37 fejezet

57 3 0
                                    

*Jennie szemszöge*

Az idő telt és úgy gondoltam jót tenne ha most nem Jacksont hanem Lisát látogatnám meg. Igen, igen pont így is lesz.

Suli után bementem a pékségbe és már indultam is az épületbe.
Ahogy beléptem már nem is kérdezték hova mennék, már tudták. Reméltem, hogy Lisát az irodában találom...

Ahogy felértem, kopogtam és nyitottam is az ajtót.

-Sz-szia, zavarlak? Dugtam be fejem mire felnézett a papírok mögül és egy kissé meglepődött fejjel találtam magam szemben.
-Szia, nem, gyere csak be! Mosolygott és arrébb rakta a papírokat.

Ahogy bementem hátam mögül elő vettem az ételt és kezébe nyújtottam.
-Úgy gondoltam örülnél neki. Mosolyogtam rá.
-Köszönöm!

Majd mit sem törődve az étellel meghúzta kezem és ölelésbe vont. Sosem csinált még ilyet, tette rettentően meglepett.... éreztem a melegséget karjaiban és azt hogy biztonságban vagyok.

VÁRJ JENNIE ENGEDD EL EZ NEM JÓ! Ő NEM SZERET!

*Lisa szemszöge*

Megöleltem.. még magam sem tudom miért tettem.. csak jó érzés volt..

VÁRJ LISA NE TEDD EZT EZ BUTASÁG Ő NEM SZERET...

*Rosé szemszöge*

-Nem arról van szó! Rohadtul nem arról! Hanem arról, hogy mennyire oda voltál érte. Ez az ami zavart.
-Igen? Akkor mégis miért nem mondtad el a szeme előtt? Miért kellett furán viselkedni? Hm? Ordítottam vissza Jisoonak de már teljesen kimerülten.
-Tudod mit ha annyira jó vele miért is nem akarsz vele lenni? Biztos sokkal jobb mint én.
Erre már nem voltam hajlandó választ keresni sőt semmit se.
-Tűnj el innen és vissza se gyere végeztünk!

Majd fogtam és a gyűrűt amit még első évfordulónkon kaptam, hozzá vágtam....

-Rosé kérlek... beszéljük meg sajnálom nem úgy gond...
Azzal rá csaptak az ajtót majd a földre estem...

*Jennie szemszöge*

Csak a mai nap járt az eszembe, az ahogy Lisa hozzámért, egyszerűen hihetetlen volt, de tudom, hogy csak barátilag szeret és azért akar velem lenni, hogy az ügyet lezárja....
Amint ez kimondtam hangos dörömbölés hallatszódott lentről.
Úgy gondoltam anya főz így nekem kell kinyitni. De nem várt látvány fogadott amint kinyitottam az ajtót...
-V-vége.... majd könnyei kicsordultak és a kezét ökölbe szorította...
Rettentő rossz volt így látni Jisoot bentebb húztam és megöleltem.
-Nyugi minden rendben lesz!! Próbáltam a lehető legjobbat kihozni de ilyenkor ki tudja azt gondolni hogy minden rendben lesz?

-Ki az? anya hangját hallottam és rögtön megtorpant ahogy meglátta Jisoot.
-Jó estét, Lia asszony... sajnálom hogy...
-Nem! Egy szót se! Nyugodtan maradhatsz Jennievel.
Ezzel megölelte majd visszament a konyhába.

Miért van az, ha valami jó sikerül nekem, akkor másnál már bekövetkezik a rossz...?

A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now