013 (18+) /JiKook

|31|

Lehet hogy nagyot ugrottam. Kihagytam pár lépést. De eredetileg szórakozni vettem. Akkor meg mi a faszomnak agyalok azon hogy neki mi a jó?
Komolyan mondom a végén Namjoonnak lesz igaza és tönkretesz ez a szaros.

-Nálad vannak a papírok?

-Most nyomtattam ki. - bólintott Namjoon - Be is viszed?

-Ja. Minek tököljek. - vettem át - Kösz. - hagytam ott a folyosón.

-Egyre gyakrabban köszönsz meg dolgokat - futott utánam.

-Eddig is szoktam. Nem tudom miről zagyválsz!

-Csak mondom...mióta Jimin itt...

-Végig kell hallgatnom megint? Elpuhultam, leborotváltam a szőrös szívem meg minden anyám kínja. Jimin itt van és itt is marad! Pont. - zártam le a témát rá sem nézve - Kivéve most. Viszem magammal.

-Na tessék! - csattant fel - Még a bíróságra is viszed!

-Mert ez az ő ügye!

-Az nem azt jelenti hogy vinned kell magaddal mint valami chivavát!

-Mi bajod, megjött hogy így tolod a hisztit? - szedtem a lépcsőfokokat.

-Megállnál egy pillanatra?!

-Oh hogy az a... - motyogtam felé fordulva - Mi van már?

-Tudod hogy kedvelem Jungkook. De ez nem mehet így tovább. Árt az üzletnek hogy folyamatosan rá kell koncentrálnod! Lehet jobb lenne ha...

-Na most fejezd be! - egy pillanat alatt borult el az elmém.

Ki kellett volna hagynia ezt a gondolatot. Kurvára ki kellett volna hagynia. Soha nem akartam Namjoont bántani, de most legszívesebben megetetném vele a saját ujját, addig sem pofázik felesleges baromságokat. Kihúzva magam léptem feljebb, és alig egy lépcsőfokkal előtte álltam csak meg.

-Jimin hozzám tartozik vetted? HOZZÁM! Velem marad! - emeltem fel hangomat.

-Ne haragudj...é-én nem azt akartam hogy...  - vonult vissza azonnal.

-Rögtön gondoltam. Még egyszer csak utalsz rá hogy szabaduljak meg tőle...bírlak Namjoon. De kicsinállak. Értetted? - bólogatott - Az üzlet miatt meg ne hisztizz folyamatosan csak azért mert mostanában nem nyírok ki hetente 2 gyökeret! Semmi közöd nem lenne hozzá, de elmondom, hogy az üzlet rég ment ilyen jól!

-Mi? - látszott rajta hogy megdöbbent.

Nyilván. Mostanában valóban nem avattam be ebbe-abba, legalábbis nem részletesen. És most sincs rá időm, várhat rá.

-Később elmagyarázom. Léptem!

-Kibírhatatlan vagy!

-Lám, mégsem változtam annyit! - intettem kilépve az ajtón.

Nem lepett meg hogy Jiminnek hült helye, lassan befut.
Éppen elindultam hogy kijárok addig a kocsival, mikor kivágódott az ajtó.

-Még itt vagy! - lihegett.

-Még van 3 perced - felé fordulva kopogtattam órámat jelezve hogy potyára futott.

-Francba! - nyelt nagyot még mindig a levegőt kapkodva.

-Ha ennyitől kifáradsz bajok vannak. Kell neked valami mozgás. - fontam karba kezeimet.

-Lovaglok!

-Az nem javítja a tüdőd. Sem a tűrőképességed. Majd kitalunk valamit. Hozom a kocsit! - indultam el.

Néhány perccel később már a biztonsági övét csatolta be, és rekord idő alatt indulhattunk el.