Ártatlan, de áldozat

2. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Hirtelen felriadtam, mivel egy hatalmas test rám nehezedett. Azonnal légszomjam lett, káromkodva megpróbáltam felülni, hogy lássam ki ugrott rám. Nem kell diploma ahhoz, hogy kitaláljam, hogy Draco ugrott rám.

Ki más?

        - Ébredj már Hannah, nemigaz hogy tudsz eddig aludni? - kiabált, csak hogy jobban felébredjek.

        - Jólvan már hülyegyerek mindjárt felkelek! Nem mellesleg meg majdnem eltörted pár bordámat....

Draco már éppen visszavágott volna, amikor Pansy lépett be a szobába.

         - Én próbáltam lebeszélni róla. Bocsi - mondta.

         - Nem gond. Őt nem lehet befolyásolni. - néztem haragosan Dracora.

         - Amúgy jó lenne ha lejönnék, mert egy másfél óra múlva indul a vonat. - mondta Draco.

          - Rendben. De megtisztelnél azzal, ha kihúznál a szobámból, ugyanis szeretnék felöltözni. - mondtam, majd kitessékeltem a szobámból.

Draco, Pansyval együtt kiment a szobámból, úgyhogy volt időm felöltözni. Már egyből a taláromat vettem, mert nem szeretek a vonaton átöltözni. A mugliknak meg nem hiszem, hogy annyira feltűnő lesz. Azon a pályaudvaron annyi ember van, hogy észre se fognak venni.

A ládáim már az ajtó mellett álltak, márcsak azt várták, hogy a roxfortba kerüljenek.

Amikor készen lettem, indultam az ajtó felé. De mikor kinyitottam kishíján szívinkfartust kaptam. Ugyanis Dobby állt az ajtóm előtt.

        - Jézusom Dobby de megijesztettél! - kapam a kezem a mellkasomhoz, majd beengedtem Dobbyt és becsuktam az ajtót.

        - Dobby nem akarta önt megijeszteni hölgyem, csak Dobbynak muszáj figyelmeztetnie önt, hogy a Roxfort idén már nem biztonságos többé. Szörnyű dolgok vannak készülőben ott. Dobby azt tanácsolja, hogy ne menjenek idén vissza. Dobby tudja, hogy gazdáját nem tudja befolyásolni és úgy is elmennek a Roxfortba, de kérem magát, hogy nagyon vigyázzanak! - hadarta el könnyes szemekkel Dobby.

Egy ideig csak pislogás nélkül meredtem rá, próbáltam feldolgozni, végül megszólaltam.

      - Milyen szörnyű dolgok? Egyáltalán honnan tudsz te ezekről? - kérdeztem egymás után kettőt is.

      - Ezeket nem szabadott volna elmondanom önnek, Hannah. - miután ezt elmonda odarohant az ágyamhoz, felmászott rá, és arccal előre a földre ugrott.

       - Dobby normális vagy?! Megsérülsz! - rohantam oda de ő nem hallagtott rám. A harmadik ugrásánál végül leállt.

       - Sajnálom, hogy ráijesztettem kisasszony, de Dobbynak ezért bűnhődnie kellett. Csak arra kéri önt Dobby, hogy a gazdájának, egy szót se mondjon erről. - nézett rám bűnbánó arccal.

Megszeppenten bólintottam.

Ekkor kivágódott az ajtó, Pansy volt az.

       - Indulunk! - mondta, mand lement.

Bólintottam, majd kezembe fogtam a  ládáimat, mivel a gurulós kocsit nem tudnám levinni a lépcsőn, varázsolnom meg nem szabad iskolán kívül. Azonban amint léptem egyet, egyből orra estem, és gurulva folytattam tovább utamat a lépcsőn. A ládáim meg jöttek utánam.

Mikor érkezésem pillanatában kinyitottam a szemem, Dracoval találtam szembe magam, aki visszafolytott mosollyal nézett le rám.

       - Nem segítenél? - kérdeztem idegesen.

       - Én segítek. De miért nem kérted meg a manót, hogy hozza a cuccaidat? Elvégre a szolgád. - kérdezte Pansy, majd segített nekem felállni.

        - Nem kell a segítsége. Egyedül is le tudom hozni a cuccaimat! - vágtam vissza.

        - Aha azt látom. - röhögött Draco, mand segített elvinni az ajtóig a ládáimat.

____________________

A vonatra felszállva Dracoval, Pansyval és Melanieval (aki útközben csatlakozott hozzánk) próbáltunk egy szabad fülkét keresni.

Az utolsó szabad fülkét sikerült megtalálnunk, amire nem csak mi pályáztunk.

A velünk szemben álló Hugrabugosok is éppen bemenni készültek, de Draco és Pansy tekintete látán megfordultak és elmentek.

Ezután Draco elégedetten huppant le az ülőgarnitúrára.

Viszont én nem voltam elégedett.

       - És mi lett volna, ha megosztjuk velük a fülkét? - kérdeztem Dracora nézve, aki miután összenézett Pansyval, megszólalt.

       - Fogd már fel végre, hogy mardekárosok vagyunk! Ráadásul én aranyvérű vagyok. Mégpedig a tisztavérűeket tisztelni kell. - húzta ki magát.

Szúrósan néztem rá, majd az ablakhoz fordultam, és így ültem tovább, egészen addig, míg meg nem érkeztünk.

________________

A beosztást nagyon érdekes volt végig hallgatni. Melanieval mindig megtippeltük, hogy melyik házba fogják osztani az illetőt. Valamikor eltaláltuk, de volt hogy nem. Mindenesetre jó szórakozás volt.

A mi házunk tíz új mardekárossal gazdagodott. De a legtöbb gólyát a Griffendél kapta.

Vacsora után, lementünk a klubhelységbe még egy picit beszélgetni.

Pár órával később bebújtam az ágyamba és próbáltam elaludni. Már majdnem lecsuktam a szemem, de sziszegést hallottam.

Mi ez?

Felültem és úgy füleltem tovább. A sziszegést megint hallani lehetett. Körbetekintettem a hálótermünkön, és rajtam kívül senkit sem találtam ébren. Szivem szerint inkább Melanieval osztanám meg. De nem akarom felkelteni.

A hang ismét előjött.

Eljön a vég!

Ezt a rövidke mondatot tudtam kivenni a sziszegésből.

Mintha a klubhelységből jönne.

A szívem hevesen kalapált, belebújtam a mardekár ház jelképével ellátott papucsomba, és kiosontam a hálóteremből.

A klubhelység így este elég kihalt volt, egyetlen lélekkel sem találkoztam. De biztos, hogy itt a hang gazdája. Innen jött.

Elővettem a köntösbe rejtett pálcámat, hogy egy kicsit világítsak.

Lumos!

Mondtam, majd mikor a pálcám hegye elkezdett világítani, jobban körbenéztem.

De nem találtam semmit. Úgy döntöttem visszafekszem aludni. Sietve felmentem a lépcsőn, majd az ajtó előtt megszűntettem a fényt.

Nox!

Mikor kialudt a fény, kinyitottam az ajtót is bementem a hálótermünkbe. Mivel nem találram semmit, és a hang nem szólalt meg újra, úgy döntöttem visszafekszek aludni.

De ha a hang újra felbukkan, valakinek el kell mondanom. Remélem nem csak én hallom...

_______________________________________

Halii!
Némi késéssel, de meghoztam az új részt! Remélem nem okozok csalódást!
Btw.: Hogy telik a nyár? Kár, hogy nemsokára vége lesz. Már csak az augusztus van hára meg még pár nap a júliusból. Várjátok már a sulit? Nekem utolsó évem lesz, utána ballagok. És a felvételitől is rettegek.😓