3. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

133 8 1
                                    

- H a n n a h -

Úgy döntöttem majd másnap látogatom meg a bagolyházat, amúgyis már este felé járt az idő, (sőt mivel Elish - sel sokat szoktam ilyenkor lenni mielőtt feladom a levelet, így már teljes sötétségben jöttem volna ki), ráadásul a vonaton történt dementoros eset után nem nagyon volt kedvem kint a sötétben mászkálni tudván, hogy itt is vannak ilyen lények. Átsuhant továbbá az is az agyamon, hogy lehet az igazi szüleimnek, Narcissáéknak is írnom kéne, de aztán eszembe jutott, hogy Dracoval mi ezt annak idején megbeszéltük, hogy ő küld baglyot nekik, én meg a nevelőszüleimnek Emma - nak és David - nek.

Elindultam a klubhelységünk felé, de útközben összefutottam az egyik Weasley ikerrel.

     - Szevasz Szöszi! - borzolta meg a hajam, majd megölelt, amit viszonoztam.

Közben én még mindig nem tudtam eldönteni melyikükkel futottam éppen össze. Tudom vérciki, hogy lassan több év barátság után sem tudom megkülönböztetni őket. Ő ezt észre is vette és az arckifejezésem láttán elmosolyodott.

     - Na mi az már meg sem ismersz? Talán megnőtt a szakállam a nyáron? - nevetett. - Amúgy George vagyok.

     - Ne haragudj George! - nevettem.

     - Vicceltem amúgy Fred vagyok. - mondta, majd még hangosabban kezdett el nevetni. - Bocsi de ezt muszáj volt.

     - Nem hiszlek el. - fogtam a fejem.

     - Ráérsz most? - kérdezte.

     - Nem sajnos. Gondoltam visszamegyek, csekkolom él - e még Draco. Már féltem tőle hogy belehal az önsajnáltatásba. - beszólásomon csak nevetett. - De figyelj holnap úgyis terveztem menni a bagolyházba, majd összefuthatnánk előtte és mehetnénk együtt.

     - Szuperül hangzik! Akkor tali ugyanitt! - intett, majd zsebre dugott kezekkel elindult a felfele vezető lépcsők felé.

Valójában nem az az egyetlen ok amiért vissza akartam menni a klubhelységünkbe, hogy csekkoljam Dracot, hanem hogy elmeséljem a többieknek, a Connorral való találkozásomat. A klubhelységnél belefutottam (vagyis konkrétan átmentem) a kardjával hadonászó Véres Báróba. Szellemeken nem éppen a legkellemesebb átmenni. Mint egy hidegzuhany.

     - Elnézést! - mondtam ijedten, majd rá sem nézve lehajtott fejjel mentem be az ajtón. Válaszul csak valami morgást kaptam.

A klubhelységben elég sokan voltak, mivel este nem sokan szeretnek kint mászkálni a folyosókon. Mikor beértem, valamennyi szempár rám szegeződött, de egy pillanattal később mindenki folytatta a megszakított tevékenységét. A legtöbb embert Draco bűvkörében találtam. Drága bátyám éppen a legendás lényeg gondozásán történt balesetét mesélte nagy átéléssel, itt - ott kiszínezve a dolgokat, a többiek meg áhítattal hallgatták. Mikor odaértem felém pillantottak, páran üdvözöltek is, de a többség figyelmen kívül hagyott. Leültem Pansy mellé, aki szorosan Draco mellett ült, és talán ő volt az, aki a legjobban élvezte a történet hallgatását. Ügyet sem vetve rájuk, kinyitottam a jóslástan tankönyvemet és unottan olvasni kezdtem. Ha már holnap reggel egyből Trelawney - nál kezdünk, gondoltam megnézem mi vár ránk. Jóslás teafűből. Annyira nem is hangzik vészesen.

Pár órával (!) később lassan elkezdett szétszéledni a tömeg, mindenki ment a maga dolgára, többen lefekvéshez készülődtek.

     - Ugye nem írtál apánknak? - kérdeztem reménykedve.

     - Dehogynem. Még szép, hogy írtam. Büntetést érdemel ezek után, hogy hagyta hogy baleset történjen az óráján. Apánk balhézni fog. A minisztérium ellen meg Dumbledore se tehet sokat. - dőlt hátra elégedetten a kanapén.

     - Nem hiszlek el. - fogtam a fejem. - Én bírom Hagridot. Balesetek mindenkivel történhetnek, ez nem az ő hibája.

     - De igen. Nagyon is. Meg az idióta madaráé. - puffogott tovább, végül csak legyintettem, ezzel jelezvén, hogy ráhagytam a dolgot.

Felmentem a szobámba, ahol már a többieket ott találtam lefekvéshez készülődve. Kikészítettem a holnapi tiszta taláromat, a tankönyvekkel és füzetekkel együtt, majd felültem az ágyamra.

     - Képzeljétek ma találkoztam egy sráccal... - kezdtem bele, de még mielõtt folytathattam volna, Pansy szeme felcsillant és egyből kérdezgetni kezdett.

     - Milyen sráccal? Hogy néz ki? Melyik házba jár? - nevetve utaltam arra, hogy én ezt mind elmondanám, ha hagyna szóhoz jutni. Értette a célzást, úgyhogy folytathattam.

     - Tulajdonképpen Connornak hívják. Eddig még sosem láttam, biztos új srác. Azt sem tudom melyik házba jár. Sötétbarna szeme volt és nagyon sötét, szinte már fekete haja. Nálam egy fejjel magasabb volt, és a mosolya nagyon tetszett...

     - Connor Hermannról beszélsz? - kérdezte Melanie.

     - Igazából fogalmam sincs. A vezetéknevét nem is tudom.

     - Valószínűleg róla. Idén jött át a Durmstrangból, szintén harmadéves. Most jelenleg Hollóhátas. Hallottam ahogyan McGalagonnyal beszélgetett legutóbb átváltoztatástan után. - meglepődtem, hogy Melanie ennyi mindennel tisztában van.

     - De várj beszélgettél is vele? - kérdezte gyanakvóan Pansy.

     - Igen pont a folyosón voltam, néztem a kviddics próbát, amikor megszólított. Megkérdezte, hogy én is játszom - e. Eddig tartott a ,,beszélgetés", utána mennie kellett, szólították a barátai.

     - Valószínűleg oka van annak, hogy megszólított. Biztos bejössz neki! - nézett rám azzal a bizonyos nézésével Pansy.

     - Persze gondoljunk csak egyből erre... Hamár ennél a témánál vagyunk, valld be, hogy bejön neked Draco! - szegeztem neki egyből a kérdést, mire az arca nagyjából a griffendélesek zászlajával került egy színbe. - Tudtam!

     - Jó lehet... De észre se vesz! Akármit teszek rám se hederít! - sóhajtott szomorúan.

     - Hiszen ő egy Malfoy. Neki saját maga az első. - vágta rá egybõl Melanie.

     - Ez valami célzás akart lenni? - húztam fel a szemöldököm, sértődést tettetve.

     - Á neem. - nevetett Melanie, mire én szintén nevetve felé dobtam egy méregzöld párnát.

     - Mondjuk igazad van, elvégre Dracóról van szó. Sokszor elég nagy az arca, idő mire benő a feje lágya...

     - Az biztos... - mondták szinte egyszerre, aminek hatására mindhármunkból egyszerre tört ki a nevetés.

_______________________________________

Sziasztok! Ismét itt egy új rész, remélem tetszeni fog!

🧙‍♂️

Ártatlan, de áldozatWhere stories live. Discover now