A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

9 fejezet

*Jennie szemszöge*
Reggel fáradtan keltem.. Majd mindent megcsinálva elindultam a suliba. Anyáék dolgoztak ismét. Rose és Jisoo jött oda hozzám meg öleltük egymást majd mentünk órára. Az órák unalmasak voltak és a tanárok is. Majd kaja szünetben elkezdtünk beszélgetni.
-Amúgy mi lenne, ha elmennénk az erdőbe oda? Kérdezte Rosé vidáman.
-Kicsim a horror filmek is így kezdődnek....
-Nem baj én benne vagyok, mondtam nekik vidáman.
-Na akkor még mire várunk?
-Na és én? Mondta Jisoo idegesen.
-Jó akkor jön a cukrosbácsi Rosé másik szerelme. Álltam fel és gyors léptekkel indultam meg előre.
-Na azt már nem. Hallottam meg Jisoo hangját mire én csak kuncogtam.
Elhatároztuk órán, hogy ma este megcsináljuk a tervet, igazából az erdőben található egy szellem város amolyan kihalt féle.
De ez pont jó az ijesztgetéshez.
-Kicsim én jobban lennék úgy hogyha otthon töltenénk az estét.
-Jaj Jisoo ne legyél már beszari. Mondtam neki mosolyogva.
-Jó de ha meg támadnak én szóltam.
-Haha na gyerünk. Mondta Rosé és elindultunk az erdőbe.
Nagyon sötét volt, csak a vaku világítása adott fényt ahova mi szerettük volna. Majd hirtelen egy bokor mozgására lettünk figyelmesek.
-Fszom. Mondta Jisoo idegesen.
I'm Jisoo I'm OK. (nem hagyhattam ki. XD) Mondta magában mire mi Roséval fel nevettünk.
-Ne nevessetek főleg ne te. Mutatott Roséra.
Aki a cukrosbácsival flörtöl. Nézett rá szúrósan.
-Jennie most ezt muszáj volt? Nézett rám Rosé szenvedve.
-Igen pontosan ez egy kbaszott jó ötlet volt. Mosolyogtam és mentünk tovább.

****

-Rosé, ott egy épület szerintem ide értünk. Mondtam halkan hisz ki tudja ki lehet még ezen a helyen. Vakuval világítva mentünk fel egy épület lépcsőjén,  nagyon ijesztő volt Jisoo majdnem eltörte Rosé kezét annyira szorította.
-Hahó! Kiálltottam el magam hangosan.
-Fejezd be, normális vagy bazdmeg? Kiabált rám Jisoo.
-Úgy sincs itt senki ne légy már ennyire beszari, de komolyan. Szólt rá Rosé is.
-Jó de majd ha valaki ide jön ne mondjátok, hogy én szóltam.
-Vicces vagy. De komolyan.
Majd megint kiabáltam egyet.
-VAN ITT VALAKI? Semmi sehol válasz.
-Ez vicces senki nem fog válaszolni.
Majd hirtelen be zárult egy ajtó hangosan,
mind a hárman megijedtünk, és elkezdtünk szaladni, ki felé, Jisoo majdnem sírt annyira félt. Amilyen gyorsan csak tudtunk el bújtunk egy fához.
-V-vajon mi, lehetett az? Kérdezte lihegve Rosé.
-Én mondtam, hogy ez lesz basszus!
-Nem tudom Rosé... Fogalmam sincs mondtam nekik, majd vártunk mi lesz tovább.
Rá két percre villany kapcsolás látszódott ott ahol az előbb voltunk.
Kussba maradtunk nehogy valaki meghallja, hogy itt vagyunk.
Két emberi alakot láttunk meg majd hallgatózni kezdtünk mégis mi folyik itt.
-Maga miatt nincs meg a drog. Elbaszta ezt az egészet. Hogy lehet ilyen? Mondta egy mély hangú férfi...
-Én nem, nem csináltam semmit esküszöm kérem ne!
-Mondja ezt a fegyveremnek. Majd lőtt.
Mostmár Jisoo és Rosé is sírt féltünk mozogni vagy bármi más, hogy nekünk is bajunk lesz ebből, hirtelen autók zajára lettünk figyelmesek.
-Ezek.. Ezek katonák...mondta Rosé félve.
-Ki szálltak és nézték a területet majd az épületet.
-Jobb ha megyünk hogy ne legyünk ebből bajunk. Mondtam nekik és már mentünk is.

****

Az erdőből ki érve, meg álltunk pihenni.
-Ez tényleg jó ötlet volt Rosé. Baszott jó. Kezdtem ideges lenni.
-Jó na, szerinted tudtam volna, hogy lelőnek egy embert? Ne haragudjatok.
-Nem haragszunk. Mondtam majd meg öleltük egymást.
-Ideje lenne haza menni. Reggel találkozunk, úgy hogy nem emlékszünk semmire. Mondtam, nekik.
-Rendben. Mondták egyből rá.
-Sziasztok. El köszöntem tőlük és elindultam haza....

*Lisa szemszöge*

Össze szedtem magam és már indultam volna de hirtelen kicsapták a kocsi ajtóm és szóltak, hogy helyzet van.
Gyorsan fel öltöztem és szóltam a csapathoz néhány szót, majd már indultunk is. Este lett mire oda értünk és már megtörtént a lehetetlen lelőtték Kim NamJoon-t. Egy ügyvéd vezetője aki drog helyzetbe keveredett....