38 fejezet

59 3 0
                                    

*Jennie szemszöge*

Nagyon rossz volt őt így látni, elmesélt mindent.... kezében szorongatta a gyűrűt amit még ketten választottunk ki Rosénak... a vacsorát elfogyasztottuk majd azon agyaltunk, hogy szerezze vissza Rosét.. ami elég nehéz lesz mivel tudom milyen nehéz vele, és mennyire makacs... ez el fog tartani egy kis ideig.

*Rosé szemszöge*

Úgy gondoltam bánatom miatt át megyek Jenniehez muszáj vele beszélnem, valakinek kiadni magam...
Éppen az ajtó előtt álltam mikor az hirtelen kinyitódott és Jennie húzott be rajta.
-Szia Rosé!
-Sz-szia! Mi ez a hirtelen fogadtatás.?
-Gyere megyünk fel van neked valamim.

Amint megláttam Rosét a házhoz közeledni rájöttem Jisoo is itt van bezárom őket és talán kibékülnek. Igen Jennie ez egy nagyon jó ötlet.

Beléptem elsőnek gyorsan kihúzva a kulcsot majd kívülre helyeztem.
-Lépj be, mindjárt jövök, hozok enni!
-O-oké de Jennie..
Lefagyott amint meglátta Jisoot, nem sok mindent tudtam mondani az ajtót becsaptam és már csuktam is.
Amint ki húztam a kulcsot már dörömböltek is.
-Jennie engedj ki ez nem vicces! szólt Jisoo.
-Rohadtul nincs kedvem ehhez! csatlakozott Rosé is.
-Megyek Lisához este jövök addigra béke legyen gerlepár.
Amint ezt ki mondtam már meg is indultam lefelé.
-Ugye tudod, hogy ezért te még nagyon kapni fogsz? nevetett anya amint leértem.

-Lehet, de ők legyenek jóba ez a lényeg. Mosolyogtam rá majd kiléptem az ajtón.

Útközben agyaltam mit találjak ki, hogy ma is megyek hozzá.. De végül rájöttem felesleges, majd max hazudok.

Beléptem és már kopogás nélkül nyitottam az ajtót.
-Jungkook ne most! Fordult hátra de szintén meglepődött, imádom ezt az arcát.
-Jennie.. h-hát te?
- Én is menjek ki mert nincs rám időd? Adtam neki egy fél mosolyt.
-Nem dehogy!
-Úgy gondoltam elmehetnénk valahová, persze ha van időd.
-Rád mindig van! Mosolygott rám édesen.
-Akkor mire várunk?
-Igaz menjünk.

***

Az út csendesen telt de élveztem, hogy vele lehetek egyszerűen tökéletes volt.

Majd oda fordultam hozzá, hogy megöleljem, mivel ismét hazakísért. Ám ő messzebb volt és mondhatni megboltolt a járdán majd rám esett.... ezzel bezárta az  ajkaink közti rést....

A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now