36 fejezet

59 3 0
                                    

Sziasztok! Úgy döntöttem, mégis benne hagyom őket mivel a szálak így fognak összefonódni és mégegyszer sajnálom, hogy beépítettem őket a Jenlisa ff. -hez. De így láttam teljesnek és igazinak a történetet, hogy valami jót hozzak el és ne egy összecsapott dolgot amit később törölni kell mert nem lett jó. Úgyhogy remélem tetszeni fog nektek a kész teljes sztory amihez majd érünk, addig is remélem a részek is tetszenek!

*Yeji szemszöge*


Ryujin más lett kicsit érzem, hogy este nem nagyon bújik már hozzám...vagy nem nagyon ölelget.. félek valamit elrontottam, ma lehet megbeszélem ezt vele.

*Ryujin szemszöge*

Ma volt egy kis dolgom az áruházban, és mit ne mondjak nem nagyon siettem hazafelé. Inkább elmentem a szokásos helyemre ahol legutóbb akkor voltam mikor vissza futottam hozzá...
Jesszusom ne már, hogy a kedvenc helyemről is ő fog eszembe jutni....
Mindegy is.
Leültem és csak néztem a tájat, néztem magam elé hátha jobb lesz.

*****

*Yeji szemszöge*

Vajon, hol, lehet már? Hívjam fel? De... mivan ha nem is érdekli mi van velem...? Legyek vele én is szemét? Nézzem levegőnek? Próbáljak durva lenni?

De az nem én vagyok...

Viszont ha ez kell, hogy visszaszerezzem Ryujint, akkor nincs más választásom.  Hagytam neki egy cetlit az előtérben majd felmentem a szobába és zenét hallgattam. Hát legyen így Shin Ryujin... meglássuk meddig bírod.

*Ryujin szemszöge*

Lehet ideges lesz és le támad kérdésekkel de most valamiért nem sok kedvem van hozzá. Amint az ajtóhoz értem és benyitottam, nagy csend fogadott.. ez fura nem így szokott lenni, Yeji nem az a fajta aki ne aggódna másokért...
Rögtön ahogy bezártam  az ajtót megláttam egy cetlit.
"Kaja a hűtőben"
Hát mit ne mondjak ez sem  rá vall...
Na de sebaj elvagyok én így is.
Vacsora után elmentem meg fürödni és hát benyitottam a szobájába, ült az ágyon és zenét hallgatott.
Rám vetette tekintetét, majd vissza a telefonra.
Nem akartam megszólalni, nem akartam kérdezni sem, egyszerűen nem éreztem semmi olyat ami passzolna ehhez, talán mondjam azt, hogy szünet?
Bezártam az ajtót s szobámba mentem. Jó lesz ez a kis csend és magány most, úgy érzem...

*Yeji szemszöge*

Bezárta az ajtót a könnyeim pedig kicsordultak. Miért fáj ez ennyire???
Oldalra fordultam majd álomba sírtam magam...




A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now