A Lét Lovagjai - Draco Malfoy FF

XIV.

A pályaudvart szürke füst árasztotta el néhány perccel később pedig a vonat fülsüketítő csikorgással kigördült a pályaudvarról. A folyosókat a szabadhelyek után kutató diákok tömege gyorsan ellepte. A karjaim közt szorongatva a ficánkoló Freyat, próbáltam egy üres fülkét találni. A macskám minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon a kezeim közül.

– Ava? – kiáltott utánam valaki mire hirtelen megfordultam.

– Hé, Emery – köszöntem miközben igyekezve magamra erőltetettem egy kényszeredett mosolyt.

– Rég hallottam felőled – mondta a fiú és kíváncsian végigmért a tekintetével.

– Igen, zsúfolt egy nyaram volt – feleltem zavartan és már indultam volna tovább, de Emery folytatta.

– Hol van Draco? – kérdezte résnyire szűkült szemekkel, de mielőtt válaszolhattam volna Freya a türelmét elveszte belemélyesztette a körmét a bőrömbe és elszaladt a folyosón.

– Mennem kell – hadartam és rohanni kezdtem a fürge állat után.

A lépteim csak akkor lassultak, amikor szem elől tévesztettem őt. Zaklatottan néztem be minden egyes fülkébe, de a legtöbbször csak kérdő pillantásokat kaptam.

– Te aztán nagyon puha cica vagy – hallottam meg a néhány méterről érkező szelíd hangot.

Sietős léptekkel indultam meg a nyitott ajtajú fülke felé. Freya dorombolva hempergett egy barna fürtös hajú lány ölében. Halkan léptem be az ajtón majd csuktam be azt magam után elzárva ezzel a macska esetleges menekülési útját.

– Pszt – suttogtam mire a lány ijedten felkapta a fejét.

– Ava – nézett rám meglepetten. – A frászt hoztad rám – enyhült meg végül nevetve, és a macskára bökött. – Gondolom a tiéd – mondta és felemelve átnyújtotta nekem az áruló szőrgombócot.

– Valószínűleg megérezte Winnie illatát – magyarázta a lány és csak ekkor vettem észre a mellette lustán összegömbölyödött állatot. – Amybeth Fournier vagyok – nyújtott kezet és abban a pillanatban eszembe jutott a Roxmorts-i találkozásunk.

– Ne haragudj, hogy a múltkor nem köszöntem neked – mondtam és kezet ráztam vele.

– Oh, hogy az – pirult el zavartan. – Már el is felejtettem – mosolyodott el miközben a füle mögé simított egy kusza tincset.

– Ez esetben szabad? – kérdeztem és nagyot nyelve a vele szembeni ülésre böktem.

– Persze – felelte nevetve és elvette onnan a táskáját.

A következő pillanatban az ajtó zárja kattant és egy magas göndör, sötétbarna hajú fiú lépett be a kabinba. Összeráncolt homlokkal mértem végig a fiút, aki érdeklődő tekintettel kapkodta a fejét közöttünk.

– Theo – mosolyodott el Amybeth, amikor észrevette a fiút és Winnie-t az ölébe kaptam ezzel helyet adva az újonnan érkezőnek.

– Bennett? – kérdeztem meglepetten ugyanis bennem teljesen más kép ált a fiúról.

Amybeth és Theo egyszerre néztek vissza rám.

– Hát ő? – kérdezte a fiú és zavartan megvakarta a tarkóját.

– Ő Ava már meséltem neked róla – mosolyodott el a szeplős lány, de a barátja továbbra is értetlenül nézett ránk. – Lestrange – tette hozzá Amybeth, mire rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek.

– Oh, igen. Te vagy Draco barátnője igaz? – nézett rám a fiú, mire hevesen megráztam a fejemet.

Amybeth feltűnően oldalba könyökölte Theo-t, aki ezután értetlenül feljajdult.