013 (18+) /JiKook

[6]

Bár eredeti terveim szerint poshadni akartam, meg elmenni végre szórakozni és felszedni valakit egy éjszakára, megint keresztül lettek húzva a számításaim. A beépített emberem szerint ugyanis a konkurencia egyre jobban halad a fegyverekkel. Én meg szinte sehol nem tartok. Igaz, ma kivettem a régi gyárat, így hely már van.
Mivel az idő szorított, nekiestem a munkaerő kérdésének, ami talán a legnehezebb része.
Jó sokat kellett kutakodnom, mire találtam egy céget, ami bevándorlókat csempészik be dolgozni. Nem haboztam felvenni velük a kapcsolatot, és azonnal rendeltem 1000 munkást, az talán elég is lesz. Bár remélem nem két bal kezes idiótákat kapok, mert a végén még felrobbantják nekem az épületet, aztán fizethetném ki azt is.
Éppen a kapcsolataim közt küldtem szét pár emailt, hogy keressek nekik egy oktatót, mikor csörögni kezdett a mobilom.

Gondoltam tuti nem fontos, így kinyomtam egyből. De mikor már negyedszer csörgött gondoltam megnézem ki az.
Namjoon neve jelent meg a képernyőn, így nagy sóhajjal vettem fel.

-Mond.

-Gáz van, Jungkook!! - hangjában pánik uralkodott, így rögtön kíváncsi lettem. El is engedtem a billentyűzetet, minden figyelmem rá szentelve.

-Mekkora gáz, és miben?

-Dongmin...

-Mi van vele?!

-Megölték! - minden izmom megfeszült.

Felpattantam, és már siettem is felvenni a kabátomat. Bárki volt az, kinyírom!

-Sietek be. Hívd össze a gyűlést! - közöltem, és letettem.

Nem volt időm szarakodni, azonnal a garázshoz mentem és bepattantam a legelső autóba amelyiket láttam.
Amint kiértem a birtokról, nem törődve hány szabályt szegek meg, a gázba tapostam.
Soha az életben nem akartam még gyilkolni ennyire, mint most. Mert bárki tette, az biztos hogy nincs neki sok hátra.
Soha nem mutattam ki, de hálás voltam Dongminnak hogy felnevelt. Hogy erősnek és keménynek nevelt fel, apám helyett. Nem mellesleg, rohadtul nem úgy készültem hogy még ma én leszek az egész cég tulajdonosa. És láss csodát...kurva életbe.

-Nagy tárgyaló! - csatlakozott be gyors tempómhoz Namjoon mikor felértem.

Egy szó nélkül szálltam be a liftbe, azonnal a gombra nyomva.

-Hogy történt?

-A villa kertjében találták meg. Fejbe lőtték, és levágták a mutató ujját a bal kezét.

-Azon van a nevem. - morogtam.

Dongmin mikor sokkal kisebb voltam, az ujjára varratta a nevemet, jelezve hogy hozzá tartozom. Hiába tiltakoztam, ragaszkodott hozzá.

-Ez egy fenyegetés. És azt hiszem tudom is ki volt.

-És beavatnál? - kérdezte, de figyelmen kívül hagyva robogtam ki a folyosóra, a terem felé.

-Azonnal...-válaszoltam kinyitva az ajtót.

Fél pillanatig csak pislogott rám, aztán leesett neki hogy ő is bejöhet velem. Ő lépett be először, utána pedig én, szinte becsapva az ajtót.

-Jó estét Uraim! Sajnálom hogy ilyenkor kellett behívatnom Önöket, de akadt egy problémánk!

-Dongmin is jönni fog? - tette fel a kérdést a drog ügyletek vezetője.

-Nem. - feleltem ridegen - Pontosan erről szeretnék beszélni. Dongmint meggyilkolták, 11 és 17 óra között.

Morajlás keletkezett a teremben, hirtelen mindenkinek megbeszélni valója akadt a szomszédjával. Csupán két ember volt aki csöndben ült. Namjoon és Dongmin titkára.

-Seungsik! - hangomra azonnal csend lett, és az említett is felállt.

-Igen?

-Ön találta meg?

-Nem Uram. Éppen az autót parkoltam le. Akkor érkeztünk vissza egy megbeszélésről. Azt mondta parkoljak le, addig ő megnéz valamit.

-Érdekes... - máris van egy teóriám, de biztosra kell mennem.

-Nem vett észre egy autót, ami egész úton utánuk ment?

-Egy szürkét, de az elment egyenesen mikor mi lefordultunk - válaszolt egy kis gondolkodás után.

-Gondolja hogy követték őket? - kérdezte egy elég fiatal ember. Rögtön tudtam ki az.

-Lucas, ugye? - kérdeztem, mire bólintva felállt. Intettem Seungsiknek hogy vissza ülhet, végeztem vele.

-Igen uram.

-A kérdésére válaszolva, igen. Úgy sejtem hogy követték őket. És tudom is hogy kik. Chew volt az, vagy legalábbis egy embere, de az ő megbízásából. Namjoon!

-Tessék?

-Milyen autóval érkeztek legutóbb?

-Egy szürke Audi, bár a márkában nem vagyok biztos.

-Sejtettem.

-Uram, most mit tegyünk? - szólalt meg ismét a drog ügyes.

-Legelőször megismerkedek a cég pontos helyzetével. Most hogy Dongmin nincs köztünk, én veszem át a céget. Viszont. Mivel a gyilkossággal együtt egy fenyegetést is kaptam, az ügyet nem hagyom függőben egy hétnél tovább.

-Mi a terv?

-Még nincs. De amint kidolgoztam egyet, ismét össze fogom hívni a gyűlést. Addig viszont kérem türelmüket. Elmehetnek.

Mind egyszerre álltak fel, és Namjoon kivételével mindegyik meghajolt és elhagyta a termet.
Végre le tudtam kicsit ülni átgondolni a dolgokat.
Meg kell ismernem a cég ügyeit...minden apró kis szart. Minden papírt és apróságot.
Vezér lettem. Az enyém az egész cég, és minden ami vele jár. A házak, a pénz, és a felelősség is. De egyáltalán nem tudok neki örülni. Mondjuk nem is csodálom.

-Hogyan tovább...?

-Elkezdek irányítani. Seungsik itt hagyta a kulcsot? - utaltam az irodára.

-Nálam van, igen.

-Akkor indulunk - álltam fel.

Ahogy beértem a helyiségbe, megcsapott az ismerős illat, és a rideg érzés. Szinte semmi nem volt bent, egy asztalon, pár széken meg a szekrényeken kívül. Biztos hogy nem fogom ezt a helyet használni. Mindent levitetek a saját irodámba, mert nem bírnám itt ki. Dongmin irodájában.

A másik kérdés Seungsik sorsa. Nem tudom alkalmazni titkárként, sem asszisztensként, nekem ott van Namjoon. Mindenki másnak pedig a sajátja. Majd felajánlom neki a lehetőséget hogy kiképezzük. Vagy az, vagy búcsút kell mondanom neki. Viszont mivel túl sokat tud, nem a kellemes módon, és őt esküszöm hogy sajnálnám is.

-Megvárjalak?

-Nem, menj csak haza. Majd valamikor én is eljutok odáig - fordultam Namjoon felé.

-Akkor sok sikert. - csukta be az ajtót.

A rengeteg dokumentumtól roskadozó szekrényre nézve, kell is...

~Jimin~

Hulla fáradtan estem a matracra, nehéz napom volt ma is.

-Látom megint kimerültél - telepedett le hozzám Jungwoo, az egyetlen barátom.

-Ahh ne is mond...ráadásul félek a holnaptól is - húztam el a számat - Minden tele lesz öltönyös pacákokkal. Azokat rühellem a legjobban.

-Talán valami jó jön majd össze Chim! - lökte meg a lábam.

-Talán... - bámultam a plafont.

Milyen jó is lenne. De nekem semmi jó nem jár...

Na ez most egy rövidebb rész lett, de legalább megjelent egy pöppet Jimin is😏
Ha tetszett akkor egy vote-tal vagy kommenttel jelezzétek 😶