A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

13 fejezet

*Lisa szemszöge*

Azóta minden jól ment, rendesen tudtam koncentrálni és az agyam már nem Tzuyu-n járt, hanem a munkámon. Úgy érzem megint az lehetek aki eddig voltam, a csapatom jól teljesít mindig és apám is dicsér. Ez nekem csak jó eredményt hoz.

*Jennie szemszöge*

Este anyámék meg engedték, hogy Roséjék itt legyenek, hisz szeretik őket de azt mondták ne sokáig mert holnap suli és ráadásul ők egy hétig nem lesznek itthon... Hát ez jó lesz mondhatom....

Roséjék ki pakoltak majd meglepődtem mennyi ruhát hoztak magukkal.
-Minek ennyi ruha egy napra?
-Ki mondta, hogy egy napot leszünk? Értetlenkedett Rosé.
-Miért, meddig?
-Egy hét vagyis majdnem ameddig a szüleid nem jönnek vissza.
-Hát... Ez jó. Kezdtem el mondani.
-Na de azt tudjátok, hogy csak holnap meg holnapután van suli? Kérdezte Jisoo boldogan.
-Miért is?
-Mert tavaszi szüneeeet! Mondta boldogan Rosé.
-Ohh tényleg, el is felejtettem. Mondtam mosolyogva.

***

Fürdés után lekapcsoltuk a villanyt Rosé az emeleten Jisoo a nappaliban én pedig a konyhában álltam helyet. Néztünk nem e látunk mozgást, vagy hallunk valamit.

*Rosé szemszöge*

Épp Jennie szobájában voltam és figyeltem ki az ablakon amikor is megláttam egy alakot. Gyanús volt nekem de annyira nem akartam foglalkozni vele. Pár perc elteltével jött egy másik srác is. A csávó körbe nézett majd leütötte a most érkezőt....
Megijedtem... Nagyon... Majd a dolgok felgyorsultak, jött egy autó és be tették az embert majd elhajtottak vele. De a férfi nem ment el... Valamiért maradt talán... Talán meglátott? Gyorsan küldtem egy üzenetet a többieknek.

/BESZT GÖRL CSHET/

Pasta: Nehogy megmozduljatok, ne beszéljetek és tényleg ne csináljátok semmit!!!!!

Jichu: Kicsim! Mi történt? Mi a baj?

Jendeuke: Rosé mi a baj?

Pasta: Majd mondom, de kérlek hallgassatok rám most kérlek...!!!

Letettem a telefont majd figyelni kezdtem a férfit... Aki időközben helyet változtatott... Át ment a másik oldalra és figyelni kezdte azt a házat ahol voltunk....
Megijedtem, jobban...Be bújtam a falhoz a telefonomat elő vettem és tükörnek használtam...
Láttam a férfit...aki épp oda s vissza járkált majd egy kocsi jött s abba be szállt.... S elhajtott.
Talán kicsit megnyugodtam.... Nagyon kicsit...
Gyorsan le futottam sírva s Jisoo nyakába borultam....
-Rosé kérlek mondd el mi a baj kérlek... Nyugtatni akart Jisoo de nem sikerült... Most jöttem rá úgy igazán mibe is keveredtünk mi...
-Rosé!!! Kiálltott Jennie s oda szaladt hozzánk majd meg ölelt.
-Láttam egy férfit.... Aki leütött egy embert és elkezdte figyelni a házat... Ezért is mondtam, hogy ne mozogjatok....
Jisoo én... Én félek. Öleltem meg.
-Hé nyugi. Mondta Jennie.
Együtt bele kezdtünk ebbe a dologba akkor együtt is fejezzük be valahogy, sikerülni fog Rosé.
-R-rendben Jennie... De akkor, ha valaki kér valamit akkor meg is tesszük!
-Meg fogjuk! Mondta Jisoo és megpuszilta Rosé fejét.
-Menjünk aludni vagyis inkább próbáljunk meg... Mondta Jennie.
-Okés! Feleltem rá s elmentem Jisooval a vendégszobába.
-Kicsim! Adott puszit számra.
-I-igen?
-Ne félj, lehet a legelején én féltem a legjobban, de most próbállak téged megvédeni és erősíteni, ugyan úgy ahogy Jennie-t is. Nem akarom hogy bajotok essen. Előttem gugolt és a fejét a homlokomnak döntötte.
-Szeretlek Jisoo! Köszönöm! Nyomtam egy csókot a szájára.
Én is szeretlek! Mondta ő is amikor el váltunk.
Szépen lassan rá feküdtem mellkasára majd elaludtam.