19 fejezet

111 7 1
                                    

*Lisa szemszöge*

Tegnap óta nem tudom másra gondolni csak arra a lányra, arra a tökéletes mosolyra, egyszerűen olyan csodálatos volt. Vajon mi lehet a neved? Meg kell tudnom, ma ismét elmegyek a parkban úgy döntöttem.
*****
Munka után sietve rohantam oda ahol eltalál a labda. Körbe néztem, de sehol senki, nem találtam az ismerős lányt. Szomorúan le tört arccal figyeltem a körülöttem lévő dolgokat.
*****
2 óra elteltével rájöttem, hogy feleslegesen várom. Az csak egy véletlen volt s az is marad...
Fel álltam a padról s elindultam kifelé a parkból. Figyelmetlen voltam hisz nem néztem előre csak lefelé ezért szerencsétlenségemre neki mentem valakinek. Nem volt erőm vagy kedvem, hogy megnézzem ki az egyszerűen csak el motyogtam egy:
-Elnézést, bocsánat! -ot mire tovább mentem volna ismerős hang ütötte meg fülemet.
-Semmi baj. azonnal a hang irányába fordultam, s megláttam őt, azt a lányt akit vártam ma a parkban, akibe teljesen belezúgtam. Nem tudtam mit mondani és mire már megszólaltam volna, a rádióm megszólalt.... El is felejtettem, hogy magammal hoztam és hogy nálam van.
-Alezredes, kérem! Alezredes! Akció van, történt egy kis baleset. Kérem fáradjon be.
-Rendben indulok. Mondtam halkan magamnak.
Pedig találkoztam vele és legalább bár tudnám a nevét.
-Hát akkor, szia. Köszönt el tőlem mosolyogva.
-Szia. Mosolyogtam én is bár mosolyom kicsit sem volt őszinte....

A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now