, aki nagyon is élvezte, hogy nem kellett legalább egy kis ideig a tanulással foglalkoznia.

Nekem igazából sok bajom nem volt az egésszel, az egyedüli ami zavart, hogy amíg nem találtam párt valamelyik versenyszámhoz, addig állandóan megkeresett valaki, hogy nem indulok e vele. De így, hogy Jonnal neveztünk be, legalább ettől a kellemetlenségtől megszabadultam ebben az évben. Ha bár kicsit azért rosszul érzem magamat, hogy becsapom Joont... Elgondolkozva bámultam a mosolygó fiúra egy ideig, majd szemem sarkából kiszúrtam Mido ismerős alakját, így egy hatalmas mosolyt varázsolva az arcomra kiáltottam el magamat ezzel a körülöttem lévőkre a frászt hozva.

- Szép napot Mido! - és én idióta még integetni is el kezdtem mellé. Azt még láttam, hogy a lány ijedten felém kapta a fejét, majd felsóhajtott, amikor meglátta izgatott lényemet. Bár nem tartott túl sokáig a jelenetem, ugyanis nem egészen tökéletes egyensúlyérzékem miatt könnyűszerrel megbillentem a létra tetején ezzel ki is csúszott a talaj a lábam alól én pedig kezdtem oldalra dőlni. Egyszerre több ember árnyékát is megpillantottam, ahogy felém rohantak, így nem ért olyan váratlanul, hogy végül puhára érkeztem. Ettől függetlenül egészen addig szorosan lehunyva tartottam a szememet, míg fel nem mordult alattam valaki.

- YoonAh, nagyon bírlak, de most már igazán leszállhatnál rólunk - hallatszott DongMin hangja, mire azonnal kipattantak szemeim és bocsánatkérően ugrottam fel a fiú hátáról, majd pillantottam meg alatta kiterülve Joont és Ryungot is. Utóbbi már azt nézegette, hogy vajon szemüvege még egyben volt e vagy miattam sikeresen összetört.

Tesinadrágomat leporolva néztem körbe, de már nem láttam sehol Midot, így csüggedten sóhajtottam fel. Pedig beszélni akartam vele.

Végül felragasztottuk a maradék plakátokat is és az üres dobozokkal visszasétáltunk az iskola épületébe.

- YoonAh, mostanában kicsit fura vagy... - szólalt meg mellettem DongMin, mire Joon szigorúan rászólt, hogy most hagyja abba, de úgy tűnt a másik fiú már elég ideig tartotta magában a szavait ahhoz, hogy visszatartsa őket. - Most miért ? Téged nem érdekel Joon, hogy miért ilyen mostanában ?

- Milyen vagyok mostanában ? - nevettem fel, ugyanis semmi változást nem érzékeltem magamon. Úgy viselkedtem, mint eddig mindig. Bár lehet egy külső személynek mégis csak furcsa lehettem Mido hajkurászása miatt.