013 (18+) /JiKook

|46|

Utáltam. Utáltam ha közelítettek felém. Utáltam ha hozzám értek. Mégis, most vágyom rá. Az utálom szó itt is jelen van, mert utálom beismerni hogy szeretem az érintését. Vicces mennyit változtam néhány hónap alatt...
Ahogy letett az ágyra és elengedett egy pillanatra máris hiányoztak a kezei, pedig csak két másodpercről volt szó, amíg megszabadította magát a pólójától.

Ahogy hajolt le, a tarkójára fogva húztam le magamhoz hogy összenyomjam ajkainkat.
Összefolytak hirtelen a dolgok , talán az izgalomtól, vagy nem is tudom. A lényeg hogy hirtelen minden egy nagy maszat lett.
A pillanatképeket ragadtam csak ki, ahogy levetkőztetett, felhúzta az óvszert, és utána már csak azt éreztem hogy bennem van.
És csókolgatja a bőrömet, ahol csak éri, miközben egyre gyorsabban mozgatva csípőjét okoz egyszerre fájdalmat és annak ellentétét.

Éppen egy újabb csókra tért vissza ajkaimra, amikor minden megszakadt...a kopogás miatt.
Először próbáltuk ignorálni, és úgy tenni mintha nem hallanánk. Hajába túrva mélyítettem el a csókot ezúttal én, mire ő egy lassabb mégis határozottabb lökéssel döfte belém magát.
Nyögésemmel egyidőben jött ismét a kopogtatás.

-Ne foglalkozz vele! Majd elhúz, bárki is az! - sóhajtott csókot nyomva nyakamra.

-Jungkook! Tudom hogy bent vagy!

-Ó faszom! Bárki csak ő nem... - morogta bőrömre Namjoon hangját hallva - Feladatot kapsz Drágám!

Bármilyen helyzetben is voltunk éppen, egyből feltűnt hogy minek hívott, és az alhasamban is csak erősítette az érzést.

-Most azonnal? -lihegtem.

Válasz helyett derekam alá nyúlt, és anélkül hogy kihúzódott volna belőlem az ölébe ültetett. A pozíciónak hála olyan mélyre ért bennem hogy szemeim egyből fennakadtak, és tekintve hogy Namjoon az ajtó előtt állt egyből eltakarta számat.

-Shhh! Senki más nem hallhatja a hangodat amíg a farkam benned van, rajtam kívül! Megértetted? -kérdezte komor tekintettel. Bólogatva adtam tudtára hogy igyekszem halk lenni, de ennek ellenére nem engedte le a kezét - Most pedig válaszolni fogsz neki, és megmondod hogy nem vagyok itt. Érted szépségem?

Mintha tervezve lett volna, Namjoon ismét szólította Jungkookot, aki pedig kezét leengedve jelezte hogy eljött az én időm. Azt viszont nem említette hogy mozogni kezd majd, így hirtelen a szavak helyett egy apró és meglepett sikoly jött ki a számon. De hamar sikerült összeszednem magam. Nagyjából. Jungkook vállába kapaszkodva szólaltam végül meg.

-Nhincs... Nincs itt!

-Egyértelmű...Junkook kifelé! - igen. Egyértelmű hogy nem voltam elég meggyőző, a hangomat tekintve. De könyörgöm! Éppen Jungkook lököd felfele! Hogy kellett volna nyugodtan vissza szólnom?!

-Jiminből vagy a szobából? -kiáltotta ki a szerinte igazán szellemes választ egy perverz mosolyt villantva rám .

-Fúj! Kevesebb részletet kösz! De jó lenne ha mind a kettőt kiviteleznéd úgy 1 perc alatt, mert Wonyong a csapatával megindult a cégbe!

-MIVAN!? - állt meg azonnal - FASZNAK NEM EZZEL KEZDED?!

-GYERE MÁR BASSZAM MEG! - kezdett Namjoon dörömbölni végül, mire Jungkook egy szó nélkül emelt le magáról és kezdett tempósan öltözni.

A nevet hallva sokkban ültem ott ahova letett, magam elé bámulva, igyekezve elnyomni az emlékeket amiket ez a név hoz fel bennem. Nem teljesen sikerült. Éreztem e meleg nedvességet az arcomon.

-Jimin!?

-Hála égnek! - sóhajtott Jungkook a női hangot hallva. Soha nem hittem hogy egyszer örülni fog Hwasa jelenlétének - Jimin! Figyelj rám!