013 (18+) /JiKook

|29|

Nem sok kellett hogy kirugdossam Joont. Mi a faszomnak kell hagyni bepánikolni nyomorultat mikor csak egy nemet kellett volna mondani? Erre kinyitom az ajtót és remeg mint a nyárfalevél.
Arról nem is beszélve hogy mit keresett az ajtóm előtt egyáltalán?
Beszari, biztos nem a tegnap estét akarta megbeszélni.
Király párosítás. Ő nem mer majd szólni, én meg szimplán nem fogok. Nekem megfelel.

Jobb lett volna ma elkerülni vagy tudom is én. De attól féltem, ha kint hagyom egyedül a végén elájul. Így került a fotelbe.

Nem engedhetem meg hogy az anyjához kerüljön. És nem csak a pénz miatt amit olyan taplón megfogalmaztam. Gyűlölöm bevallani de hiányozna a szőke feje. Megszoktam hogy nem vagyok egyedül és hogy gondoskodni kell valakiről. Meg megszerettem. De ezt neki nem kell tudnia. Aha jó ezt a tegnappal már elbasztam.

-Meg tudod?

Hogy meg tudom e? Gyerekjáték megszerezni a felügyeleti jogot. Főleg ilyen körülmények között. Annyi kell hogy Jimin azt mondja meglépett onnan. Pikk - pakk enyém is a jog.

Egy kérdés van - Akarod hogy megszerezzem? - néztem továbbra is szemeibe.

-Nem akarok elmenni.

-Nem ezt kérdeztem - álltam fel - Az hogy nem akarsz elmenni, nem azt jelenti hogy én legyek a hivatalos gyámod. Ha az leszek akkor nem kell itt bent kuksolnod. Nem kell attól tartanod hogy elvisznek. Nem vihetnek sehova. Senki. - emeltem ki - Soha. Mert nem fogom hagyni. Hozzám fogsz tartozni, nem csak egy kölyök leszel akit megvettem!

Láttam rajta hogy emészti amit mondok neki. De egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
Még akkor sem mikor a karfákon megtámaszkodva hajoltam fölé.

-Ha a gyámod leszek...véglegesen hozzám vagy láncolva. Ezt akarod?

Nem szólt. Kussolt. Csendesebb volt mint egy mező a csata után. Fokozzam tovább vagy egyértelmű a válasza? Nem.

-Gondoltam. Kitalálok valami mást - löktem el magam máris agyalva.

-Igen.

A hangja inkább egy egér cincogásához volt mérhető, de határozott volt. Annyira, hogy vissza is fordultam.

-Itt akarok maradni. - nézett rám - Hwasával. És Veled.

Tartott egy kis szünetet. Ha nem nyelt volna akkorát, simán azt hiszem hogy végzett. De csak nem merte kimondani.
Felhúztam szemöldököm hogy tudja, átlátok rajta. Várom a folytatást.

-Azt akarom hogy hozzád legyek láncolva... - ismételte szavaimat.

Elégedett vigyorra késztetett a magabiztosság a szemeiben. Komolyan mondja.
Ezúttal lehajoltam hozzá és egy kezembe fogtam arcát.

-Ezt a választ vártam.

Teljesen hidegen hagyott mit beszéltem meg magammal. Azt akarja hogy magamhoz láncoljam. Hát meg is teszem.
Dús ajkai után kaptam, és puhábbak voltak mint a csiccsentett énem emlékeiben.
Most hogy teljesen józanul csinálom ezt, nem tudok kitalálni több kifogást. De ezzel majd később foglalkozok.

Egyelőre élveztem ahogy viszonozza a csókot és mozgatni kezdi párnácskáit. Anyám...hogy mennyi időt basztam el. Már rég az enyém lehetne.

Nem kis meglepetés volt megérezni a kezét a tarkómon. Még az is lehet hogy egy pillanatra kizökkentett.

Ajka mozgása nem olyan határozott, kifejezetten ügyetlen.
Bátortalan, még nem tud mit kezdeni a tetteimmel de majd megszokja. Teszek róla hogy így legyen. És majd belejön.