013 (18+) /JiKook

[2]

-Mint ahogy említettem, egyik legjobb emberemet küldtem el kiváló felszereléssel! Az első három nap a rendbe való bejutásról szólt, az egy kicsit nehezebb feladatnak bizonyult mint gondoltam, ezt elismerem.

-De sikerült, igaz?

-Igen, azóta minden döccenő mentesen halad - bólintottam - A beépülés utáni nap azonnal sikerült kamerákat illetve mikrofonokat felszerelni a búvóhely különböző pontjaira.

-Búvóhely? - értetlenkedett Wonyong. Úgy tűnik több türelem kell ide mint én azt gondoltam, de sebaj.

-Csak nem gondoltátok hogy az épületben fejlesztik ki a fegyvereket? - mosolyogtam szórakozottan - Oh nem! Messze a belvárostól egy föld alatti folyosó rendszert hoztak létre, tele szobákkal, termekkel és raktárakkal. Az épületben persze továbbra is megy az élet, mintha semmi különös nem történne.

-Mit sikerült így kideríteni?

-Rengeteg anyagunk van az új fegyverek készítéséről, teljesítő képességükről, valamit használatukról is. Emellett a robbanó fegyverek erősségéről is sikerült pár dolgot kideríteni, de közel sem eleget!

-Tehát az ügyet kézben tartod?

-Igen, minden terveim szerint halad. A rend tudtán kívül pedig még manipulálni is tudom cselekedeteiket.

-Szabad tudni hogyan?

-Ez még nem publikus információ, ha nem sértem meg önöket, megtartom magamnak. - jelentettem ki a két vezér közt kapkodva tekintetem.

-Nos, úgy látom az én segítségemre itt nincs már szükség! - állt fel az asztaltól Wonyong, majd két embere is, akiknek már nem is emlékszem a nevére. De nem is fontos, így nem zavar.

-Sajnálom hogy feleslegesen kellett ide fáradniuk, nem tudtam a fiam intézkedéseiről!

Követve Dongmint, én is felálltam a hosszú asztaltól, és a vendégeket az ajtóhoz kísértük.

-Gratulálok a tervhez Junkook - rázott kezet velem is Dongmin után- Egyszer nagy főnök lesz belőled, és remélem nem gyűlik majd meg veled a bajom! - nevetett. Illedelmesen mosolyogtam egy kisebb meghajlás mellett.

-Köszönöm. - de meg fog.

Nem szimpatikus ez az ember, és biztos hogy le fogom valahogy taposni, kerül amibe kerül.
Biztos nagyon berágott hogy nem mondtam el neki mindent, de nem értem hogy remélhette hogy beavatom. Minden adatot fejből is tudok, könnyedén el tudtam volna mondani az egészet, de nem tettem. És ők is tudják hogy azért mert nem bízom bennük.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, vissza is kaptam az igazi Dongmint. Az arca nyugodt volt, de tudtam hogy bármelyik pillanatban üvöltözni kezdhet velem. Amit én meg nyilván nem fogok hagyni, és megint zeng tőlünk majd az emelet.

-Hogy képzelted ezt Jungkook?! - mehetek lottózni - ilyen ellenszenvesnek lenni egy akár béküléses látogatáskor!

-Te tanítottad hogy ebben a világban nincs olyan hogy békülés - emlékeztettem miközben egy székre roskadtam.

-És már nem is lesz! Ráadásul hogy nézel ki?!

-Jól, mint mindig.

-Hol van az öltönyöd?! Az öltözés nem tartozik a képességeidhez?!

-Ha annyira tudni szeretnéd, a tisztítóban pocsék munkát végeztek és ma vettem észre. Gondoltam nem jövök el egy fehér folttal rajta, javíts ki ha rosszul döntöttem!