Ártatlan, de áldozat

12. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

|  Draco szemszöge   |

Pansy, Crack, Monstro és Draco a mardekár számára kialakított nézőtér felé indult, hogy szurkolhassanak a hollóhát csapatának a meccsen. A pályán még nem volt játékos, de a nézőtér már dugig volt őrjöngő diákokkal, többnyire griffendélesekkel és hollóhátasokkal. A mardekár - griffendél ellenségeskedésre hivatkozva a mardekárosok inkább a hollóhát csapat szurkolótáborát erősítették.

     - Melanie hol van? - kérdezte Monstro.

     - Azt mondta később jön. Már itt kellene lennie. - válaszolta Pansy, miközben a lépcsőket figyelte, hátha felbukkan.

     - Jó lenne, ha sietne különben lemarad a meccsről... - türelmetlenkedett Draco is.

A szokásosnál többet vártak a csapatokra, ami kissé nyugtalanította a társaságot. Amikor Madam Hooch seprűjén állva a pályára repült, mindenki szeme egyszerre csillant fel, és várták a játékosokat is. Akinél volt távcső az már láthatta Madam Hooch arcán, hogy valami nagyon nincsen rendben.

A sípszó után valamennyi diák elcsendesedett és lélegzetvisszafojtva várták mi fog történni. Ekkor Hooch a pálcáját a nyakához emelte, mormolt valami bűbájt, majd kisvártatva megszólalt.
A többség meglepődött, ugyanis a hangja jelentősen felerősödött, nyilván azért, hogy mindenki jól hallja őt.

     - Sajnálattal közlöm, hogy a kviddics meccs elmarad! Mindenki haladéktalanul menjen a klubhelységbe a prefektusok kíséretében! - közölte, majd a bejelentése után villámsebességgel eltűnt az öltözők felé.

Mikor Draco - ék lefelé indultak a hömpölygő tömegben, észrevették a griffeldél csapat játékosait, akikkel McGalagony most közölte a hírt.

Az egyre felerősödő tömegből hirtelen 2 erős kar ragadta meg Dracot és társait és kihúzta őket a tömegből. Ijedtükben azt se tudták hol vannak, de miután megfordultak, rájöttek, hogy csak Piton az.
A professzor arca most is kifejezéstelen volt, csakúgy mint máskor.

     - Mutatnom kell maguknak valamit. Jöjjenek! - közölte kifejezéstelen arccal.

A négy mardekáros értetlenül összenézett, de követték a professzort. Mikor a gyengélkedő felé vezető folyosón jártak, a kíváncsiságuk nyugtalanságba csapott át, mert nem szép emlékek kötik őket a gyengélkedőhöz.

Piton belökte a kétszárnyú ajtót és sebes léptekkel a Hannah melletti kórházi ágy felé indult.

     - Melanie... - szólt döbbenten Pansy.

     - A lánymosdóban talált rá egy hugrabugos diák. Kővédermedt. Az a szerencséje hogy a tükörből látta a szempárt. - mondta Piton.

A fiúk is közelebb léptek a kórházi ágyhoz, és döbbenten nézték a falfehér, eszméletlen lányt.

     - Van itt még valami. - szólt Piton, majd Melanie kezéből kivett egy kis fiolát.

A Verita szérum!

     - Meg tudnák magyarázni ez hogy került magukhoz? - kérdezte számonkérően Piton.

     - Hát az úgy volt, hogy...  - kezdett volna bele Pansy, de McGalagony félbeszakította.

     - Professzor úr tudnánk beszélni egy pillanatra? - fordult Pitonhoz.

A négy mardekárosból megkönnyebbült sóhaj szaladt ki, mivel nem tudtak ésszerű magyarázattal előállni.

     - Még nem végeztünk! - nézett Piton szúrós szemmel, majd McGalagony után indult, aki már az ajtónál várta.

     - Huhh ez meleg volt. - sóhajtott Pansy.