013 (18+) /JiKook

[2]

-Örülök a szerencsének Mr. Wonyong!

-Úgyszint! - viszonozta a meghajlást felállva a széktől.

-Most hogy mindeneki ismer mindenkit, Jungkook te is ülj le!

Kaptam a parancsot. Komótosan sétáltam az asztalfő melletti székre, hiszen az az én helyem.
Most volt időm szemügyre venni Wonyongot. Eddig még képről sem láttam, de annál többet hallottam róla. Az arcán valóban egy nagyobb vágás hege húzódott el, közvetlenül a szeme alatt. Vékony ember volt, ahogy eddig megfigyelhettem nagyjából nulla izommal. A kinézete alapján pedig 55-60 évesnek saccoltam, bár ez a képességem nem tökéletes. Magasnak magas volt, de mikor kihúzta magát is tisztán látszott hogy engem nem ért utol, és már nem is fog. Az arcáról is a kő kemény komolyság volt csupán leolvasható, nem lehetett belőle kivenni az ég világon semmit sem. Tökéletes öregembert játszott kinézetével.
Mindenesetre ha nem egy méreg drága öltöny lenne rajta, simán elsétálnék mellette az utcán. Soha nem gondoltam volna hogy ő az egyik legnagyobb riválisunk.

-Megtudhatom pontosan miről is szól ez a megbeszélés? - tettem fel a kérdést.

-A Tűzvirág rend erősödik. Wonyong úr kérvényezte ezt a találkozót, talán együtt el tudjuk őket tiporni!

-Így van, biztos vagyok benne! Meggyőződésem hogy csupán rájuk kell ijeszteni. Így túlságosan sok energiájuk van - gúnyolódott a másik. Igyekeztem nem felfordulni tőle, de nehéz feladatnak bizonyult.

-Igen, hallottam az esetről - helyeseltem az emlékezetemben kutakodva.

Még jó hogy az esetek többségében figyelek Namjoonra hogy mit is szövegel, mert így most képben vagyok a történésekkel. Az igazat megvallva természetesen két lépéssel előrébb vagyok, mint mindig.

-Úgy tudom robbanó fegyverek fejlesztésébe fogott szükségesnek tartom hogy valakit odakül...

-Bocsásson meg hogy a szavába vágok, de én már intézkedtem. - udvariaskodtam a vendéggel, nyilván ő sem hitte el hogy komolyan ilyen vagyok.

-Hogy mondod? - húzta össze Dongmin is szemöldökeit. Elégedett mosolyra húzva számat dőltem hátra a székben.

-Egyik legjobb emberemet küldtem rendbe. Lassan két hete beépülve tevékenykedik, napi jelentéseket adva a történésekről.

-És én erről miért nem tudok?!

-Mert mint mindig, két lépéssel előrébb járok, és gondolkozok!

-Nem teheted azt amit csak akarsz, legfőképpen nem meggondolatlanul! Nem is tudom mit gondolsz ilyenkor! - utálom ha kiabálnak velem, és nem is tűröm. Legyen szó bárkiről, iszonyatosan fel tud cseszni.

-Nem meggondolatlan döntés volt. - próbáltam nyugodt maradni. Ez ugyanis egy nagyszerű alkalom hogy bemutatkozzak az ellenségnek, a megfelelő módon - Természetesen az akció előtt egy tervet dolgoztunk ki, és aszerint halad a felderítés.

-Esetlegesen megtudhatnánk ezt a tervet? Illetve az eredményeket? - szakította meg Dongmin dühkitörését Wonyong, látszólag felcsigázva.

-Jelen pillanatban csak nagy vonalakban áll módomban ismertetni mind a tervet, mind az eredményt.

-Halljuk. - Dongmin próbálta félre tenni a dühét, de lesütött róla hogy nem igazán sikerül neki.

Persze én tudom hogy igazából azért fortyog mert nem neki jutott ez az eszébe. Jó főnök, vezető és nevelő, de egy baj van vele. Nem gondolkozik jóval előre. A mának él, és ezért is van szüksége segítségre a tervek kidolgozásában. Ha nem csal az emlékezetem, mióta besegítek egyetlen terv kidolgozását, pontosítását és megvalósítását nem hagytam ki. Ez pedig körülbelül 10 éve lehetett.
Észrevehetően nőtt a tekintélyünk és a szerepünk is mióta jelen vagyok, és ezt a statisztikáink is mutatják.