A Lét Lovagjai - Draco Malfoy FF

IX.

– Biztos vagy benne, hogy nem vernek át? – kérdeztem Dracot, és egy nagyot kortyoltam a vajsörömből.

A fiú megvonta a vállát.

– Nem – felelte, és körbekémlelte a helyiséget.

– Hány órára is beszéltétek meg a találkozót? – szegeztem neki egy újabb kérdést.

A fiú unottan támasztotta a fejét az asztalon.

– Négyet – mondta rezzenéstelen arccal.

– Érdekes – válaszoltam és gyanakvóan végig mértem minden egyes érkezőt.

Egy korhadó asztalnál ültünk egymással szembe, arcunkba húzott kapucnival. Rajtuk kívül csak néhány időztek a kocsmában. A tekintetemmel a falon ketyegő órát néztem.

– Attól, hogy bámulod még nem telik gyorsabban az idő – gúnyolódott Draco.

– Nagyon vicces – feleltem grimaszolva.

Ekkor azonban az ajtó ismét kinyílt, és belépett rajta egy fekete csuklyát viselő alak. A kinti hűs levegő az érkezővel együtt beáramlott a kocsmába. Draco félhangosan köhögött párat.

– Mégis mit csinálsz – tudakoltam, de a fiú csendre intett.

A különös idegen odalépett az asztalunkhoz.

– Elhozta? – kérdezte a fiú az asztalt bámulva.

A válasz csupán egy morgásra emlékeztető hümmögés volt. Draco előkotort egy marék galleont a zsebéből és a feltételezhetően férfi nemű egyed kezébe nyomta. A férfi egy kis vászonzsákot csúsztatott elénk az asztalra és elsietett.

Draco fogta a szerzeményünket és a zsebébe dobta.

– Mehetünk? – kérdezte, mire gyorsan megittam a maradék édes italt.

Fürge bólogatás közben megtöröltem a számat, majd elindultunk a kijárat felé. Kora délutánhoz képest már szürkület fogadott bennünket odakint. Kénytelenek voltunk futva megtenni a kastélyig vezető utat, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. Szerencsémre a vajsör egész úton melegen tartott. Lihegve csuktuk be magunk mögött a klubszoba ajtaját. Majd egyszerre tört belőlünk ki a harsány nevetés.

– Hadd lássam – kaptam izgatottan a kis szütyő után, miközben ledobtuk magunkat a kanapéra.

– Türelem – felelte Draco, és óvatosan bekukucskált a zsák száján. – Komolyan szeretnél két döglött pillangót látni? – kérdezte a fiú némi undorral az arcán.

Gyorsan eltöprengtem, majd végül arra a döntésre jutottam, hogy annyira nem is érdekel. Holnap úgyis látni fogom, amikor hozzá adjuk őket a mandragóra levélhez, és a harmatcseppekhez. Draco ledobta a vászon zsákocskát az előttünk álló asztalra és elnyújtózott a kanapén. Néhány perccel az érekésünk utánunk lépett be az ajtón Crak és Monstro, akik sunnyogva próbált ellopózni a barátjuk háta mögött.

– Hé, Melákok – szólt lehunyt szemmel a két fiú után Draco. – Tudtok valami hasznos információval szolgálni a számomra? – kérdezte egy aljas mosollyal kíséretében.

A két monstrum méretű fiú visszabandukolt a kanapé elé, és mint akik éppen felelnek el kezdték felsorolni a napokban történt izgalmakat.

– Oh és majd elfelejtettük – bökte oldalba barátját Monstro. – Add oda nekik – suttogta és segítség gyanánt a másik fiú talárjának a zsebére bökött.

Crak arcán jól látszott a pillanat, amikor leesett neki, hogy mire is céloz a barátja. Hosszas kotorászás után két levelet húzott elé a zsebéből.

– Lumpsluck professzor újraindította a régi klubját – kezdte. – Titeket is meghívott – hadarta, és a kezünkbe nyomta a papírokat.

A két fiú ezután, kínos vitába kezdett arról, hogy ki miatt felejtették el majdnem átadni ezt a fontos információt, majd elsiettek a hálókörletük irányába.

Érdeklődve nyitottam fel a kis borítékot, melyben cikornyás betűkkel ennyi állt.

Várlak pénteken este 6 órára.