013 (18+) /JiKook

|8|

Még én is komplett idiótának éreztem magam, ennyiért megvenni valakit, de igazából már mindegy volt. Nekem akkor is kellett ez a srác.
Habár nem szoktak ilyet csinálni, én most elviszem az aukció vége előtt. Megoldom simán.

-Elviszem a 013-as számút. - közöltem az emelvény mellett állóval, de nézett rám mint a moziban - Most!

-Sajnálom de nem adhatom oda! - rázta a fejét felébredve.

-Hívja a főnököt, de azonnal! - untam meg fél pillanat alatt.

Okos hapsi volt, nem szólt vissza, csak elindult a terem végébe. Egy inkább disznóra hasonlító, szivarozó emberhez sietett, akivel pár szavas társalgás után megindultak felém.

-Áh Jeon Jungkook, ha nem tévedek? - hajolt meg miután jól végigmért.

-Helyes meglátás - biccentettem - Elvinném akit megvettem. Most.

-Sajnos nem engedhetem az aukció vége előtt - ingatta a fejét - Mellesleg...szép summát fizetett érte!

-És ahhoz még felírhat 1 milliót ha nem pazarolja tovább az időmet és átadja végre!

Látta rajtam hogy nem sok kell hogy felidegesítsen, így biccentett a maga mellett csendes emberének.
Sietős léptekkel indult a függöny mögé.
Mihelyst eltűnt előkaptam a csekk füzetem, és kitöltöttem. Persze mielőtt végleg elfogadta volna a disznó jól megvizsgálta, de persze nem volt vele baja.
Idegesen pillantgattam az órámra, hiszen Namjoonnak azt ígértem hogy sietek, de persze a hisztijükkel csak időt vesztek. Nem értem minek ekkora felhajtás.
Éppen harmadjára vettem tudomásul hogy az idő ugyan annyi mint negyed másodperce, mikor ismét megláttam a hapsit, és a sovány srácot. Szegényt úgy vonszolták mintha valami rongybaba lenne. Még nézni is rossz volt.

-Vágják le róla. - közöltem mikor kötéllel kötött kezeire néztem.

Meglepetten kapta fel fejét, szemeivel engem pásztázva. Nyilván nem voltam neki túl szimpatikus, de nem is kell hogy az legyek.

-Uram, nem tenném! Az előző helyről is megszö...

-Nem állatot vettem! Azt mondtam vágják le róla! - vettem elő csúnyább tekintetem.

Mivel nem volt más választása, pillanatok alatt levarázsolta róla azt a vastag fost.
Épp hogy csak ránéztem szegény csuklóira, láttam hogy ki van neki sebesedve. A gyomrom is felfordult a gondolatra, miken mehetett eddig keresztül. Gyilkoltam már, fogok is. De nem támogatom az ártatlan emberek kínzását, főleg nem ilyen szinten.

-Viszontlátásra! - kaptam el a srác könyökét, és minden további nélkül indultam ki a helyről.

Nem szólaltam meg egészen addig míg el nem értünk a kocsimig. Próbálta tartani tempómat, de minden igyekezete ellenére megbotlott párszor. Viszont azt a pár percet is teljesen hangtalanul töltötte.
Kinyitottam neki az ajtót, és megvártam míg beül. Mivel azonnal bekötötte magát, nem láttam sok esélyét annak hogy szökni szándékozik. Legalább ezzel az eggyel nem lesz bajom...

-Mi a neved? - kérdeztem miközben már én is becsatoltam az övemet.

-01...

-Nem azt a szar számot akarom tudni, hanem a neved - indítottam be a motort.

-P-park Jimin... - felelte meglepetten.

Szóval ezt senki nem kérdezte még tőle. Ki tudja mióta egy szám volt a neve. Ismerős helyzet.

-Nos Jimin, innentől felejtsd el azt a számot, mert soha a büdös életben nem foglak úgy hívni!

-R-rendben...és...t-te ki vagy?