A Lét Lovagjai - Draco Malfoy FF

VIII.

– Pszt – súgta valaki a fülemben mire álmosan csaptam egyet a levegőbe. – Au! Ezt most miért kaptam? – kérdezte a fiú miközben továbbra is fölém hajolva támaszkodott.

– Hagyj aludni – nyöszörögtem, és a fejemre húztam a párnát.

– Sajnos ezt nem tehetem – mondta színlelt sajnálattal a hangjában.

Leszedtem a fejemről a párnát és jó erősen fejbe csaptam vele.

– Még mindig nem? – kérdeztem.

Nem felelt. Hirtelen néma csend lett a szobában.  Egy ideig nem is zavart, de aztán kezdett gyanússá válni. Már éppen azon voltam, hogy nagy nehezen kinyitom a szemem, amikor hirtelen egy hadiordítás kíséretében a fiú felkapott az ágyról és rohanni kezdett velem, körbe és körbe a szobában.

– Meg vagy húzatva? – röhögtem fel, és ügyetlenül kapálózni kezdtem a szorításában.

– Sajnálom, de nem menekülhetsz – válaszolta úgy, mintha minimum ő lenne a világegyetem fő gonosza.

– Könyörgöm, Nagyuram kegyelmezz – mondtam miközben már fuldokoltam a röhögéstől.

– Legyen hát –felelte színpadiasan, és visszadobott az ágyra.

– Drámai befejezés – hajtottam fejet nevetve.

– Mint mindig – húzta ki magát, és önelégült arccal elmosolyodott. – Most, hogy Őnagysága felébredt ideje indulnunk – nézett a szemembe.

Nagyot nyeltem.

– Jó ötlet – feleltem és felkaptam az ágyról Freyat.

A folyosón sötétség fogadott minket, csupán néhány fáklya világította meg nekünk az utat.

– Lum... – kezdtem volna, de Draco letolta a kezemet.

– Azt akarod, hogy rajtunk üssenek? – kérdezte, a fogai között szűrve a szavakat.

Megráztam a fejemet, de a pálcámat továbbra is magam előtt tartottam. A lépteink halk vízhangot vertek az üres folyosókon. Odakint már pirkadt, amikor beléptünk a klubhelyiség ajtaján.

– Szörnyen fáradt vagyok – mondtam és nagyot ásítottam.

Draco a falon lógó órára emelte a tekintetét.

– Még van két órád aludni – vonta meg lazán a vállát.

Nagyot sóhajtottam és elindultam a hálókörletem felé. Igyekeztem minél halkabban, éppen csak annyira kinyitni az ajtót, hogy beférjek rajta. Azzal a lendülettel, amivel érkeztem, dőltem be az ágyba. Freya a lábamhoz kuporodott, én pedig azonnal elaludtam.

Az óra hangos rikácsolására ébredtem. Valahogy most könnyebben ment az ébredés, mégis a szobatársaim többsége, már készülődött, mikor én még javában pizsamában kóvályogtam. 

– Ava, ha megint elkésel Piton élve megnyúz – szólt figyelmeztetően Crystal, mielőtt kilépett volna az ajtón.

Gúnyosan elmosolyodtam, de azért sietve készülődni kezdtem. Magamra kapkodtam az egyenruhámat és, felcopfoztam a hajamat. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, majd boldogan kilibbentem az ajtón. Fogalmam sincs, hogy miért, de ma különösen jó kedvem volt. Jóval órakezdés előtt a teremnél voltam, úgyhogy már majdnem befejeztem a rajzomat, mire végre megérkezett a professzor.

A bájitaltan volt az egyetlen közös óránk Dracoval, de most sehol sem láttam őt. A fiú egyébként két évvel felettem járt, de Dumbledore engedélyével lyukasóra helyett beülhetett hozzánk is.