Ártatlan, de áldozat

8. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

》Draco szemszöge《

A hetek teltek és ezzel együtt újabb áldozatokat követeltek.
A kővédermesztettek még mindig a gyengélkedőn feküdtek mivel a mandragórás főzethez még nem elég érettek a madragórák, tanári kísérettel mehetnek a diákok mindenhova, és eléggé sok a kétség a vizsgákkal kapcsokatban.

Dumbledore irodájának csendjét Narcissa Malfoy csendes sírása törte meg. Apja arcán Draco szomorúság helyett inkább dühöt vélt felfedezni.

     - Ne aggódjon Narcissa megígérem, hogy elkísérem önöket a gyengélkedőre. - próbálta lenyugtatni Dumbledore a kétségbeesett anyukát.

     - Ha több figyelmet kapnának és az iskolát biztonságosabbá tennék, akkor nem történnének meg ezek az esetek. Meg ön túl öreg màr ennek az iskolának az irányításához, nem gondolja igazgató úr? - panaszkodott Lucius.

     - Biztosíthatom önt Mr.Malfoy, hogy iskolánk a lehető legjobb kezekben van. - csatlakozott a beszélgetéshez McGalagony professzor.

     - Azt majd a minisztérium eldönti... - fenyegetőzött Lucius. - Addig is szeretném Dracot kivenni az iskolából.

Apja kijelentése hallatán Draco ereiben megfagyott a vér. A roxfortba járás számára nem kifejezetten öröm, de nem hagyhatja magára a testvérét. Márpedig ha a testvéréről van szó, még Draco Malfoy is képes önzetlenül gondolkodni és húga érdekeit a szeme elé helyezni.

     - De apa... - kezdett volna bele Draco, de a Lucius gyorsabb volt.

     - Márpedig haza kell jönnöd! Nem hagyom hogy veled is ez történjen! - emelte fel a hangját Lucius.

     - Okosabb ötlet lenne ha a fiukat is megkérdeznék erről, kikérnék a véleményét, ugyanis az ő döntése is befolyásolhatja a hazamenetelt. - szólt közbe Dumbledore, mielőtt Lucius Malfoy mégjobban elveszti önuralmát.

     - Draco? - kérdezte Lucius, válaszra várva.

Draco eleinte nem tudott dönteni. Itt a lehetőség, hogy végre hazamehessen és nem kell itt rohadnia az iskolában, de egyben motoszkál benne egy másik gondolat is, miszerint mi lesz Hanah-val ha itthagyja őt.

     - Maradok. - jelentette ki határozottan.

Kijelentésére Lucius arca összerándult, keze ökölbe szorult, és Dumbledore látta rajta, hogy már kezdi elveszteni a fejét.

      - A fiuk döntését kötelesek elfogadni, nem kényszeríthetik semmire. - szólt Dumbledore.

Lucius és Narcissa összenéztek, a nő egy nézésével le tudta nyugtatni Luciust, és végül közösen megállapodtak abban, hogy elfogadják Draco döntését, és itthagyják.

     - Jól meggondoltad? - kérdezte Lucius.

     - Igen apám. - válaszolta Draco.

     - Jöjjön velem Narcissa, elkísérem a gyengélkedőre. - szólt kedvesen Dumbledore a kétségbeesett nőhöz. - Lucius? - kérdezte Draco apját is Dumbledore.

     - Most nem. - válaszolt egyszerűen Lucius, majd kiviharzott az irodából.

Amint Draco apja kiviharzott, Narcissa még hangosabban kezdett sírni.

     - Már a lányát sem akarja látni... - mondta szomorúan.

     - Ugyan, biztosan nem erről van szó. - mondta McGalagony professzor.

Ezek után Dumbledore kikísérte Narcissa Malfoyt, aki még mindig a férjét szidta, önző stílusa miatt.

Draco Malfoy is kisietett az irodából, egyenesen a klubhelysége felé, azonban McGalagony professzor megszólította.

      - Minden rendben Mr.Malfoy?

      - Igen. - válaszolta Draco szűkszavúan.

      - Rendben. Azért legyen óvatos! - zárta le a beszélgetést McGalagony.

Draco bólintott, majd elviharzott.

_________

A gyengélkedő felé haladva egy szó sem hangzott el Dumbledore és Narcissa között.

     - Nézze Albus, Lucius nem elégedett annyira Hannahval... Véleménye szerint nem fogja sokra vinni...Nem bizonyított még neki eleget. - törte meg a csendet Narcissa.

     - Mit gondol, miért érez így Mr.Malfoy? - kérdezte Dumbledore.

     - Nem tudom. Hannah nem volt velünk 11 évig. De Draco viszont igen. Őt mi neveltük eddig, ezért is hasonlít annyira az apjára. De Hannaht muglik nevelték. Nem kellett bizonyítania, ő nem önző. Ennélfogva Lucius szerint nem igazi mardekáros.

     - A teszlek süveg nem tévedhet. Hannah biztosan a mardekár házhoz tartozik. Még ha a környezete most nem így gondolja, akkor is. - nyugtatta Dumbledore Narcissát. Válaszul egy mosolyt kapott, ami azt sugallta, hogy Narcissa bízik benne, hisz neki.

Közben a gyengélkedőhöz értek, ahol Madam Pomfrey kedvesen fogadta őket, majd odavezette őket Hannah ágyához.

Narcissa odasietett az ágyhoz, leült rá, próbált megszólalni, de nem nagyon tudott.

Pár percnyi hallgatás után Madam Pomfrey aggódva fordult Dumbledore-hoz.

     - Minden rendben a hölggyel? - kérdezte aggódva.

     - Szerintem nem. Egy anyukának nem kellemes a gyermekét így látnia. Szerencse, hogy Hannah nem halt meg. Narcissa összetörne. Higyje el, tudom milyen érzés az... cseppet sem kellemes...

_______________________________________

Rengeteg kihagyás után hoztam egy rövid részt. Hál'Istennek túl vagyok a felvételi írásbeli részén, márcsak a szóbeli van hátra🙃 kitartást mindenkinek aki idén felvételizik, remélem mindenkinek jól sikerül!

🧙‍♂️