Ártatlan, de áldozat

𝟷. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Felriadtam.

Visszatért, az az álmom, ami a roxfortban is kísértett engem.

De még mindig nem tudtam meg, hogy miért kerültem az árvaházba, onnan a nevelőszüleimhez.

Felültem, majd körbenéztem a szobámban. A Malfoy kúria falai, és bútorai sötét színben pompáztak, leginkább zöld, ezüst, kék, és fekete színeket lehetett megtalálni ebben a házban.

A hatalmas házhoz, egy kert is tartozott, amire tökéletesen rá lehetett látni az ablakomból. A formára nyírt sövény, a rózsalugas, és a hatalmas vaskapu is látszódott az ablakomból.

Egyszer csak ordítozásra lettem figyelmes.

      - Hányszor mondtam már, hogy jobban sütsd meg a tojást Dobby! - hallottam meg apa hangját.

      - Elnézést gazdám, Do - Do - Dobby legközelebb jobban oda figyel a tojásra. - szabadkozott Dobby ám de hiába.

Ekkor egy hangos csattanást, és egy kiáltást hallottam, majd a nyitott ajtón keresztül láttam, hogy Dobby a földre esik. Arcán látszott a fájdalom és a rettegés, de nem szólt egy szót sem. Amint a manó meglátta, hogy ébren vagyok, egy kedves mosolyt küldött felém, amit én viszonoztam.

Ám de nem tartott sokáig a mosolya, mivel apám újra üvöltözni kezdett vele, és a konyha felé kezdte el rugdosni.

Dobby csontos teste össze - össze csuklott, de némán tűrte gazdája kegyetlenségét.

Szegény manót látva elfacsarodott a szívem. De nem adhatok neki ruhát. Meg van tiltva.

Apropó ruha. Hamár felébredtem, elkezdtem készülődni, majd kisétáltam az ajtón. A folyosón végigsétálva mindig megnéztem a falon lévő festményeket, amik kizárólag sárvérűek kínzásáról, őseinkről, és a Mardekár házról szóltak. A márványlépcsőn lesétálva frissen sült kenyér illata csapta meg az orrom. Sietősebbre vettem a lépteimet, hogy minél hamarabb leérjek.

Ahogy látom Draco is ébren volt már. És nagy meglepetésemre Pansyt is megpillantottam.

Mikor leértem Narcissa elmosolyodott.

      - Szia Hannah! Gyere ülj ide reggelizni. - mondta kedvesen.

Leültem az asztalhoz és nekiláttam a reggelimnek.

Dobby nem is olyan rossz szakács...

Gondoltam magamban.

Mellettem Draco és Pansy már megreggelizett és az ajtó felé mentek.

       - Igyekezz Hannah ma megyünk az Abszol - útra! - szólt Draco.

Egy szemforgatás kíséretében tömtem tovább magamba a palacsintát.

Mikor készen lettem, Lucius, én, Draco, Pansy és Narcissa megfogtuk egymás kezét, majd hoppanáltunk. Még soha nem hoppanáltam. Hát nem volt valami jó élmény. Draconak és Pansynak sem volt valami egészséges színe mikor rájuk néztem.

Elsőként a talárszabászatba mentünk be, hogy új talárt szerezzünk magunknak. Kiválasztottam egy enyhén zöldes, feketés talárt. Draco és Pansy is hasonlót választott.

A Cikornyai és Patzába érve hatalmas tömeg fogadott minket.

      - Mi van már itt! - szólalt meg Draco undorodva.

      - Nem tudom, de gyertek menjünk fel a felső szintre. Onnan jobban látunk majd mindent. - mondta Pansy, majd megragadta a karomat és húzni kezdett a lépcső felé.