Ártatlan, de áldozat

1. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

-  H a n n a h  -

A baldachinos ágyamról leszállva a hatalmas, mennyezetig érő ablakomhoz sétáltam. Innen igazán előnyös szögből lehet látni a sötét Malfoy birtokot. A hatalmas, és lélegzetelállítóan nagy udvaron a rózsalugas a leggyönyörűbb. De a fájdalmasan pontosra nyírt bokrok és a sövény is díjat nyerhetne.

A nyár gyorsan elszállt, a nevelőszüleimmel rengeteg időt töltöttem, és bár szerettem volna összehozni őket Dracoékkal, Lucius mugliellenessége miatt szertefoszlott ez az elképzelésem. A vakáció második felét szokás szerint igazi szüleimmel töltöttem. Narcissa segítségével bepótoltam a lemaradásaimat, és még egy - két új dologra is megtanított.

Így a nyár utolsó napján sort kell kerítenünk az Abszol - út látogatására is. Idén különösen új dolgok nem kellenek, csak tankönyvek. Ilyenkor, csak úgy mint az előző nyáron, átjön hozzánk Pansy, hogy együtt menjünk vásárolni.

     - Indulhatunk Hannah? - kiáltott fel az emeletre Pansy.

     - Persze máris! - válaszoltam, majd sietősen a vállamra vettem a táskámat, és elindultam lefelé a lépcsőn. A Malfoy kúria hatalmas ketté váló lépcsősorának bal oldalán jöttem le. A komor falakat őseink festményei tették ,,színesebbé".
Miután leértem, gyorsan megöleltem Pansyt, majd a nyár eseményeiről hosszasan csevegve léptünk ki a kapun.

_________

A tankönyvekkel megpakolt, táskámnak még így is éreztem a súlyát, annak ellenére, hogy tágítóbűbájjal volt ellátva. Vagy csak egy bizonyos nyomást, hogy ez a tanév sem lesz egyszerű...

Amíg Madam Malkin talárszabászatában várakoztam Pansyra, aki éppen egy új köpenyt próbált fel, felfigyeltem valamire.
Az Abszol - utat az Azkaban plakátjai tarkították. A plakátokról egy megszökött bűnöző villantott gonosz vigyort az azt szemlélőknek.

Sirius Black

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem amikor Draco lehuppant mellém a padra.

     - Látom Black plakátját nézegeted.

     - Mi én? Ja igen, nemrég vettem észre. Ki ez a tag? Szerinted elkapják majd?

     - Erre kevés az esély. Akinek egyszer sikerült kijátszania a dementorokat, annak másodszorra sem fog gondot okozni. Egyébként rokonságban állunk vele. Anya felől. Úgy tartják egy áruló tömeggyilkos. Ezért is zárták be. - válaszolt Draco.

     - Mehetünk? - szólított meg anya, és a mellette egy hatalmas szatyorral ácsorgó Pansy.

     - Mehetünk! - válaszoltuk Dracoval egyszerre, majd elindultunk hazafelé.

_______

     - Vigyázatok magatokra! - ölelt magához anyu minket, majd elindultunk fel a vonatra.

Kerestünk egy szabad fülkét, majd lehuppantunk.

Már legalább 20 perce úton lehettünk, amikor hirtelen elkezdett esni az eső. Eléggé elromlott az idő, az ablakon ki se láttunk. Amennyire hirtelen kezdett el esni, annyira hirtelen lett dermesztően hideg. Mi, akik a nyári időjáráshoz voltunk öltözve, eléggé megszívtuk. Azt hittük, csak egy sima lehűlés, de mint kiderült nem. Az ablakokon sorra jelentek meg a jégkristályok. Szépen lassan beterítették a fülke üvegajtaját, és az ablakot. A jókedvünk hamar elszállt, mintha szó szerint elsöpörték volna. Szomorúság, és pánik lett úrrá mindenkin. A rosszabbnál rosszabb emlékek előtörtek, elárasztották az elmémet, így erőm sem volt belegondolni, mi okozhatja ezt. A lámpák elaludtak, és egy hörgő hang kíséretében a fülke ajtaja kifelé kezdett el nyílni. Egy csuklyás, félig lebegő alak húzta el az ajtót vékony csontos kezével, amit hosszú, éles karmok egészítettek ki, és az egész olyan hatást keltett, mintha az illető már foszladozna szét.
Hörögve rám emelte a tekintetét, majd úgy tett, mintha fel akarna szippantani. Nem kellett nekem sok, ájultan estem össze...

_________

     - Szerintetek felkelt? - kérdezte Pansy.

     - Nem hiszem. Bár már egy jó ideje nincs magánál. - válaszolta Draco.

A beszélgetésükkel párhuzamosan nyitottam ki a szemem, és hunyorogva körülnéztem, hogy hol vagyok, és mi történhetett.

     - Na végre! Hogy érzed magad? - pattant fel az ülésről Pansy.

     - Úgy, mint akit agyonvertek... más is elájult rajtam kívül?

     - Nem. Senki ebből a fülkéből. - mondta Draco.

Felültem az ülésemre, és a hátának döntöttem a fejem. Sóhajtottam egyet, felnéztem a plafonra, arra gondolva, hogy ha így kezdődött a tanév, el se merem képzelni mi vár még ránk. Majd megkérdeztem Dracotól, hogy mi volt ez a lény.

     - Egy dementor. - válaszolta.

     - Ezek a dementorok? Máshogy képzeltem el őket...

     - Igen, és ha Black bejut a roxfortba, a sulinál is megjelennek... - sóhajtott Draco.

     - Remek.

Egy ideig csendben ültünk, majd egy férfi nyitotta ki a fülkénk ajtaját.

     - Minden rendben? Remus Lupin vagyok, én leszek idén a sötét varázslatok kivédése tanárotok. - jófejnek tűnt egyébként.

     - Minden rendben köszönjük! - mosolyogtam rá, majd miután kiment a fülkéből Dracohoz fordultam.

     - Lockhart után ránk fér már egy rendes svk tanár.

     - Azután a bájgúnár után még ez a csöves is jobb. - vonta meg a vállát, majd az ablak felé fordult.

     - Héjj ne nevezd csövesnek! Rendes! - löktem meg, majd hitetlenkedve megráztam a fejem. - Csöves... még hogy csöves...

_______________________________________

Sziasztok!
Elég nagy kihagyás után meghoztam a 3. tanév első részét, ami bár rövid lett, remélem tetszik :)

🧙‍♂️