30 fejezet

63 5 0
                                    

*Ryujin szemszöge*

Hazaérve ő a konyhába ment én pedig a hátsó teraszra.
Jól éreztem ma vele  és visszakaptam azt akit szerettem volna, a vidám, gondoskodó, aranyos Yejit.
Nem szeretném, ha újra ilyen fájdalmat élne át.
Szememet lehunytam azonban nem aludtam el. Éreztem, hogy kijön és végig vezeti ujjait az arcomon.
-Ryu ébredj, nehogy kint aludj megfázol!
-Nem, fogok.
-Dehogynem, úgyhogy most szépen velem jössz.
Ahogy felfelé tartottunk a keze nem engedte el kezemet és szét nézni se akartam, így nem tudom melyik szobába mentünk be. Már csak annyit éreztem ahogy lefekszem és mellém bújik ő is...

****

/Reggel/

Az ablakon keresztül beszűrődő fényre keltem fel.
Mellettem egy alvó Yejit láttam.
Olyan édes volt. Szerettem volna átölelni  de nem mertem inkább csak feljebb húztam rá a takarót.
-Ryu miért nem alszol?

Hallottam ahogy édesen motyogta az orra alatt.

-Túl világos van.
-Ha becsukod a szemed akkor nem.
-Na nem mondod.
-Gyere ide.
-Hm?

Azzal betakart engem is és átölelte a nyakamat én pedig a derekát, fejemet pedig vállába fúrtam.

-Még most is világos van?
-Nem, tökéletes minden.

****

*Jennie szemszöge*

Eléggé fájdalmas éjszakán vagyok túl tegnap Jissoék látogattak meg, elmondtam nekik mindent és ők sokkolva hallgatták végig a történetet aztán egyetértettek velem.
Nayeonról nem hallottam semmit, nem is jött be ez kicsit rosszul esett tőle.. De mire ezt kigondoltam már nyílt is az ajtó belépve rajta ő.
-Szia Jennie!
-Szia. Azt hittem már nem vagyok elég fontos neked, hogy be gyere.
-De az vagy, nagyon is. Csak történt valami amiről muszáj beszélnünk.
-Mégis mi?
-A szüleim nem tudták, hogy mi együtt vagyunk ezt pedig nagyon rosszul fogadták, amiért kaptam is később... ütést, kiabálást... én próbáltam az alkalmakat találni, hogy elmondjam nekik de mindig azzal jöttek, hogy majd később, mire már ott lett volna az idő... már késő volt.
Anyáék megtiltottak mindent tőlem, azt akarják költözzünk el. Azt mondtam nem akarok, de nincs beleszólásom ebbe, s nem is találkozhatok veled többé így hát elszöktem most hozzád....búcsúzni jöttem.
-Nayeon... kérlek... ne haragudj ha ez idő alatt megbántottalak valamivel vagy bármi...
-Nem Jennie! Életem legjobb időszaka volt veled! Köszönöm!
-Ugye fogunk még beszélni telefonon vagy néha néha találkozni? Kérlek!..
-Ígérem, hogy fogunk, nem akarlak végleg elengedni.!

Azzal megölelt és hosszas csókot lehelt ajkaimra...

*Lisa szemszöge*

Jennie, Jennie Jennie,...
Miért jársz te a fejembe folyton....

A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now