Ártatlan, de áldozat

15. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

|     Hannah szemszöge     |

Lassan kinyitottam a szemem, de a fölöttem erős fénnyel világító lámpa bántotta, így a kezemmel reflexszerűen eltakartam.

Miután a szemem megszokta a fényt, hunyorogva néztem körbe, majd realizáltam, hogy a gyengélkedőn fekszem. A körülöttem ébredező emberekből kiindulva valószínűleg én is kővé lettem dermesztve. Kissebb sokkhatásként ért amikor lenéztem a talárom ujjára, amin egy nagyobbacska vérfolt terpeszkedett. Mikor Madam Pomfrey - nál érdeklődtem a vérfolt eredetéről, nem kaptam használható választ, ugyanis ő sem tudta hogyan került oda. 

Lassan kimásztam az ágyból, megnyújtóztattam elgémberedett testrészeimet, majd komótosan az ajtó felé sétáltam. Az ugyan nem esett le, hogy Melanie is kővé lett dermesztve, így mikor megláttam, hogy a szomszédos ágyon ébredezik, odaugrottam és szorosan megöleltem.

     - Úgy örülök, hogy életben vagy! - mondtam Melanie - nak boldogan.

     - Én is örülök, hogy mindketten felébredtünk! Amikor kővédermesztettek téged borzasztóan féltünk mindannyian! Láttad volna Dracot... teljesen kikészült! - nevetett.

     - A Nagyteremben vannak a többiek, menjetek le ti is! - szólt kedvesen Madam Pomfrey, majd kitessékelt minket az ajtón.

Rengeteget beszélgettünk azalatt az idő alatt, míg átsétáltunk a Nagyterembe, ugyanis volt mit bepótolni. A gyengélkedőről sorra jöttek ki az emberek akik meggyógyultak, ott volt köztük Hermione is, akinek mosolyogva odaintettem. Viszonozta a mosolyom, majd elsőként belépett a Nagyterembe. Az összes tekintet rá szegeződött, igen, pont ettől tartottunk mi is Melanie - val. Nagy mosollyal az arcunkon figyeltük, ahogy Harry nyakába borul. Kis idő múlva mi is erőt vettünk magunkon, és odasétáltunk a mardekárosok asztalához. Draco pont nem figyelt ide, a hosszú asztal mellett állva beszélgetett Pansy - val. Odarohantam hozzá és hátulról megöleltem. Meglepetten megfordult, és mikor meglátott a nyakamba borult.

Pár másodperc múlva eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Mikor belenéztem a szemébe, egy - egy könnycseppet vettem észre bennük.

     - Na mivan, az önelégült testvéremnek vannak érzései? - mondtam csodálkozást tettetve, majd a lányokkal elnevettük magunkat.

     - Neked is szia! - nevetett, majd újra megölelt. - Jó újra látni!

Szívem szerint beszélgettem volna még rengeteget velük, de kezdetét vette a vacsora, de előtte Dumbledore kívánt pár szót szólni.

Némi késéssel befutott Hagrid is, akit a griffendélesek hangos üdvrialgással fogadtak. Jó volt látni, hogy ennyi szeretet veszi őt körül a griffendél ház személyében.

Dumbledore bejelentette, hogy az év végi vizsgák elmaradnak, mire a  süvegek és kalapok tucatszámra lepték el a csillagokban pompázó elvarázsolt mennyezetet. Mindenki nagyon örült, hogy nem kell idén is végigszenvednie a vizsgaidőszakot. A nagy hangzavarban vetettem egy pillantást a griffendél asztalához, hátha kiszúrom a Weasley ikreket. Mikor Freddel összetalálkozott a tekintetem, cinkosan rámkacsintott, amitől akaratlanul is felnevettem.

Amikor vége lett a vacsorának, páran kimentek a Nagyteremből, viszont voltak akik ott maradtak az asztaloknál beszélgetni. Így tettem én is, Dracoékkal együtt. Jó sok bepótolnivalónk volt, rengeteget beszélgettünk, nevettünk és tényleg jól éreztem magamat velük.

Draco hosszasan kutatott a talárja zsebében, majd kis idő múlva megtalálta amit keresett. Egy gondosan becsomagolt, piros masnival ellátott levelet vett elő és átnyújtotta nekem.