45 fejezet

57 5 6
                                    

Ezen kívül pedig van, még egy záró rész, ami azt jelenti, hogy a történet befejeződik, igen fáj kimondani, de rettentően örülök, hogy ennyien olvastátok és voteotakat kaptam és pozitív megjegyzéseket, sok könyvet szeretnék még hozni nektek és lesz is!

*Ryujin szemszöge*

Éppen főztem amikor is a csengőre lettem figyelmes.
-Majd én nyitom!  Szólt Yeji

*Yeji szemszöge*

Amikor kinyitottam az ajtót, nem várt látvány fogadott.
Egyszerűen nem hittem a szememnek.

-Hát te??? Kérdeztem kissé értelmetlen hangon.
-Szia, figyelj szeretnék veled beszélni.
-Én nem. Elég volt az amit akkor műveltél mostmár párom van és nem szeretnék veled lenni.

-Hé, nyugi nekem is van párom, csak megakarok valamit beszélni veled ennyi az egész.

-Mégis miért? Eddig le se szartál most meg beállítasz azzal, hogy beszélni akarsz? 

Akadtam ki teljesen ami elég hangos volt mivel Ryujin olyan gyorsasággal jelent meg a hátamnál mint még soha.

-Tulajdonképpen elsőnek Ryujinnal akarok beszélni. Mondta lesütött szemmel.

-Yeji menj be egy kicsit jó? Hallottam meg a hangját

Persze én menjek be de ha megint verekednek?
Nem akartam ellent mondani így bementem.

*Ryujin szemszöge*

-Hallgatlak.
-Szóval, figyelj rettentően elbasztam az elején ott akkor amikor megütöttelek, nem akartam hidd el hogy szerettem Yejit de... asszem örültem annak, hogy kiprovokáltad ezt.. mivel megtaláltam azt a személyt aki hozzám való és lehet nem sikerült volna ez ha te nem vagy. Szóval röviden tömören csak annyit szeretnék, hogy köszönöm.. és sajnálom, hogy megütöttelek... nem akartam, csak ideges voltam és az agyam már rögtön máshol járt! Te egy nagyon jó ember vagy Ryujin és remélem megkapod te is azt a személyt mint én.
-Huh.. hát.. Ömmm.. szóval ezt örömmel hallom de én már megtaláltam.. és az Yeji....

Ahogy ránéztem kikerekedtek szemei és kissé
meglepődött majd egy gyors vigyort ejtett.

-Tudtam én, hogy lesz valami még köztetek, de az igazat megvalva összeilletek. Ne haragudj emiatt és remélem szent a béke és talán akár még barátok is lehetünk!
Mosolygott rám.

-Az igazat megvalva, akkor nagyon sajnáltam a helyzetet de örülök, hogy ezt megosztottad velem már így sokkal könnyebb és részemről rendben van lehetünk barátok!

Adtam, neki egy bátorító kezet.

-Yeji valószínűleg nem fogja megérteni a helyzetet ezért inkább nem zargatom azzal, hogy beszéljünk.

-Nem, kell zargatnod, mindent hallottam, kissé túl kíváncsi voltam miért állítasz be úgy este 8 órakor.

Jött ki az ajtó mögül

-Részemről is okés a barátság és örülök ha te is boldog vagy, szerintem ennek így kellett lennie nem lehetünk rosszban egy olyan dolog miatt ami kissé gyerekes nem de?
Mondta mosolyogva majd megölelte Lisát.
-De!
Mondta Lisa boldogan.
Azzal pedig elástuk a csatabárdot ami igaz, hogy nem is volt köztünk olyan.

22 óra

*Lisa szemszöge*

Chat

Jennie: Fent vagy Manoban?

Lisamisa: Fent, de neked már aludnod kellene!

Jennie: Rosé látott téged egy másik lányt ölelni ez igaz? 😒

Lisamisa: igen, igaz erről szerettem volna neked mesélni de holnap mivel azt hittem alszol

Jennie: kamu... miért is gondoltam hogy te meg én...

Lisamisa hívja Jenniet

*írói szemszög*

Lisa nem tudta, hogy aznap éjjel beszámol a lánynak egész eddigi életéről, ugyanakkor  örült hogy valakivel megosztotta ezt, ám sebezhetőnek gondolta magát a másikkal szemben.

Jennie érdekesen hallgatta Lisa történetét egy két helyen neki is megszorult a szíve és leesett neki, hogy Lisa nem hazudik sőt teljesen őszinte, kissé mosolygott mert tudta ő az első számú akinek ezt elmeséli ezért is érezte azt, hogy neki is muszáj megnyílnia... így elmondta a saját történetét.


/másnap reggel/

*Lisa szemszöge*

Telefon csörgésre lettem figyelmes ami eléggé idegesített így korán reggel ám mikor megláttam ki az szemeim egyből kipattantak, apa volt az

-Igen? Szóltam bele

-Ma találkozzunk az irodámban.

Azzal, letette, gyorsan húztam a cipőm majd már siettem is.

***

Ahogy odaértem sietősen mentem fel egészen az ajtóig bár féltem kopogni rettentően izgultam, hisz ez az állásomba kerülhet...
-Gyere be!
Leültem majd vártam, hogy mi lesz.

-Összeült tegnap a tanács, és ott volt mindenki akire szükség volt. Jungkook beszámolt rólad, a vezetésedről, mindenről.
Lisa, szeretné mindenki, ha tovább folytatnád a munkád, és mivel rettentően ügyes vagy ezért kitüntetést is kaptál, mától lányom olyan rangban vagy mint én! Gratulálok!

Állt fel helyéről majd megölelt.

El sem tudtam gondolni, hogy én ezt csak álmodom? Vagy mégis mi történik velem? Rettentően  boldog voltam és sírtam örömömben.

-Köszönöm apa, köszönöm!!!!
-Ne nekem köszönd, hanem magadnak!
Mivel megkaptad ezt a helyet ezért rád van bízva a felelősség, te döntesz Jackson Wang sorsáról!
-Rendben! Akkor azt szeretném, hogy helyezzük szabadlábra!
-Igenis Manoban kapitány!

Nem tudom elmondani mennyire örültem ennek
Jackson mikor meglátott megölelt és nem tudta elégszer elmondani háláját!

Így mikor Jennie végzett megleptem őt mikor becsöngettem Jacksonnal és elmondtunk nekii mindent.
Jennie nem hitte el mik történtek egy nap alatt. Annyira boldog voltam!!!

A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTΌπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα