Ártatlan, de áldozat

5.𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

A Roxfort folyosóin sétálgatva egyes egyedül, elfogott a félelem. Féltem, hogy a titokzatos hang megmutatkozik, és az éj leple alatt lecsap rám, és Harryre.
Dumbledore ajtajához közeledve megpillantottam McGalagony professzort, ahogy éppen az igazgató irodájából jön le. Mikor megpillantott, eléggé meglepődött. Gondolom nem számított rá, hogy egy mardekáros diák errefelé kószál az incidens után.

        - Colt, maga mit keres itt? - kérdezte, mand odasétált hozzám.

        -  Dumbledore professzorhoz jöttem. - jelentettem ki határozottan.

        - Az igazgatóúrnak rengeteg a dolga, most nem mehet fel. - felelte még mindig gyanakvóan.

        - De... - már kezdtem volna bele, mikor Dumbledore közbeszólt.

        - Hagyjad csak Minerva, nyugodtan feljöhet. - mondta nyugodt hangon.

McGalagony már szóra nyitotta volna a száját, de Dumbledore pusztán a nézésével belé fojtotta a szót.

Ahogy beléptem a tágas irodahelységbe, egyszercsak hátulról egy vörös bársonyfotel kezdett közeledni felém, majd megállt mögöttem. Ránéztem az igazgatóra, majd rájöttem, hogy ő irányította. Intett egyet, én pedig leültem.

       - Mi járatban itt Miss Malfoy? - ahogy a Malfoy szó elhagyta a száját, a szivem mintha kihagyott volna egy dobbanást, és kikerekedett szemekkel néztem az igazgatóra, aki látszólag jól szórakozoztt meglepettségemen, ugyanis apró mosolyra húzta a száját.

       - H - Honnan tud maga?.... - kezdtem bele döbbenten, de félbeszakított.

       - Igen, tudok róla. De mindent a maga idejében Hannah. - mondta, majd kacsintott egyet. - Most inkább lássuk, hogy miért jöttél.

       - Harry Potterrel mindketten hangokat hallunk. Méghozzá ugyanazokat. - jelentettem ki, viszont Dumbledore arca hirtelen elkomorodott, feszülten előrébb dőlt a székében és úgy hallgatott tovább.
 
        - Milyen hangokat? - kérdezte.

        - Furcsa sziszegést, ami mintha mozogna, a falban élne és meg akarna ölni. Maga szerint mi lehet az? - kérdeztem.

Dumbledore tekintetében félemet véltem felfedezni, ami azért is volt ijesztő, mert ha Dumbledore szóba kerül, mindenki azt mondja, hogy ő soha nem fél, mellette biztonságban van az ember. Lehet, hogy már nem érezhetjük magunkat annyira biztonságban. Biztos hogy a titkok kamrájának köze van a dologhoz.

Az igazgatón látszott, hogy tudja a választ a kérdésemre, legalábbis van sejtése, de mégsem mondta el nekem.

        - Jobb lesz, hogyha visszamegy a hálókörletébe, Miss Malfoy és figyelmezteti a fivérét, és a többi barátját, hogy vigyázzanak. Tartsanak össze, és ne hagyják egyedül a másikat. Attól tartok hogy nincs vége. Nem lehet tudni ki lesz legközelebb kővédermesztve. - mondta lassan, kimérten Dumbledore.

         - Rendben. Harryt ne figyelmeztessem? Hiszen ő is hallja a hangokat. - kérdeztem.

         - Ne. Viszont nem árt, ha figyelemmel kíséri Potter, Granger kisasszony és Mr.Weasley lépteit. Nekik különösen vigyázniuk kéne. Főleg Harry Potternek. - mondta a Dumbledore.

         - Rendben igazgató úr. Szép estét! - köszöntem, majd a kijárat felé indultam.
 
         - Magának is szép estét Hannah! Figyeljen azokra amiket kértem és vigyázzon magára! - figyelmeztetett mégegyszer majd elmosolyodott, megfordult és elindult az iroda lépcsőjén felfelé.

Viszonoztam a mosolyát majd ráléptem a mozgó csigalépcsőre, ami levitt a folyosóra, ahol McGalagony professzor várt engem. Meglepődtem, hogy itt maradt és megvárt. Elindultunk az alagsor felé. Kicsit furcsán éreztem magam, hogy tanári kísérettel megyek a klubhelységembe, viszont adott egyfajta biztonságérzetet is, hogy tudtam, nem történhet velem komoly baj.

Amikor leértünk, megköszöntem, hogy lekísért, majd bementem a zöld fényekben pompázó klubhelységbe.

_______________________________________

Sziasztok! Ez most egy rövidebb rész lett, mivel nem volt nagyon ötletem mostanában, meg igazából időm se nagyon volt írni, remélem nem gond. Felvételi előtt állok, picit nehéz ilyenkor tartani a tempót, de mindenestere igyekszem😉

Jó őszi szünetet!🍁

🧙‍♂️