A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

42 fejezet

*Yeji szemszöge*

Reggel mikor felébredtem, Ryujin már nem volt mellettem... vajon megbánta a tegnap estét? Ahogy felültem az ágyon láttam, hogy az asztalom rendben van és össze van takarítva.
Úgy gondoltam lemegyek a konyhába.
Ahogy leértem, megláttam őt tojást sütni.
-Jó reggelt.. Köszöntem halkan, féltem mi lesz a reakciója.
-Jó reggelt! Mosolygott vidáman.
Én nem akartam bármi mást hozzá fűzni ehhez csak leültem az asztalhoz és vártam a reggelit.
Pár perc elteltével már jött is.
-Jó étvágyat!
-Köszi, neked is!  Mondtam neki, egy halvány mosoly keretében... majd csendesen elfogyasztottuk a reggelit.

Fel álltam és elvittem a mosatlant elmosni ahogy engedtem a vizet éreztem a tekintetét rajtam, majd gondolatom beigazolódott, két kezet éreztem meg a derekam körül amire kicsit megugrottam.
Éreztem, hogy meglepődött de mit sem törődve vele tovább folytatta majd gyengéden hozzám simult.... fejét nyakamba fúrta.
Mit sem törődve vele bár már nem akartam ignorálni és minden percemet neki akartam szentelni mégis, csendben mosogattam tovább.
-Beszélhetnénk? Hallottam meg fülem mellett a hangját, amire akaratlanul is libabőrös lettem...
-Nekünk... nincs miről beszélni...
Adtam a flegma énemet, de legbelül megfordultam volna és szorosan magamhoz húztam volna...
-De van.. nagyon sok mindenről van mit beszélni.... különben muszáj leszek el költözni....
Mondatára szívem kihagyott egy ütemet a poharat elejtettem ami sikeresen széttört... de a legrosszabb....éreztem, hogy belül fáj és, hogy egy könnycsepp hagyja el szemem....

*Jennie szemszöge*

Reggel én ébredtem elsőnek, Lisa még aludt. Annyira gyönyörű volt ahogy a Nap megvilágította arcát... le akartam fényképezni, de rájöttem az összes cuccunk kint maradt... Éppen adni akartam neki egy puszit mikor is mozgolódni kezdett.
Na szép elrontja a romantikus ötletemet.
-Jennie... hallottam meg nyöszörgését.
-Igen?
-Mennyi az idő?
-Hát ha nem úgy hoztál volna be a szobába, hogy az összes cuccom szanaszét legyen akkor tudnám.
-Ahh..  hallottam meg édes morgását amire akaratlanul is elmosolyodtam.
-De neked csak egy csókba tellik és kiszaladok megnézni.
Mondtam mire felkapta tekintetét és mosolyogva felém kerekedett.
-Hát akkor meg is kapod.
Azzal bezárta az ajkaink közti rést....

****

Körülbelül 10 perc telhetett el mire szerelmes reggelünket egy telefon csörgés zavarta meg.
Lihegve váltunk ek egymástól.
-Majd én megyek.
Mondta és már ki is ugrott az ágyból.
Nem sok idő telhetett el de trapba szaladt be a szobába
-El fogok késni! Ordította fel.
-Mennyi az idő?
-9 óra lesz 10 perc múlva azaz már 1 órája bent kéne lennem.
Akkor el is késtem, az fasza!
-Nyugii öltözz gyorsan és menjünk, ugye tudod, hogy még van egy fontos feladatod?
Komolyan, néztem rá, hogy ezt nem kéne el viccelnie.
-Persze persze tudom, csak menjünk már.!
Azzal kirohantunk a házból és a kocsi felé vettük az irányt.