A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

22 fejezet

*Lisa szemszöge*

Körülbelül 2 nap 10 órába telt míg az akció sikeresen végződött. Eléggé elfáradtam mit ne mondjak, beérve az irodába apa várt és a nagyobb rangú társai. Nem kellett másra gondolnom össze szorult még a gyomrom is a látványtól.
Vajon most mit ronthattam el...
Apa: Lalisa, nagyon gratulálunk neked, helyt álltál egy olyan helyzetben ami rettentő nehéz és fáradalmas munkát vont maga után. Társaimmal úgy döntöttünk kitüntetést érdemelsz! Így tehát szeretnénk át adni neked a Legjobb Alezredes díjat, fogadd sok szeretettel!!
Nahát.. Erre nem számítottam és nagyon is jól esett ezt hallani.
-Köszönöm szépen! Ígérem több sikeres élmény lesz számomra és a csapatom számára is!

****

*Jennie szemszöge*

-Jennie Kim nem tudod te kivel kezdtél.. Nagyon nem
-Kérem eresszen el... Vagy sikítok!!
-Azt nem fogod megtenni ígérem gyors leszek. Azzal jobban rá szorított csuklómra.
-JENNIE! Hallottam meg Nayeon kiáltását amire a férfi idegesen el lökte kezem majd elfutott.
Nayeon oda szaladt hozzám.
-Jól vagy? Ki volt ez az alak?
-N-nem tudom, de félek.
-Minden rendben lesz! S átölelt. Majd felajánlotta, hogy hazavisz.

-Köszönöm Unnie, de nem szeretném, hogy ne érj haza időben.
-ugyan, nem vagyok én időhöz kötve.
-akkor nincs kedved filmet nézni? Vagy beszélgetni? Mosolyogtam rá.
-De, persze.
Időközben írtam Jisooeknak, hogy ma este van programom nehogy megzavarják így tudtam élvezni az estét kettesben vele...

Jisooekkal megbeszéltük, hogy nem muszáj minden este át jönni lehetnek kettesben vagy én egyedül, de aztán rá jöttünk jobb együtt mint külön s erre a mai nap is megtanított...

*Lisa szemszöge*

Az ajtót magam után húzva el néztem a park irányába.
Bárcsak... Bárcsak ott lennél de nem kívánhatlak folyton...
Hazafelé vettem az utam ugyanis rettentő fáradt voltam.
Már csak le fürödni és az ágyba vonszolni magam arra maradt időm s elnyomott az álom.