Ártatlan, de áldozat

3. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Miközben sétáltunk az üvegházak felé, Pansyval és Melanieval, a könyvet tanulmányoztam.

    - Tedd már le el fogsz esni! - rivallt rám Mel.

    - Melnek igaza van Hannah. - helyeselt Pansy.

    - A könyv szerint a mai órán a mandragórákat fogjuk venni, mivel előző órán néhány gyógynövényt tanultunk meg termeszteni, és a következő lecke a mandragórákról szól. - közöltem izgatottan. Már nagyon kíváncsi voltam milyenek lehettek a mandragórák.

Ahogy kimondtam a növénynek a nevét, Melanie lesápadt.

     - Mi a baj Mel? Rosszul vagy? - pillantottam aggódva felé.

     - Nem, csak olvastam, hogy a sikolyuk halálos. Nem szeretnék meghalni. - mondta, majd félve rámnézett.

     - Nem fogsz. Bimba professzor biztos tesz valamit, hogy még véletlenül se halljuk meg a sikolyát. - próbáltam nyugtatni.

Elmosolyodott, majd tovább sétált.

____________

Gyógynövénytan után a csapattal a kviddics pálya felé igyekeztünk, amit kicsit furcsálltam, mivel elvileg ebben az időpontban a Griffendélé a pálya.

      - De Flint. Nem úgy volt, hogy a pálya ma a Griffendéleseké? - kérdeztem a kapitányt.

      - De úgy volt igen. Viszont, írattam egy engedélyt Pitonnal. - mondta, majd önelégült vigyorral a kezembe nyomta a pergamenre írt engedélyt.

      -  Nem semmi. - bólintottam elismerően, majd visszaadtam a pergamentekercset Flintnek. Viszont amint ezt megtettem, átsuhant az agyamon valami. Nem kéne hagyni, hogy elvegyük tőlük a pályát. Viszont egy másik belső hang nem ezt súgta.

Szedd már össze magad!
Mardekáros vagy az isten szerelmére!

Elhessegetve mindkét gondolatot, indultam a csapat után, akik a Griffendél kviddics csapata felé tartottak.

Ennek kissé balhé szaga van.

      - Mára lefoglaltam a pályát Flint! - mondta kissé idegesen a griffendélesek csapatkapitánya.

      - Nyugi Wood. Papirom van. - mondta gúnyosan, majd átnyújtotta a papírt az ellenfelének.

      - Én, Perselus Piton, engedélyezem, hogy a csapatom ma a pályán edzen és kiképezzék az új fogót. - olvasta hangosan a levelet Wood, majd megkérdezte. - Új fogótok van? És ki az?

Majd a csapat hátsó soraiból előre lépett az én önelégült testvérem, Draco.

      - Malfoy? - csodálkozott Potter.

      - Jól látod. De van itt még más is. Mondta, majd a seprűjére mutatott.

       - Fúúha! Ezek Nimbus 2001 - esek! Honnan vannak? - kérdezte Ron, aki bár nem tartozik egyik kviddics csapathoz sem, mégis itt volt a helyszínen.

       - Draco apja adta őket. - vigyorgott Flint Ronra.

Hermione nem bírta ki, hogy ne avatkozzon bele a dolgokba csak úgy mint Ron.

        - De nálunk nem az kerül a csapatba aki eleget fizet, hanem aki tehetséges. - szólt bele Hermione.

        - Téged senki nem kérdezett. Te pimasz kis sárvérű! - vetette oda Hermionénak Draco, de ahogy ezt kimondta, mindenki suttogni kezdett, de Ron mást tett.

        - Egyél csigát! - próbálta megátkozni Dracot, de nem sikerült neki. A törött pálcája ismét cserben hagyta, és ahelyett, hogy Dracot találta volna el az átok, ehelyett rajta csattant. Ron, egy nagy fénysugár kíséretében hátrazuhant, és elterült a földön. Harry és Hermione egyből utána rohant, hogy felsegítsék. Én is a nyakamat nyújtogattam, hátha meglátom mi történt, de a köréjük gyűlt griffendéles seregtől, semmit nem láttam.

Végül a mi csapatunk is közel merészkedett, és így végre láttuk mi történt.

Ron, megfordult, láttuk rajta, hogy nagyon sápadt, és olyan mintha rosszul lenne.

Majd öklendezni kezdett, és végül egy mesztelencsigát pillantottunk meg a füvön. A mardekár kviddics csapata hangos röhögésben tört ki, engem kivéve. Undorodva néztem a griffendéles fiúra, de mégis megsajnáltam.

Harry és Hermione átkarolták, és sietve leszaladtak a dombon, azzal a szándékkal, hogy elviszik Hagridhoz.

A mi csapatunk a pálya felé vette az irányt, de én ahelyett, hogy követtem volna őket, felpattantam a seprűmre és a griffendéles trió után indultam. Láttam, Draco arcát, ami azt sugallta, hogy

Szánalmas vagyok.

De nem érdekelt, hogy mit gondol rólam. Mégjobban előredőltem, hogy az amúgy is nagyon gyors seprűm, méggyorsabban száguldjon.

Hagrid kunyhója előtt lepattantam a seprűmről, és bekopogtam az ajtón.

Hagrid nyitott ajtót, de amikor kinyitotta, egészen meglepődőtt.

      - Hannah! Micsoda meglepetés! Kerülj beljebb. - mondta meglepetten, de barátságosan.

Bementem a vadőrlakba, ahol megpillantottam a három griffendélest akik közül Hermione gyilkos pillantással ajándékozott meg.

      - Nem szeretnék sokáig zavarni, csak azt szeretném megkérdezni, hogy találtatok - e már ellenszert, Ron átkára?

      - Sajnos még nem. Meg kell várnunk, míg elmúlik. - mondta Harry, akit látszólag meglepett az érdeklődésem.

       - Értem. Ezesetben javaslom az ellenbűbájt amit Filtwick professzor tanított. Finite Incantatem. - mondtam.

       - Hát persze! Hogy miért nem jutott az eszembe. - pattant fel Hermione és hálásan nézett rám. - Köszönöm! De neked nem próbán kéne lenned?
 
        - Jelen esetben, nem érdekel a próba. - mosolyodtam el, majd leültem Hagrid mellé és néztem, ahogy Hermione elvégzi a bűbájt, és minden rendbe jön.

        - Köszönöm. - mondta Ron.

Csak rámosolyogtam, és kimentem a kunyhóból.

A kviddicspályát próbáltam messziről elkerülni, nehogy találkozzak, gúnyos pillantásokkal. Legfőképpen Dracoval nem akartam találkozni. Féltem a szemébe nézni. Biztos csalódott bennem. De nem bántam meg, hogy a trió után eredtem, ezzel otthagyva őket.

A klubhelységbe érve Pansy és Melanie meglepett arcával találtam szembe magam.

      - Nem úgy volt, hogy próbáltok? - kérdezte értetlenül Melanie.

       - Hosszú történet. Most viszont valami másról szeretnék beszélni veletek.......

_______________________________________

Szisztok!
Elhoztam nektek egy új részt, remélem tetszik! A következő fejezetet is már elkeztem írni! Tudom, hogy elég ritkán hozok részt, és szerintetek nem kéne valamilyen rendszert bevezetnem? Mert ez így elég össze vissza.😅

🧙‍♂️